Hálás köszönettel tartozunk Orbán Viktornak.
„Magyarország tényleg az abszurd világok egyike” – mondta a minap a Kossuth Rádióban, amivel egyrészt sikerült végre létjogosultságot adnia hétről hétre futó rovatunknak, másrészt kivételesen olyat mondott, amibe nem tudunk (és nem is akarunk) belekötni. Be kell azonban vallanunk, hogy szövegkörnyezetéből kiragadott mondatról van szó, a folytatás pedig így hangzott: „Hogy lehet ellenezni egy rezsicsökkentést, amikor ez mind a tízmillió magyar embernek jó?” Tekintsünk el a ténytől (amelyet azért reméljük, Magyarország miniszterelnöke tud), hogy nincs jelenleg 10 millió lakosa hazánknak. És hagyjuk figyelmen kívül azt is, hányan számolták már ki, hogy a rezsicsökkentés nem mindenkinek egyformán jó.
Lássuk inkább, mire is gondolhatott a miniszterelnök, amikor abszurd világról beszélt. Sokat elmond például ennek a világnak a felépítéséről az, hogy a fórumokon a fideszes politikusok arra buzdítják közönségüket, hogy bátran jelentsék, ha a közös képviselők elszabotálják a rezsicsökkentést, és nem tudatják velük, mennyit spórolt a társasháznak a kormány. Vagy talán az járt az eszében, milyen groteszk látványt nyújtott Németh Szilárd rezsicsökkentésért felelős képviselő, ahogy bekopogtatott az átlagos magyar szavazóhoz, bizonyos Matyi bácsihoz, aki spontán (és kisgatyában) mesélte el kamerák előtt, mennyire megviselte a felesége halála, és milyen sokat köszönhet a rezsicsökkentésnek? Igen, az is elég abszurd volt.
De talán közel sem annyira, mint a Hír Tv őszinte vallomása az elfogulatlan és önzetlen tájékoztatás mikéntjéről. Szó szerint idézve Szikszai Péter vezérigazgató- helyettest: „Volt már fideszes politikusról szóló kritikus anyagunk, de a nézőink nem nagyon szerették.” Ami sokat elárul a jelenlegi állapotokról. Pedig valami még így sincs rendben a fejekben, az ugyanis nem teljesen normális, hogy a Miskolci Egyetem dékánjának személyesen kell felszólítania kollégáit, hogy a hallgatókat tereljék már be egy előadásra, „mivel jelenleg kis létszámú a jelentkezők száma”. Hogy miért a nagy húzódozás, nem értjük pontosan, hiszen a meghívott előadó nem más, mint Kövér László lesz. A hallgatók biztos nem a megfelelő helyekről tájékozódnak a házelnök szónoki képességeiről.
Örülhet viszont Schmitt Pál, a hamvaiból feltámadó főnix is, aki már Szocsiban megcsillogtathatta varázslatos személyiségét, a nagy visszatérésre pedig egy kiemelten rangos esemény, a március elsejei Ezüst Rózsa Bál fővédnökeként nyílik esélye. A bukott doktor ráadásul nem is akármilyen bálon védnököl majd, a beharangozó szerint (amelyet szerencsére nem Schmitt írt) a jótékonysági est küldetése, hogy „nemzeti örökségünk részeként terjessze a kultúrát, népszerűsítse a művészeteket, mindezek mellett pedig karitatív célokat is támogasson”.
Nem ez lesz azonban az egyetlen kiemelt, s így államilag felügyelt esemény mostanában. Valami készül eme létező világok legabszurdabbikában, ugyanis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium lefoglalta az összes jelentősebb budapesti helyszínt innentől egészen novemberig. Na jó, ez amúgy nem igaz, hiszen a kormány az elmúlt években is hasonlóan kiemelt ügyként kezelte Budapest felületeinek einstandolását. Ja, hogy ebbe pont beleesik az ellenzék március 15-re, az Erzsébet hídhoz tervezett megemlékezése is? Kellemetlen…
Ám hogy el is tudjuk helyezni magunkat ebben a világban, ismét csak elég a miniszterelnök szavaira hagyatkoznunk. Egy interjúban így fogalmazott: „Mindig gúnyolódnak azon, hogy a kormány is és én is a kelleténél többet foglalkozunk a futballal. Ez félreértése a helyzetnek. A futball ugyanis olyan, mint a magyar társadalom. Ez nem arról szól, hogy egy sportágról beszélünk, hanem arról, hogy miként élünk mi, magyarok és hogyan töltjük a szabadidőnket, hogyan neveljük a gyerekeinket.” Szóval ha nem tudnánk maguktól, hogyan kell élni, vagy tanácsra szorulunk a gyerekeink nevelése terén, majd elmegyünk egy szép új stadionba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
