Szücs Gábor publicisztikája a Vasárnapi Hírek szeptember 16-i számának A7 oldalán, Heti abszurd rovatunkban.
Ha csak négy sorom lenne, hogy összefoglaljam a fideszizmus lényegét, az Internacionálét választanám. (Nem kell rögtön felhorkanni: Helmut Kohl, a nemrég elhunyt egykori német kancellár is – a mi kancellárunk nagy tanítója – összekapaszkodva énekelte a munkásindulót a korántsem éhes proletárokra hajazó milliomos tagtársaival egy-egy pártkongresszus végeztével…)
Az említett négy sor pedig ez lenne:
A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Annyi helyesbítéssel, hogy amikor a múltat végképp eltörölni indultak, bár nem számítottak rabszolgahadnak, de azért tényleg szegény volt a párt. Az 1990-es választás kampányközpontja például egy olyan alagsori helyiség volt, amit a helyi tanács is csak raktározására használt. Ennek persze hamarosanvége lett: emlékezzünk csak a fideszes fiúk feneke alá luxuskocsikat dugdosó Varga Tamásra, majd a székházügyre – másfél milliárd a zsebbe–, rögtön utána feltűnt Kaya Ibrahim és Josip Tot: segítségükkel több százmilliós adósságtól szabadult meg a párt. A „semmik vagyunk” után beköszöntött a „minden leszünk” kora…
Maradt még két sor az indulóból, mégpedig az a minden cselekedetüknek okot adó, ideológiájukat tökéletesen meghatározó két sor, amely szerint a múltat végképp eltörölni azért kell, mert a Föld csak így fog sarkából kidőlni.
Vizsgáljuk meg munkálkodásuk csupán csak egyetlen szeletét, az építkezésekét, amelyek minden korban alkalmasak voltak egy-egy totalitariánus birodalom bemutatására, különösen akkor, ha a hatalom birtokosa legitimációját kívánta megszilárdítani kővel, vassal, acéllal. Figyelmezzünk tehát azokra az építményekre, amelyek egyaránt szimbolizálják a múlt eltörlését és a sarkából kidőlő földön megteremtett új világot.
A kezdet: a Nemzeti Színház. Bár a hosszú vita után kiválasztott hely mindenkinek megfelelt, a népek boldogan adakoztak, de hiába: ment a színház a Soroksári útra, helyén egy mára már lepukkant gödör maradt.
A Kossuth téren 1944-re állították vissza az órát: Andrássy Gyulával, Kossuth Lajossal, Tisza Istvánnal és Rákóczi Ferenccel; a fákat és Károlyi Mihályt elzavarták, József Attila a hátsó sorba ült…
Hamarosan belevágtak a kormányzó úr szeszélyének megvalósításába: megindult a stadionprogram. Hogy hol tartunk ma, azt hiszem, ember nem tudja. Állítólag 215 milliárdnál, amiből úgy 25-28 stadion épülhetett, s több tucatra tehető a felújítások száma. A program folytatódik, hátra van még az új Puskás aréna, amelynek költsége volt már 140, 180 és 200 milliárd is, de 2020. szeptember 13–20. között a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ülésezik Magyarországon, amire állítólag kirukkolunk egy „sport- és kulturális rendezvények lebonyolítására alkalmas multifunkcionális” csarnokkal, úgy nagyjából ötmilliárdért.
Ha már 2020 szóba került, aki nem tudná, akkor lesz minálunk a vizes Európa-bajnokság. Ez is magyarázza, hogy miért is kellett a néhány hete bezárt úszó-világbajnokságba talán 170, talán még több milliárdot beleönteni.
Mert hát a felépült létesítmények várják az Eb résztvevőit. Például a „tartósan fennmaradó betontalapzatként" emlegetett 700 négyzetméteres valami, ami ott áll a Dunában, a világörökségi részen: ez tartotta az óriás-toronyugrás medencéjét és felépítményét. Minek lebontani, mondták, jó lesz az Eb-re, kis hiba, hogy óriás-toronyugrás eddig nem szerepelt az Európa-bajnokság programjában…
Épülget a kormányzó új székhelye, a Vár is, rossz nyelvek szerint az idén azért telepítették át a tűzijátékot, hogy ne legyen kínos, amikor jövőre Orbán már a várbeli erkélyéről szemléli. És robog a kisvasút – jó, hát utasok nélkül –, épül az új óriáskórház a semmi szélén, hogy a kiemelt beruházásnak nyilvánított, miniszterelnök látogatta svábhegyi gyülekezetet ki ne feledjük. És hát a kerítés, a Liget, Paks, a Lágymányosi-öböl toronyházastul, és Garancsi és Mészáros mindenütt.
Tulajdonképpen a római-parti gátról akartam írni, de azt hiszem, az egész lapot megtölthetnénk azzal: ki-mikor-mit-miért hazudott. Legújabban például népszavazást ígérnek, alig hinném, hogy őszintén, hiszen tudják, hogy a budapestiek 80 százaléka rühellné a mindent betontengerbe öltöztető mobil gátat. Ahol viszont, a változtatási tilalom ellenére, máris serényen épülnek a százmilliós villák, Garancsi mester például luxuslakóparkot (négyzetmétere egymillió) varázsol az ártérre.
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!
Majd’ elfelejtettem: ez a két sor is az Internacionáléban található…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!