Hogy elindul-e a 4-es metró még a választások előtt?
„Isten és a Siemens kezében vagyunk” – próbálta diplomatikusan megfogalmazni a választ a héten a főpolgármester. Gratulálhatunk Tarlós Istvánnak, olyan formulát talált ugyanis, amellyel tulajdonképpen bármit meg lehet magyarázni. Hagyjuk ki a játékból a Siemenst, úgyis csak a technika ördögét vetítené elénk, Isten keze viszont jól jöhet bármikor. Persze nem mindegy, melyik kezéről van éppen szó.
Mert hogy az egyikkel ugyebár elvesz, szomorkodhat is miatta például Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere. Bár támogatta őt az állam 7,4 milliárd forinttal, hogy disznókat nevelhessen a (tán szintén kis állami rásegítéssel megnyert) földjein, rejtélyes módon mégis csak eltűntek azok a disznók, senki sem tudja, hova. De búslakodhatnak azok is, akik egyszer azt hitték, ha beülnek a Nemzeti Dohánybizniszbe, nem lesz többé egy szál gondjuk se. Hát most kiderült: egyből 3 milliárd szál gondjuk van, ennyivel vesz ugyanis kevesebb cigarettát a magyar, legalábbis legálisan.
De inkább lássuk, mi az, amit az a bizonyos, másik kéz adott. Lett például értékes (4,5 milliárd forintot érő) műkincse hazánknak. Így immár mindannyian megtanultuk Gustave Courbet nevét, akinek Fehér harisnyás aktja a Szépművészeti Múzeum sztárja lehetne – már ha látható lenne. Kár, hogy csak így említik „egy külföldi személy kártalanítására egy ügyvédi irodában letétbe helyezett összeg a Szépművészeti Múzeumnál”. Vagyis az sem biztos még, hogy a kacér festmény egyáltalán nagyközönség elé kerül.
Kézzel foghatóbb javak jutottak Papcsák Ferencnek, a tavalyi év legjobban kereső politikusának. Honnan a lóvé? Azt saját bevallása szerint még ő sem tudja pontosan, mert bár csak a saját nevén futó, mindössze egy ügyvédből és két ügyvédjelöltből álló ügyvédi irodájából bruttó 160 millió forintnyi osztalékot vett ki, de hogy mitől megy ilyen jól az üzlet, azt nem árulta el, mondván: már nem aktív ügyvéd, így nem lát bele az iroda a működésébe. Az Index viszont szeretett volna belelátni, cikkükre a Papcsák Ügyvédi Iroda egy levéllel, s benne perrel való fenyegetéssel válaszolt.
Mint ahogy azt sem könnyű kideríteni, az Országgyűlés tisztségviselői mire költöttek a közpénzből. Hogy Lezsák Sándort, a parlament alelnökét miért érdekelte a népi írók időszerűsége (és hogy mi lett a kínzó kérdésre a válasz). Hogy Veress Lászlónak, Kövér László kabinetfőnökének mi szüksége volt egy Trágyadomb című képre, szintén közpénzből. Hogy miért költött az elnöki kabinet 225 ezer forintot egy Zászló- és lobogóhasználat az Országgyűlésben témájú tanulmányra (pláne, hogy látva Gaudi-Nagy Tamás legutóbbi akcióját kiderült, a képviselők még csak el sem olvasták azt). Ha egyszer ezekre volt pénz (és ezek szerint igény is), akkor nincs mit tenni.
Elégedjünk meg inkább Kósa Lajos világmagyarázatával. A Heti Válasz finoman próbált rákérdezni, miért nem baj, hogy sok kormány közeli ember nyert dohányboltot. „Ha felépítesz egy remek új klinikát, akkor lehet, hogy a professzor unokaöccse a büfében lenyúlja a kasszát, ami elítélendő, a lényeg viszont az, hogy van egy szép új klinika, ahol gyógyulnak a betegek” – magyarázta a Fidesz alelnöke. Ebben a kontextusban viszont már elemibb kérdések is felmerülnek. Úgy tűnik, az a bizonyos kéz, amelyben mind vagyunk, ad ugyan, csak nem éppen azoknak, akiknek kellene.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
