„Nagyjából egy olyan két-háromszáz év, amit jósolok” – L. Simon László válasza a Hír Tv azon kérdésére, hogy az immár másodszor átadott, de még korántsem kész Várkert Bazár mikor nyeri el végleges formáját.
Optimista becslésnek egyáltalán nem nevezhető, bár elnézve a műemlék körüli töketlenkedést, legalább nem tűnik teljesíthetetlennek. Másrészt viszont ideje megijedni: ha L. Simon 2-300 évre jósol, akkor itt valami hosszú távú berendezkedés készül, ráadásul úgy tűnik, hogy nem ő az egyetlen, aki víziók mentén tervezi a jövőt. Hogy milyen lesz?
Talán kissé elszigetelt ország leszünk addigra, ha a most kijelölt irányba tartunk. Kommunikációból viszont már most erősek vagyunk, elég csak Perényi Zsigmond miniszterelnökségi helyettes államtitkár legutóbbi műremekére gondolni, amelyben Vidar Helgesen norvég minisztert oktatta jó modorra. A levél hemzsegett az olyan kifejezésektől, mint a „sajnálattal kellett tudomásul vennünk”, „hőbörgő megnyilatkozás” meg a „végleg elvetette a sulykot”, s mindezt azért, mert Helgesen cikket írt a Financial Timesba, amelyben arról értekezett, hogy Magyarország ellen EU-s szankciókat kellene kivetni. Perényi szerint ennek semmi köze ahhoz, ami idehaza mostanában folyik (főleg a norvégokkal kapcsolatban), és egész egyszerűen arról van szó, hogy Helgesen megsértődött, mert miközben a magyar kormány sikeres munkát végez, addig neki nem ment olyan jól mostanában a szekér. Aha, persze. Így kell örökre szóló barátságokat kötni…
A CÖF valamelyest korrigált, amikor puszta önszorgalomból írt egy levelet az Egyesült Államoknak, amelyben arra kérték Barack Obamát, védje meg hazánkat a nyugati sajtó gonosz hangvételű cikkeitől. Biztosították az amerikai elnököt arról, hogy a magyar nemzet és a civil társadalom nem kíván eltávolodni nyugati szövetségeseitől, örömmel munkálkodik a továbbiakban is a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért. Soraikat így zárták: „meggyőződésünk, hogy országaink vezetőinek személyes találkozása lehetne a legmegfelelőbb forma a kölcsönös bizalom és elkötelezettség megerősítésére”. Obama valószínűleg könnycseppeket morzsolgat majd a levél olvasása közben, Orbán Viktor viszont nem biztos, hogy erre gondolt, amikor illiberális demokráciát hirdetett. Meglátjuk, ezek után merre tartanak majd hosszú távon a külkapcsolataink.
Viszont 2-300 év alatt talán teljesül Andy Vajna álma is. Filmpályázatot hirdetett a Magyar Nemzeti Filmalap: igényes, klasszikus műfajú forgatókönyveket várnak, amelyek „magukban hordozzák egy emlékezetes mozisiker lehetőségét”. Remélhetőleg olyan klasszikusok születnek majd, amelyekre soksok év távlatából is öröm lesz visszanézni. Mivel azonban az eddigiek tükrében Andy Vajna tevékenysége (mármint a Filmalap, és nem, mondjuk, a kaszinók esetében) közel sem nevezhető eredményesnek, nagyon nem érdemes bizakodni.
Meg aztán jó lesz figyelni azt is, hogy merre tart a televíziózás: ha a tavalyi évben finoman szólva is orbitális bukásnak lehetett értékelni Rákay Phillip Itthon vagy! – Magyarország, szeretlek! címmel, 992,3 millió forintnyi közpénzért megszervezett körkapcsolásos-tűzgyújtogatós műsorát, akkor érthető, hogy idén még egy kicsit több pénzt, kereken 1 milliárdot tolnak bele a programba, amelyet a Szent Mihály-napi programok megrendezésére pályázó települések kapnak. Hiszen Rákay, aki akkor az MTVA intendánsa volt, megmondta, hogy hagyományt szeretne teremteni. Azt nem tette hozzá, hogy még akkor is, ha az a lőtéri kutyát nem érdekli. Ha ebben a szellemben folytatódik továbbra is a műsor, a jövőben még nagyobb összegeket lehet majd eltapsolni a bénázásra. Csak nehogy túl magasra csapjanak a lángok.
És hogy hova tovább a Nemzeti Dohány- és Italboltok tükrében? Ha ez csupán a kezdet, akkor lesz itt még bőven teendő, mire eljutunk odáig, hogy minden fogyasztási cikknek külön trafikja legyen. Erre talán elég lesz 2-300 év, de már most szinte látjuk magunk előtt a Nemzeti Szotyiboltokat, amelyek szigorúan csak stadionok 50 méteres körzetén belül létesülhetnek, a pályázatokat pedig (mi sem természetesebb) arra érdemesek bírálják majd el és nyerik is meg, hiszen nagyjából erről szól ez az egész. Viszont ha tényleg olyan sok lesz belőlük, talán újra kellene gondolni azoknak a randa barna tábláknak a kinézetét is.
Schmitt Pál viszont nem a hosszú távú tervek embere: szerinte például már 2024-ben készen áll Budapest arra, hogy olimpiát rendezzen. Az biztos, hogy stadionból nem lesz hiány addigra. Aztán lehet, hogy ez is nyúlik majd, mint a Várkert Bazár befejezése, és csak 2-300 év múlva álmodhatunk nagyot. Ám még mielőtt végleg elkeserednénk, nyugtassuk magunkat azzal, hogy L. Simon Lászlónak csak a humorérzéke bicsaklott meg, és nem is kell olyan nagyon sokat aludni a Várkert Bazár elkészüléséig.
Ha pedig mégis, akkor örüljünk annak, hogy a kék bálnák végre összeszedték magukat, és kipusztulás helyett lelkes szaporodásba kezdtek. Ha nekünk nem is, nekik 2-300 év múlva biztos jobban megy majd a soruk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
