Már nem csak a valóságrepesztő futballdiadal bizonyítja, hogy a magyar reformok igenis működnek. Az Európai Unióban is dobogós helyet verekedett ki magának Magyarország – mondom még egyszer: dobogós helyet. Még a brüsszeli imperialista gecik sem üthették el bronzérmétől – ismétlem: bronzérmétől.
Ugyanis a „hol a legolcsóbb a szesz” versenyben hazánk a harmadik helyen végzett, egy friss EU-s felmérés szerint csak Romániában és Bulgáriában lehet költséghatékonyabban lealjasodni. És ez nem csoda. Ugyanis a szociológia szerint, ha valahol elnyomorodik az életszínvonal, akkor nem ajánlatos emelni az alkohol vagy épp a cigaretta árát, ugyanis a nehézségek elviseléséhez kell egy kis mákony. Ha úgy tetszik, a bódultság a szelep, amelyik ideig-óráig levezeti a társadalmi feszültségeket. Márpedig van mit „kitakarni a tudatból”, hiszen Magyarország egy másik uniós rangsorban már nem feszít, mint kakas a szemétdombon. Az Eurostat arra volt kíváncsi, hogy miképp alakulnak az egyes tagállamok polgárainak költései/vásárlásai – azaz mennyit fogyasztanak.
Nos, egy magyar az EU-s fogyasztási átlag 62 százalékával kénytelen beérni, és ezzel az ötödik a „legnyomorultabb” országok listáján. Igaz, ez négymillió kvázi nemzetáruló miatt van, akik mérhetetlen lustaságukban nem átallnak a létminimum szint (értsd: 87 ezer forint) alatt keresni, mert annyi ambíciójuk sincs, mint egy bánatos nünükének, holott ebben az országban robbanásszerű a társadalmi mobilitás, falusi gázszerelő is lehet főoligarcha.
Úgyhogy a helyes olvasat szerint nem a nyomor mocsara húz le milliókat, hanem tömegek állnak a felemelkedés kapujában. Az pedig rongy rágalom, hogy a kapu be van deszkázva, ezt csak azok a Nyugatra szakadt hazánkfiai terjesztik, akiket képességeik legföljebb a rühbetegség hordozására és az ingyenélésre predesztináltak, de kisomfordáltak az országból, hogy félhülye jóléti államok teljesen hülye munkaadóitól csikarjanak ki bért hitvány teljesítményükért. Nem csoda, hogy a kormány beszüntette most a 105 millió forintból finanszírozott hazatérő programot, hiszen mindössze 100 megátalkodott disszidens sompolygott vissza nemzete kebelére.
Több ne is jöjjön, hiszen csak terjesztik a mételyt a szabad világról, meg a munka – bérben kifejezett – becsületéről. És ebben az Európai Unióban nem divat erőből „helyre billenteni az agyakat” – bezzeg Sztálint nem kötötték demokratikus álszentségek, a Nyugatról hazatérő hadifoglyok egyből mentek a gulágra, hogy kiradírozzák agybarázdáikból a szabad világ hazugságait.
Ám a kormány azért hátradőlhet, mert országon belül még ő magyarázza a valóságot, félmillió magyar igazsága még simán lenyomható a tízmilliárdokból létrehozott médiabirodalommal.
Kész csoda, hogy a szervilis sajtómunkások nem kezdték dicsőíteni a kormány foglalkoztatáspolitikáját, amikor a Keletiben a MÁV hangosbemondón próbált munkavállalókat toborozni, például motorvonatvezető-gyakornokot, jegyvizsgálót, telepi rendezőt – egyszóval minden vasutasszakma képviselőjét. Mert ez csalhatatlan jele annak, hogy gyakorlatilag felszámolták a munkanélküliséget, zsíros, jól fizető állásokba azért nem mennek el emberek, mert még zsírosabb és jobban fizető állást töltenek be. A MÁV állományhiányának ugyanis véletlenül sem a kivándorlás, illetve az orcátlanul alacsony járandóság az oka (például egy kezdő mozdonyvezető 160–190 ezer forint nettót is zsebre tehet az állami cégnél, míg egy magántársaságnál ennek a duplájával szúrják ki a szemét).
És ahol a média nem képes a helyes valóságkép felvillantására, ott sem hagyja magára a hatalom az embereket: maga segít igazságot értelmezni. Mert ha egyszer a kormány azt kommunikálta, hogy haszonleső kommunista patkányok felelősek a vörösiszap-tragédiáért (horribile dictu ők is okozták), akkor parírozzon az igazságszolgáltatás, mert ha nem, akkor a bírák is vörösiszaptól csöpögő kezű gyilkosok. Így hiába mentette fel a veszprémi törvényszék az ügy vádlottjait, a fellebbviteli főügyészség új eljárást kezdeményez, mert ebben az országban bűnhődik a bűnös – feltéve, ha a kormány mondja ki annak. Hiszen az ügyészség olyan mozdulatlan, mint az elütött kutya, amikor más szervtől érkezik figyelmeztetés, sőt bizonyíték – például hiába mantrázza évek óta az Európai Csalás Elleni Hivatal, hogy melyik oligarcha melyik közbeszerzésben sáros.
Az új vörösiszapper tanulságait pedig már egy sokkal hatékonyabb kommunikációs gépezet magyarázza el a tartalomfogyasztóknak, ugyanis Mészáros Lőrinc a föld, a csatorna és a mangalica világából a hírekébe tart, és baloldali napilapból kormányközlönyt vagy mi szöszt készül csinálni (lásd írásunkat a 4-5. oldalon). Hogy sikerül-e teljesen áthangolni, azaz az olvasók, nézők nagy részének megtartásával átfordítani balos orgánumokat, az majd kiderül. Ha igen, a hatalom üzenetei sokkal hatékonyabban érnek célba.
Márpedig a hatalom nem rest üzenni, s rendre azt, hogy aki bírálja, az eltipratik. És lássuk be, az Orbán-rezsimnek van vér a pucájában, nagyhatalmaktól sem retten. Mert véletlenül kapott szürke marha tülkéből cifra kürtöt Colleen Bell amerikai nagykövet? Ugyan, dehogy! Hiszen ki került utoljára bizalmas viszonyba egy magyar tülökkel? Konrád császár, akit az augsburgi csata után koponyán illetett Lehel vezér. Mert a magyart meg lehet fenyíteni, de visszaüt – a történelem tanúsága szerint. Rettegjen hát az imperialista hatalom, mert fejbe lesz nyomva. Magyarország nem paríroz – ez az üzenet. Mert a magyar reformok tényleg működnek. Ha Ausztriát lenyomtuk, Amerika sem lehet akkora falat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!