Nyugodtan kijelenthetjük: méltó kihívói akadtak Selmeczi Gabriellának, mármint szigorúan kommunikációs szempontból. Pedig felejthetetlen bravúrt hajtott végre, amikor bevezette az univerzális érvet: „Csak”.

Most azonban ismét szintet ugrottunk: ha nincsenek jó érvek (általában nincsenek), akkor inkább valami megveszekedett csacsisággal kell a kérdést elütni. Ebben nyújtott néhány jeles személy mostanság olyan kiemelkedőt, hogy néha még azt is nehéz volt eldönteni, éppen miről beszélnek.

Az Emmi  kiadott egy közleményt, amelyben az egyre terjedő szegénység problémájára reagálva így fogalmaztak: „a 2010-es kormányváltás óta reményteli folyamat indult meg”.

Ám bármennyire is reményteli volt a megfogalmazás, végül csak kiderült: a kormányzati álláspont a tettek szintjén ennél jóval cinikusabb, ugyanis bár hazánkban 2008 óta folyamatosan nő a szegények aránya (pedig például a visegrádi országokban látszik a pozitív irányba mozdulás), mégis 7 év alatt szán annyit a kormány a leginkább rászorulók támogatására – nagyjából 29 milliárd forintot –, mint amennyit fél év alatt költünk idén stadionépítésekre… Ezt azért nehéz „reményteli folyamatnak” nevezni.

Ne is kínozzuk magunkat azzal, hogy ilyen nehéz dolgokon töprengünk, inkább próbáljuk megtippelni, ki mondta: „Sokszor már a tegnapi gondolataimmal sem értek egyet”. Netán Andy Vajna, a magyar kormány filmügyi kormánybiztosa, aki nem is olyan rég (nem, azért nem tegnap) jelentette ki, hogy már semmi köze nincs ahhoz a filmforgalmazó céghez (Inter- Com), amely az utóbbi időben magyar (tehát a filmügyi biztos által támogatott) filmeket is elkezdett forgalmazni, ám útközben kiderült, hogy azért mégis van? Hát, természetesen nem ő tett ilyen töredelmes vallomást, hanem Szentmihályi Szabó Péter, amikor bemutatták legújabb verseskötetét. Szentmihályi nevéről csaknem elfelejtkezett már az utókor, amikor hirtelen szerettek volna római nagykövetet csinálni belőle, amely pozícióról ő végül lemondott, talán azért, mert munkásságát rengeteg kritika érte. Korábban írt ugyanis már dicsőítő verset a kommunizmushoz, később pedig méltatta a Magyar Gárdát is, így nehéz megtippelni, a mostani kötet milyen eszmei irányzatokból merített, de könnyen elképzelhető, hogy holnap már Szentmihályi sem emlékszik majd rá, ha megkérdezik.

Azért nem kell aggódni, miután kiderült, hogy van némi, akár aggályosnak is nevezhető összefüggés az InterCom és a Filmalap között – nevezzük talán Andy Vajnának –, végül sikerült összehozni ezt a magyarázatot: „A csatolt cégkivonat szerint Andrew G. Vajna az InterCom anyavállalatának anyavállalatában supervisory director, amely a magyar jog szerinti felügyelőbizottsági tagságnak felel meg. Ez számára semmilyen döntési vagy irányítási jogot nem biztosít az InterCom Zrt. ügyeiben.” Persze ez is kiváló módszer, hiszen ha egy megveszekedett kukkot sem ért az ember az érvből, akkor akár igaz is lehet a dolog, ezért nehéz rá mit mondani.

A végső érvet mindenek felett viszont Bálint Antónia elindítása mellett Harrach Tamás, a választókerület kormánypárti vezetője szolgáltatta, aki az önkormányzati képviselőként való indulás miatt érkező kritikákra a következőképp válaszolt: „inkább néhány fedetlen cici, mint hogy valaki szétlopja a közvagyont…”. Ne tagadjuk, ez a mondat úgy, ahogy van, tökéletes, valószínűleg nincs is olyan, aki vitatkozna vele, bár a képviselőséget talán inkább észbeli és nem kebelkérdésként kellene kezelni. Bálint Antónia egyet viszont már megtanult arról, hogyan is folyik egy ilyen kampány, épp ezért Harrach ominózus mondata végére belefért még egy ügyes rúgás is: „amire a baloldalon bőven tudnék példákat sorolni” – mármint a közvagyon szétlopására, ugyebár. Más kérdés, hogy nem sorolt, pedig egy ilyen állítás azért alkalmas a köz felizgatására.

Mások máshogy tartják lázban a népet: most éppen az derült ki, hogy a jegybank elnöke lobbizott össze a feleségének egy falut: Matolcsy György neje, Matolcsy Gyöngyi is indul ugyanis a polgármesteri székért Balatonakarattyán, ősszel. Amihez viszont kellett némi előrelátás: „Férjemmel együtt mi is részt vettünk Akarattya Keneséről történő elválásában. A háttérben segítettük a kezdeményezést, meg azt is, hogy sikerrel jusson át a bürokrácia útvesztőin.” Hát, valahogy így kell gombhoz találni a kabátot, ha máshogy nem megy, falut is lehet csinálni, hogy polgármester lehessen valakiből.

A helyiek egyébként azt remélik, hogy Matolcsy Gyöngyi polgármestersége idején Akarattyára dőlni fog a pénz – remélhetőleg beváltja majd a hozzá fűzött reményeket, az biztos, hogy kampányolnia például már nem nagyon kell. Márpedig ez a kampány, már csak Bálint Antóniának köszönhetően is, sokkal jobb hangulatú, mint amit remélni mertünk. Ugye, hogy akkor már „inkább néhány cici”, mint mondjuk egy egész falu?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!