„Az embereket az emberek által megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok képviselik” – mondta a héten politikushoz méltón módon Szijjártó Péter. Majd folytatta: „És minden ezzel szembeni beállítás, az hazugság.”
Azzal most nem érdemes foglalkozni, hogy a külgazdasági és külügyminiszter ezzel utalt arra is, hogy ő amúgy igazmondó – végül is, nem cáfolta önmagát –, de legalább politikailag korrekt maradt volna, ha nem kezd új mondatba: „Mert vannak civil szervezetek, amik létrejönnek különböző kezdeményezések alapján, és bizonyos témákban elmondják a véleményüket, ami egy nagyon fontos és nagyon hasznos dolog. De úgy beállítani a dolgot, hogy innentől kezdve az NGO-k mondják meg, mit akar a társadalom, ez, azt hiszem, túl van minden határon.” Pedig mondhatta volna így is Szijjártó: A megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok mindazokat képviselik, akik szavaztak rájuk, vagy nem; és ez a kormány nem hazudik nekik, nem csapja be őket; s ha szolgálata során a kormány találkozna olyan civil kezdeményezésekkel, amelyek eltérnek attól, amit a kormány akarata szerint rá akarna erőltetni a társadalomra, akkor a kormány meghallgatja a polgárok érveit, és nem fenyegeti őket mindjárt sem szóval, sem cselekedettel.
De hogy nem így mondta, annak oka van. Óbarok polgármestere, Borbíró Mihály például megvárja még, amíg falujának képviselői elfogadják az idei költségvetést, aztán lemond. A Hír Tv információi szerint megunta, hogy politikai összeköttetések nélkül faluja nem jut fejlesztési forráshoz.
Nem úgy a szomszédos Felcsút, ahová csak úgy dől a lé. Legyen állami vagy uniós. Összevetés: Óbarok éves költségvetése 60 millió forint; míg a miniszterelnök kedves falujában, Felcsúton csak járdaépítésre költöttek 40 milliót. Vagyis úgy tűnik, hogy a Szijjártó által megnevezett állami képviselet nem mindenkire vonatkozik, vagy nem azonos feltételek mellett. De jut pénz bőven másra is, főleg olyan, amit „az emberek által megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok” az arra érdemeseknek osztogatnak. Most már a miniszterelnök – nemcsak falujának, hanem – egykori kollégiumának focipályájára is. Azt ugyan nagyon nehéz elhinni, hogy a vizes világbajnokság költségeiből futja a felújításra, de érthető a magyarázat: valahol lakniuk is kell majd azoknak, akik eljönnek majd a vb-re. De hogy éppen ezért kell most félig a föld alatt öltözőt kialakítani, nos, biztosan erre is van valamiféle magyarázat. Mint ahogyan arra is, hogy a szerbiai Topolya harmadosztályú labdarúgócsapata hárommilliárd forintot kap a magyar államtól. Az RTL Klubnak indokolt is a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium: „a kormány nemzetpolitikai célja a határontúli magyarok segítése, a nemzeti összetartozás erősítése, a fiatalok sport iránti elkötelezettségének növelése”. Ebből a pénzből Óbarok például ötven évig gondtalanul megélne, de ha csak negyvenig, akkor már bármijét és mindenét is felújíthatná. De tudjuk, hogy a Budai Várban kialakítandó kormányépület bármelyik ablakból nézve mindez demagógia.
Mint ahogyan annak is oka van, hogy a migránsgáncsolással gyanúsított László Petra operatőrt és a Nemzeti Választási Iroda és Bizottság tábláit leszerelő Gulyás Márton aktivistát is garázdaság miatt ítélte el a bíróság. A két esetet, persze, nem lehet összehasonlítani. Már csak azért sem, mert az operatőr három év próbaidőt kapott nem jogerősen, az aktivista pedig egy év próbaidőt jogerősen. De lássuk be, egy táblát leszerelni igazán megrendítő, embertelen cselekedet, talán még az államra is veszélyes. Pedig még az is lehet, hogy Gulyás Márton tettével csak arra hívta fel a figyelmet, talán nem biztos, hogy valóban az embereket képviselik azok, akik többnyire úgy fogalmaznak, hogy „Az embereket az emberek által megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok képviselik”.
De azt is látni kell, hogy ez a képviselet nem egyszerű feladat. Az államgépezet irányítói pedig ezt pontosan tudják. Mert bizonyára nehéz volt meghozni a döntést arról, hogy korlátozzák a felcsúti kisvasutat mozgásában. Menetrendszerűen fogalmazva: a Vál-völgyi Kisvasút csak hétvégén közlekedik, 10-től 16 óráig. Igaz, VIP-vendégek, húsz fő felett hét közben is kibérelhetik. A különjárat ára 60-80 ezer forint körüli, írja a 444.hu. Ez húsz fő esetében 3-4 ezer forintot jelent fejenként, ami semmiség ahhoz képest, hogy ha járna az a hajtány, csupán ezer forintot kellene perkálni a menettérti útért, vagyis 6+6 kilométerért. Ennyi pénzből meg lehetne járni Szolnokot, oda-vissza Budapestről. Az ráadásul 200 kilométer, nem pedig 12. De az azért szerencse, hogy nem felcsúti módon számolják az út árát, mert úgy 33-50 ezer forintból jönne ki a menettérti. Igaz, kevésbé lenne olyan szórakoztató, mint a felcsúti álompálya.
De ennek kommunikációján nem dolgozik senki. Minek is? A kormánykommunikációért, a nemzeti konzultációnak álcázott propagandáért, valamint a kormányzati médiaköltésekért felelős propagandaminisztériumnak van más gondja is arra, hogy mire költsön évente 22 milliárd forintot. És, persze, megint jólesne kicsit demagógnak lenni, ha már Óbarok példáját idéztük, de minek. Hiszen tudjuk, jó kezekben van ország. Ez így volt és így is lesz. „Az embereket az emberek által megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok képviselik”, és „minden ezzel szembeni beállítás, az hazugság”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!