Habony Árpád óta ismerkedünk a közszereplő/ nem közszereplő meghatározások pontos definíciójával. Azóta sem sikerült minden igényt kielégítően tisztázni, hogy valaki, aki a bulvárlapokban észbontó sármőr, kocsiból kiszállva nőket hasba rugdosó bunkó, munka közben pedig olyan varázsszavakat sugdos a miniszterelnök fülébe, mint a „rezsicsökkentés”, minek nevezhető.
Habony szerint nem közszereplő. Mindenki más szerint az. A harcvonalak beálltak. Most új fronton folyik a vita: Orbán Gáspár az-e vagy sem, tekintetbe véve, hogy nem egyszerűen csak bulvárlapokban sármőr, emellett hivatásos focista (volt, mert bizony, eljött az ideje a visszavonulásnak), de a múlt héten egyedüli miniszterelnöki gyermekként vett részt a brazil világbajnokság döntőjén.
Ha nem „úgy” lett volna ott, nem a VIP-székek egyikén üldögélt volna. Mégis, amikor mindezt felkapta a magyar sajtó – lássuk be – kevésbé tiszteletteljes fele, viszonylag határozott levélben jelezte, hogy nem tekinti magát közszereplőnek, ezért ne foglalkozzanak vele. Mondhatnánk Orbán Gáspárnak, hogy aki nem bírja a szántást, az ne menjen kapálni. De igazságtalanok lennénk, hiszen azt, hogy mibe keveredik a vb-döntő VIP-páholyában, hogy oda illik-e csemetét vinni, azt nem neki, hanem édesapjának illett volna felmérni. Orbán Gáspárból Orbán Viktor csinált közszereplőt, mindenért, ami ebből következik fiára nézvést, azért az apa tartozik felelősséggel.
Persze Orbán Gáspár nincs egyedül kínjaival, nem ő az egyetlen, akinek nehéz ma megfelelő titulust találni. Átpörgettük egy kicsit a magyar közéletet, de úgy tűnik, manapság már senki sem az, aminek látszik.
Hogy kikre gondoltunk?
Vegyük, mondjuk, egyből Széles Gábort. Általában üzletemberként szokás megjelölni. Ha vicces kedvében van az ember, gravitáció- szakértőként és ufóhívőként utal rá. Mostantól azonban erős igazságérzete okán akár valami egészen más titulust is aggathatnánk rá: Széles ugyanis olyannyira megsértődött azon, hogy nem ő nyerte a Hévíz–Balaton Airport eszközeire kiírt versenypályázatot, hogy kifejtette, szerinte a nyertesre a CIA-t kellene ráküldeni meg az Interpolt, de legalább egy kormánybiztost, mert gyanúsan sok pénze van, és vélhetően egy nemzetközi összeesküvésben vesz részt, amely a hévízi reptér lezüllesztésére tesz éppen kísérletet. Igen, Széles Gábor fanatikus összeesküvéselmélet-hívő is. Bajban is lenne egyébként a magyar közélet, ha minden nyertes pályázatra nemzetközi szervezetek vetnék rá magukat, de mindegy…
Aztán ott van Rogán Antal. Ki ő? Hát a főváros ékkövének, az V. kerületnek a polgármestere. Emellett viszont gigerli és kreatív adóbevallás-kitöltő, akinél varázsütésre teremnek a négyzetméterek. Most viszont kiderült: ingatlanügynök is, bár nem a kiemelkedő kategóriából. Juhász Péter, az Együtt-PM társelnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy a belvárosban szokatlanul csapott áron (1 millió helyett 180 ezerért négyzetméterenként) kelt el egy üzlethelyiség. A vásárló az ismert szakács, Gianni, az eladó a helyi önkormányzat. Rogán szerint persze Juhászék csúsztatnak, mivel az önkormányzat csak egy kis udvari helyiséget adott el. Szóval ezt még gyakorolni kell.
Vagy említsük Fekete Györgyöt? Az MMA elnökét eddig egyfajta gyomorgörcsöt okozó elnézéssel figyeltük, ahogy elefántként garázdálkodott a kultúra porcelánboltjában, vagyis annak bizonyos területein. Most viszont a Magyar Közlöny egy kallódó sorából kiderült, nagyobb ember ő annál, mint amitől tartottunk: közreműködik a kormány kultúrpolitikájának kidolgozásában is, és felel annak megvalósításáért és érvényesítéséért, a miniszterrel kéz a kézben. Most lehet elkezdeni igazán rettegni.
És ne feledkezzünk el Rákay Philipről sem. A fiatalabb generációk számára minden zenék egyik ura volt ő. Aki a felnőtté válás rögös útján erősen elcsámpázott a Fidesz irányába, s ennek köszönhetően már nem csak a kedvenc számainkat játssza le, de a televízió ura is, aki bátran szór súlyos pénzeket értelmetlen műsorokra. Erre mit hallunk? Hogy ő a Munkácsy Alapítvány kuratóriumának elnöke is! Ez csak azért derült ki, mert az alapítvány által kiadott közleményre, melyben bírálták, hogy a kormánynak nem sikerült itthon tartania a Krisztus Pilátus előtt című festményt, elnökként reagált. Jelezte: nem ért egyet az alapítvány állásfoglalásával – hát hogyne, hiszen az meglehetősen kormánykritikusra sikeredett.
De a legfontosabb kérdés mégiscsak Lázár János mibenlétének meghatározása lenne. Az biztos, hogy a névjegykártyájára már nem férne ki, mi mindennel foglalkozik ma Orbán legerősebb embere. Most éppen kapott még néhány feladatot: szintén a Közlönyből derült ki, hogy eztán a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel a postaügyért és a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó jogszabályok kidolgozásáért, és további intézmények kerültek irányítása alá, köztük a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a Nemzeti Örökség Intézete, és a Magyar Nyelvstratégiai Intézet is. Erre már igazán nincsenek szavak, de arra a névjegykártyára elég lesz lassan annyit írni: Mindenes.
Ezek után hogyan várhatná el bárki, hogy a cipész a kaptafánál maradjon, amikor mifelénk már bárkiből bármi, és még annál is jóval több lehet?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
