Ami még kimarad. - Ritkán vártunk annyit sajtótermékre, mint amennyi idő eltelt a Magyar Krónika létrejöttének bejelentése és tényleges megjelenése között.

 
Kinyílott a pitypang

Megérte azonban tövig rágni a körmeinket, ugyanis ezen a héten frissen, ropogósan és pitypanggal töltve végre kézzelfoghatóvá vált minden magyar első számú szellemi tápláléka, a pozitív életszemlélet puhakötésű megtestesülése. Igazán sajnálatos, hogy bár oly sokáig készült, végül mégsem sikerült minden jót belezsúfolni. Hiába, komisz dolog a lapzárta: bár még sorra történnek a klassz dolgok, az újságot el kell engedni. Hevenyészett listát állítottunk össze arról, szerintünk mi minden maradt ki a Magyar Krónika első számából.

Kezdjük a legfontosabbal: hazánknak sikerült megszereznie a maga 15 percnyi hírnevét. Kínzó kérdés volt hosszú napokon át, hogy vajon a hírhedt Bilderberg-találkozón kik, mit és miért tárgyaltak Bajnai Gordonnal. A május 29. és június 1. között (tehát négy napon át) tartott gyűlésen állítólag negyedórán keresztül Magyarországról beszéltek a világ nagyjai. Nem hiába küldtünk tehát tudósítót Dániába, hogy hírt adjon a zárt kapuk mögött zajló ülésről! Azóta sem sikerült azonban megnyugodni, sem a Fidesz, sem a Jobbik nem talált jóformán fontosabb kérdést mostanában annál, vajon Bajnai miféle konspirációs terveket szövögetett Koppenhágában. Talán egyszer erre is fény derül, addig is kaptunk végre ismét egy kézzelfogható ellenségképet, szinte látjuk magunk előtt a sötét szobában gittet rágó Bajnait, amint fondorlatos terveket eszkábál az ország gyengítésére…

Szintén jó hír, hogy van még, aki mer ma nagyot álmodni idehaza. Fricz Tamásról van szó, a Civil Összefogás Fórum alapítójáról, akinek ezen a héten sikerült egy mondatba passzíroznia a szubszidiaritás és decentralizálni szavakat. A kiemelkedő teljesítményt fokozza, hogy Fricznek sikerült megfejtenie, miért van krízishelyzetben az Európai Unió (identitás- és demokráciahiány, illetve a gigantikusra nőtt bürokrácia az ok), sőt még ennél is tovább ment: javasolta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia mintájára alakítsák át az uniót. Izgatottan várjuk, lesz-e, aki komolyan foglalkozik a felvetéssel, bár a magunk részéről nem sok esélyt adunk ennek.

Folyamatos örömök oktatási fronton: itt egy új korrupciós ügy (rég volt ilyen), ráadásul ezt is az egykori fideszes képviselő, Hadházy Ákos szolgáltatta. Állítása szerint egész céghálózat épült az uniós pénzek kiszervezésére. Példát is hoz: 155 millió forintot költött Szekszárd városa egy kémia–fizika tanteremre, ebből ténylegesen 45 millió forint ment a terem kialakítására, a maradék pénzt pedig különféle „elképesztő” címek alatt fizették ki különböző cégeknek. Tanulmányokra például 11 millió forintot, projektmenedzsmentre pedig 14 millió forintot tapsoltak el. Bármennyire is rémesen hangzik ez a történet, azért illene megtalálni benne a jót: igen ritka eset az manapság, hogy bárki bármennyi pénzt tud költeni arra, hogy tantermeket újítson fel. Ha jól értjük, itt azért valamilyen szinten ez is megvalósult.

Hogy Orbán Viktor se szomorkodjon tovább, ismételt kétharmadához újabb prominens személy gratulált. Bár hosszú ideig úgy tűnt, hogy Obama amerikai elnöknél senki sem tud később írni a nagyszerű esemény kapcsán, Tony Abott ausztrál miniszterelnöknek sikerült felülmúlnia a késlekedést: csak most szerdán, tehát több mint két hónappal a nagy nap után érkezett meg a gratuláló levél, Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője nyilván határtalan megkönnyebbüléssel tudatta a közzel, hogy végre kézhez kaptuk. Talán a posta kavarta el út közben.

És a végére egy pozitív sporthír futballkedvelő nemzetünknek: „Annak viszont nagyon örülök, hogy Vécsei Bálint, illetve Korcsmár Zsolt vagy a Heffler személyében nagyon bátran futballoztak” – nyilatkozta határtalan optimizmussal Pintér Attila az Albániát hatalmas bravúrral legyőző nemzeti tizenegyről. Hatalmas öröm ez nekünk, hiszen ezek szerint Magyarországnak olyan kiváló focistái vannak, akik még a kispadon ülve is képesek kiemelkedő teljesítményükkel hozzásegíteni a válogatottat a győzelemhez. Hogy milyen bátor volt Korcsmár, aki végigülte a meccset, azt el sem tudjuk képzelni, de az biztos, hogy ha ő ilyen eredményekre képes, lehet, hogy az egész csapatot ezzel a technikával kellene játszatni, akkor végre a nemzetközi színtéren is nevet szerezhetnénk.

Nagyon sajnáljuk, hogy ezek a remek hírek kimaradtak az első Magyar Krónikából.

De bízunk benne, hogy a jövőben is sok hasonlóan nagy horderejű esemény történik, hogy a kicsit ritkán, de azért magas színvonalon megjelenő termékben mindig meglegyen a kellő muníció. Akkor talán nem kell majd olyan utánközlésekkel megtölteni a lapot, mint például a miniszterelnök Dávid Katalinnak a megszállási emlékmű ügyében írott levele, amit az elmúlt hetekben már számtalanszor olvashattunk, vagy a netről lecsórt pitypangfotó, amiért elfelejtettek fizetni a szerkesztők.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!