Két hónapja kaptam a megbízást, hogy az MSZP kampányának politikai felelőse legyek az önkormányzati választásokon. Tiszta szívvel vállaltam, noha tudtam, hogy semmi befolyásom sincs a jelöltek kiválasztására, hiszen addigra ez már kész tény volt.
Mégis, mélyen hittem és hiszek abban, hogy jelöltjeink túlnyomó többsége kiváló ember, sőt, soha eddig még nem volt ennyi fiatal és új jelöltünk. „Ez” az MSZP már nem „az” az MSZP – vélekedtem –, és belevágtam a feladatba. Két szempontot vettem figyelembe. Elsődleges az volt, hogy a tavaszi vereség után, ahhoz mérve, növelni kell a párt társadalmi támogatottságát, a másik pedig az, hogy nem július végén, avagy augusztusban és szeptemberben, hanem október elején kell a körülményekhez képest a legjobb formában lennünk. A megkopogtatott ajtók, a megfogott kezek és a megfogadott szavak száma egyenesen arányos a kapott szavazatok számával. A mikrofonokba talán sokat beszélek, de az életben inkább másokat hallgatok. Az volt a kérésem a jelöltjeinkhez: ki az utcákra-terekre, be a házakba, a jelölt saját maga kérje az emberek támogatását. Sokan, sok helyütt megfogadták a kérést, és bízom benne, hogy ezeken a helyeken nem is marad el a siker. Ami igen fontos: bizonyos mértékben tisztázni tudtuk, kik is vagyunk mi, baloldaliak, s a baloldaliak nagy családján belül, mi, szocialisták. Nem lehet kétség: mi a dolgozó emberek pártja vagyunk, azoké is, akik dolgozni szeretnének, ám még tanulnak, avagy dolgozni szeretnének, de nem tudnak, azoké, akik dolgoztak, és most megérdemelt nyugdíjukból élnek. És nem utolsósorban azoké, akik saját vállalkozásukba a saját munkájukat fektetik. Világossá kívántam tenni, hogy egy helyben ismert, népszerű képviselőnk, illetve jelöltünk ér annyit, mint a világ legjobb pártelnöke. Ugyanis a jövő vasárnap, az önkormányzati választásokon a képviselőjelöltre szavazunk. Persze a pártra is, de fontos a sorrend: előbb az ember, s csak utána a párt! Bizton mondom, a szocialista párt derék és becsületes emberek tízezreit jelenti, s jelöltjeink ezrei büszke és bátor emberek. Nem kétséges, sorainkban is lehetnek nem odavalók. Őket azonban a párt és a sors előbb-utóbb kiveti, s nincs jobb tanácsom a választók felé, mint az: először nézzék a jelöltet, az embert, s ha őt a pártunkhoz méltónak gondolják, akkor jó szívvel szavazzanak rá! Az önkormányzati választások nagyon sok helyen a független jelöltekről szólnak. Minél kisebb egy település, annál inkább. A nagyvárosokban már nagyobb szerepe van a pártok jelöltjeinek, hiszen százezreket kell meggyőzni, s ennyi találkozás akkor sem lehetséges, ha teljes erővel törekszünk rá. És minden településen mások a megoldásra váró problémák. Van ahol a közlekedés, van, ahol a társadalmi együttlét. Erős nemzet vagyunk. Sok mindent kibírtunk már történelmünk során, nehogy már magunktól ijedjünk meg! Igen, gyakran próbáltak megnyargalni minket idegenek és szerencselovagok, de ha eddig leküzdöttünk minden elnyomást és kizsákmányolást, akkor a hitünk ma se legyen kevés! Mindenünk van: föld, víz, nap… és szorgalmunk, tudásunk. Ma Magyarország azonban minden, csak nem vidám. Nyakunkon egy több éve tartó gazdasági világválság, családokat megroppantó hiteltömeg, és tavasz óta joggal érezhetjük magunkat becsapva. Tudom, fájdalmas dolog ráébredni, hogy áprilisban sokan rosszul döntöttek, de most, októberben adhatunk egy ellensúlyt a tévedéseinknek. Húzzunk egy vonalat. A múlt és jövő közé. A múltat utaljuk a tévelygések világába, a jelenről lássuk, hogy nagyobb részt hamis, de a jövőnk legyen a miénk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
