A Vasárnapi Hírek Olvasóink levelei rovatában, lapunk ez évi 24. számában megjelent levelek.

Lincoln nyomában
Fábri Ferenc, Budapest
Orbán Viktor új kormánya bemutatásakor is tett néhány maradandó kijelentést. „A következő négy év már nem a gondolatok, hanem a tettek korszaka lesz” – állította. Úgy érzem, kormányzását eddig sem a magas szellemi teljesítmények, sokkal inkább a kapkodó, átgondolatlan, egymásnak is ellentmondó intézkedések jellemezték. „A cél a néppárti kormányzás” – mondta, szerinte ez több, mint a demokrácia szabályainak betartása.
Úgy vélem, inkább valami egészen más, hiszen a demokrácia eddig sem igen volt szempont Orbánék működése során. Hogy igazán micsoda e fogalom, nem derült ki. Az emberek érdekében, a klasszikus lincolni gondolat alapján akarnak kormányozni – állította: „a népből, a néppel, a népért”. A párttal, a néppel egy az utunk – ugrott be a régi kommunista induló szövege.
Orbánt már eddig is eleget hallottuk „linkolni”, ez a szöveg is beillik a korábbi halandzsák közé. „Minél nagyobb a felhatalmazás, annál nagyobb a feladat és a felelősség. Minél nagyobb a felelősség, annál nagyobb alázattal kell szolgálni az egész országot.” Az „alázat” és a „szolgálat” kifejezés elég nehezen illeszthető be a Fidesz világába, legfeljebb a „linkolás” szintjén. „A közép nevében, ha kell, határozottan fel fogunk lépni mindenféle szélsőség ellen, akár jobbról jön, akár balról: a többségnek joga van megvédenie magát a szélsőségekkel szemben, és egyúttal kötelessége megvédeni a mindenkori kisebbségeket is” – jelentette ki a Magyarbasi.
A mai kormánypárt bajosan tekinthető bármilyen értelemben középnek, többsége is csak az Országgyűlésben van, a kisebbségek védelme meg szinte viccnek hangzik az ő szájából. Azt hiszem, Orbánt a jövőben is még sokszor fogjuk hallani hasonló módon „linkolni”.

Egy ember a közéletből
Marjani Judit, Budapest

Sokat írtak ezekben a hetekben Kerényi Imréről, sok mindent mondott ez az ember. Ahogy várható volt, főnökei közül senki egy szót nem szólt arról, hogy Kerényi mondataival megalázza a művészvilágot, lenézi a sok szakembert, akik sokat tettek azért, hogy országunk jó hírnevét szertevigyék a világban.
Ma már kevesen emlékeznek arra, milyen büszkén indult valamikor Kerényi Imre a moszkvai elvtársakhoz, színpadra állítani egy Leninről szóló művet a világforradalmár centenáriumára. Ki gondolná, hogy ez így volt, pláne most, amikor a Népszabadságnak adott interjúban olvashattuk: „Azt tapasztalom, hogy a balliberális rész begörcsölt.
A jelenlegi korszakban a nemzetek fölötti liberalizmus megpróbálja megvalósítani világméretekben a saját diktatúráját, ami ellen fel kell venni a küzdelmet. Jeles szerzők állítják, hogy ez majdnem olyan diktatúra, mint a náci és a kommunista volt.”
Itt már szakorvosi konzíliumra volna szükség! Mert olyan embertől hallani az összehasonlítást a liberalizmus, valamint a náci és a kommunista diktatúrák között, aki a miniszterelnök közeli munkatársa – tragédia. Mit várhatunk még ilyen „szakembertől”?

Két szobor
Martényi Csaba, Budapest

Politikamentes történelmi értékelés lehet az, amikor egy-egy miniszterelnök tevékenységét és az ezzel összefüggő szoborállítást aszerint ítéljük meg, gyarapította-e vagy gyengítette hazánkat, Magyarországot.
A tavaly felavatott Gróf Bethlen István-szobor felállítása azért bizonyul helyénvalónak, mert a miniszterelnök nemcsak a trianoni diktátum nyomán kis híján megsemmisült országunkba lehelt életet, hanem minden részletében újjá is szervezte a területileg megfogyatkozott országot.
A gazdasági gyarapodás és az oktatás terén elért eredmények ma is példamutatóak. Ha a Fidesz-kormány követi Bethlen hagyatékát, biztos, hogy jó úton jár. De mint tudjuk, az elmúlt négy év eredményei ezt nem támasztják alá, a gazdaság egy helyben topogása és az oktatás terén tapasztalható ellentmondásos intézkedések sem igazolják a „bethleni út” követését.
Tisza Istvánnak szobrot állítani sokak számára érthetetlen, ugyanis életművében nincs olyan, amit érdemes lenne folytatni.
Tisza hatalomra jutásakor virágzó országot örökölt, ám tevékenységének befejeztekor, a mérhetetlen emberi és anyagi pusztulást okozó I. világháború után egy megcsonkított, erejét vesztett országot hagyott utódaira. Ebben az életműben sikereket és példamutatást vajmi keveset találni, ezért a szoborállítás is téves felfogás eredménye. Hacsak nem a kormány által Tisza irreális konzervativizmusát látjuk követni, ami az érthetetlen EU-ellenességben ölt testet, és ezzel árt országunk tekintélyének, megítélésének.

Költözködés és költekezés
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös

Az új kormánynak programja nincs, csak egy jelszó: folytatjuk. És folytatják – a rengeteg pénz kidobását is.
Ki ne emlékezne arra, amikor 2007-ben a Gyurcsány-kormány azzal az ötlettel állt elő, hogy létrehoznak egy kormányzati negyedet a Nyugati pályaudvar mellett? Az akkori ellenzék Orbántól Szijjártón át Cser-Palkovicson keresztül nap mint nap kiabált arról, hogy ez a milliárdos beruházás kidobott pénz. Igazuk volt. A rossz emlékű volt elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula a MÁV-val együtt még 2011-ben vizsgálta a Gyurcsány-féle kormánynegyed-beruházást. Mindez rendben is lenne, ha most a kabinet, amikor jóformán még meg sem kezdte a munkáját, máris célba vette, hogy nagyvezérünk felköltözik a budai Várba, a volt karmelita kolostor épületébe. Hende Csaba honvédelmi minisztert „felkérték”, hogy a minisztériuma költözzön Székesfehérvárra. A Földművelésügyi Minisztérium Debrecenben folytatja áldásos tevékenységét. Nem baj, hogy ez az egész hatalmas összegekbe fog kerülni.
Nem kell közgazdásznak lenni, hogy összeszámoljuk, hány milliárd szükséges az új épületekre, az elhelyezésre, a napidíjakra, a fenntartásra. Gondolom, erre a fantasztikus ötletre annyi pénz lesz, amennyit akarnak.
Az azonban idegesít, hogy a Fitch Ratings hitelminősítő szerint Magyarország egyelőre marad a bóvli kategóriában: nem minősítette fel a hosszú távú magyar államadósság besorolását. Ez azt jelenti: minden fillérrel takarékoskodni kellene, hogy ki tudjunk mászni ebből a gödörből. De a luxusköltözés ma fontosabb! Az sem baj, ha emiatt – lehetséges – rongyokban fogunk járni.

A választók érdekében
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest

Gondolom, a nagy hőség is szerepet játszott abban, hogy Hoppál Péter fideszes szóvivő szerdán megint többször beszélt a „bukott” baloldalról. Sajtótájékoztatóján kijelentette: „Bajnainak bocsánatot kellene kérnie a pedagógusoktól”, valamint, hogy „Bajnai és független parlamenti képviselőtársai nincsenek abban a helyzetben, hogy értékelhessék az oktatás eddigi teljesítményét”.
Hoppál kifejtette, hogy „a Gyurcsány–Bajnai-kormány olyan mértékű károkozást követett el ebben a szférában”, ami miatt elvárható a bocsánatkérés. Szegény Együtt- PM-képviselők! Amikor feltették a kérdést az oktatás helyzetéről, nem gondolták volna, hogy Hoppál így reagál.
Szeretném emlékeztetni Hoppált, hogy a független képviselőknek törvényes joguk kérdéseket feltenni. A képviselők a mi, azaz a választók érdekeit reprezentálják az Országgyűlésben.
Mi, magyar szülők és nagyszülők tudjuk, hogy milyen katasztrofális helyzetbe vezette a Fidesz az utolsó négy évben az egész oktatást, milyen mélypontra süllyesztette a legfontosabb ágazatot a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa.
Nekünk, szülőknek nagyon tetszik, hogy vannak ma a parlamentben olyan képviselők, akik aggódnak az oktatásért. Sok sikert kívánok azoknak a képviselőknek, akiknek gyermekeink sorsa az első!

Köszönöm, Brüsszel!
Ferenczy Tamásné, Budapest

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke avatta fel Horn Gyula termét Brüsszelben. A ceremónián részt vett Horn családja, az MSZP és a DK képviselői, az EU-hoz delegált magyar és német nagykövet.
A brüsszeli főépületben, a harmadik emeleti teremben sokan emlékeztek Horn Gyulára. Nagyon jó érzés, sokan emlékeznek arra, a néhai miniszterelnöknek elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy Európa és Németország újraegyesültek, illetve, hogy Magyarország az EU-hoz csatlakozott.
Ez külföldön történt, Belgiumban. Itthon pár nappal ezelőtt Kövér László, az Országgyűlés elnöke kijelentette: „sem erkölcsileg, sem politikailag nem tartja időszerűnek és indokoltnak, hogy az 1956-os karhatalmista Horn Gyulának országházi terem viselje a nevét”.
Sok mindent halottunk már Kövér Lászlótól, nagyon sok embert megalázott és lenézett a baloldalon, ma ő az úr a Házban. Remélem, ha már nem lesz az, mégis megszületik egy döntés arról, hogy legyen Horn Gyula terem az Országházban. Számára sem tart örökké a beosztása. Brüsszelnek meg nagyon szépen köszönjük!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!