„Hogy javítsd a játékod, tanulmányozd a végjátékot, mert a játszma középső része és a megnyitás csak a végjáték tükrében elemezhető.” Most hallottam először ezt az idézetet, Capablancának, a húszas évek kubai sakkvilágbajnokának szavait. A tudáskincsért nem másnak vagyok hálás, mint Matolcsy Györgynek.

A mi izmussá nemesedett gazdasági miniszterünk citálta a fenti gondolatot csütörtökön publikált írásában. Azon a napon, amelynek estéjén bejelentette: visszakullogunk egy kis hitelért az IMF-hez. Ez lenne hát a végjáték, aminek tükrében minden azt megelőző történés értelmezhető.

Eltekintenék most attól, hogy hosszabban időzzek az „unortodox” gazdaságpolitika csődje, a „gazdasági szabadságharc” csúfos kudarca, meg úgy általában a fideszes szájaknak gluteális (farral kapcsolatos) átalakulása és az egész nagy kínos pofáraesés boncolgatásánál. Akinek sajtótermék került mostanság a szeme elé, ezeknek kifejtését olvashatta már. Vonzó lenne persze beállni a sorba, mert általában édes és szórakoztató dolog a káröröm. Csakhogy: szerintem félreértés a gazdaságpolitika meg a matolcsizmus bukásáról beszélni. Az ugyanis önmagában nem létezik, miként Matolcsy sem önálló entitás. Amit mi itt gazdaságpolitikának hiszünk, az Orbán Viktor világról, meg országról vallott (tév)hiteinek közgazdasági – vagy legalábbis ahhoz hasonló – nyelvre történő lefordítása, Matolcsy pedig az egyetlen közgazdásági végzettségű ember széles e hazában, aki erre a tolmácsolásra hajlandó volt. Ettől jobbkéz ő, azzal jegyzetel ugyanis. Matolcsy nem különbözik szegény Hoffmann Rózsától, akinek közbotrányt okozó köznevelési törvényének alapelveit maga a miniszterelnök diktálta tollba, vagy a közröhej tárgyává vált Kerényi Imrétől, aki csak megfestetni igyekezett a vezetői világképet Orbán főművének illusztrálására.

A gazdaságpolitikán lehetne még változtatni. Láttunk már efféle irányváltásokat, akinek kétharmada van a parlamentben, saját képére formált közjogi rendszere, a fortélyos félelmen és egy kézben tartott pártkasszán nyugvó belső hatalma és minden bénázása ellenére még mindig egymilliónál több rajongója, az ezt könnyedén megtehetné. Most azonban nem gazdaságpolitikát, hanem politikát kellene váltani. Nem másfél évet kellene kiradírozni az újrakezdéshez, hanem legalább tízet Orbán és a Fidesz történetéből. Mert a gazdasági szabadságharc os­toba szlogenje mögött ott sejlik a könnyű álom an­dalító ígérete. A min­denható állam vágya. A puszta akarat erejének il­lúziója. A ma­­gyar kivagyiságból épülő középhatalmi státusz iránti sóvárgás. Az erőfeszítések nélküli gyarapodás hite. A nyugati civilizáció hanyatlásának víziója. A liberális piacgazdaság szabályainak és szereplőinek megvetése. A bezárkózó gyanakvás a globalizációval és az egységesülő Európával szemben. A félreértett magyar társadalomszerkezet és a modernizációval szembeni lúdbőrös viszolygás. Mindez maga Orbán, az ő hite, és általa, miatta a Fidesz politikája, lassan tíz éve már. Ennek a bukását nézhetjük most végig. A politikáét, amelyhez könnyű többséget szerezni a választáson, de amelynek jegyében kormányozni képtelenség ma Európában. Ha megpróbálják mégis, ide jutnak vele: külpolitikában a perifériára, belpolitikában az össznépi fásultságig, gazdaságilag az államcsőd küszöbére.

Mégsem hiszem, hogy képesek lennének változni, „javítani a játékon”. Túl régóta csinálják már. Meggyőződésükké vált, rögeszméjükké lett. Ezért gondolom, hogy az IMF-visszahívás sem más, mint blöff, esetleg időhúzás. Annyi realitásérzéket még én is feltételezek róluk, hogy tudják: pénzt kérni udvaria­san szokás, elzavart, szavakkal alázott hitelezőtől nopláne. És talán értenek valamit abból is, hogy a szabad kéz és az IMF-megállapodás fogalmilag zárják ki egymást. Azt hiszem, csak némi piaci nyugalmat akarnak ahhoz, hogy kitalálják, miként lehet a régi portékát újracsomagolva ismét eladásra kínálni. Megtehetik, itthon legalábbis meg. Amíg sem a Fideszen belülről, sem az ellenzék részéről nem látszik választási győzelemre esélye, kormányképes alternatíva, addig biztosan.

Végjáték ez már, de eltarthat akár évekig is. A bukottak még nem vesztesek. Magyarország az.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!