Isten az alkotmányban

Az a baj gyerekek, hogy beleragadtok a napi politika vörösiszap-birkózásába és képtelenek vagytok távlatosan gondolkozni. Jövőre meg itt fogtok siránkozni, hogy titeket senki se kérdezett meg az új alkotmányról. Pedig az új alaptörvény készül ám ezerrel! Erről Szájer József, az előkészítő bizottság tagja is nyilatkozott a héten. Elmondta, hogy most egy blogot is létrehoznak, ahol mindenki elmondhatja, hogy mi legyen az alaptörvényben. Nem lennék meglepve, ha végül wellnesshétvégét nyerne az a blogger, aki a legjobb alkotmányt gründolja a netre. Egyszerű és szerethető alkotmányra van szükség mondta Szájer, hozzátéve, hogy a réginek épp az a baja, hogy nem lehet igazán szeretni. Meg kell mondanom az őszintét, Józsinak tök igaza van. Én már a harmadik paragrafusnál bealudtam. A cselekmény vontatott, a stílus csapnivaló, a szerelmi szál nincs rendesen kidolgozva. Ennél tényleg csak jobb alkotmányt lehet írni, de nagyot téved, aki azt hiszi, hogy ehhez elég egy álmos őszi délután. A dolog azért ennél egy kicsit bonyolultabb. A legnagyobb vita most azon megy, hogy szerepeljen-e isten a szövegben. Jogászok, filozófusok, teológusok öntik a nyilvánosság elé egymásnak ellentmondó véleményüket, és mintha maguk az egyházfiak se volnának egységes állásponton. Mondhatjátok gyerekek, hogy ez a gyakorlatot nem érintő elvi vita, de nincs igazatok. A magam egyszerű elméjével úgy látom, hogy ha istenre hivatkozunk az alaptörvényben, akkor bizony egyetemleges erkölcsi tanításait is érvényesítenünk kell benne. Mondjuk a tízparancsolatot. És ha majd alkotmányellenesnek minősül például a más feleségét történő megkívánás, akkor az alaptörvény betartatásán őrködő államnak az Alkotmányvédelmi Hivatalon (ÁVH) keresztül kutya kötelessége lesz ellenőrizni, és szükség esetén szankcionálni a törvénysértéseket. Ehhez alaposan át kell majd szervezni a hivatalt, új alosztályokat kell létrehozni az egyszerű flörttől a társtettesként elkövetett súlyos félrelépésig. Én még egy Nemzésbiztonsági Hivatal (NBH) felállítását sem tartanám istentől elrugaszkodott ötletnek. Ezt csak arra hoztam fel példaként gyerekek, hogy nem elég ész nélkül törvénykezni, hanem mindig végig kell gondolni a következményeket is. Egy másik példa erre: a héten nem csak Szájer, hanem Semjén Zsolt is nyilatkozott az új alkotmányról, amelynek szerinte azzal kellene kezdődnie, hogy Isten áldd meg a magyart! Ezen persze megint összevitatkoztak az okosok. Némelyeket zavart az első mondatban fellelhető agresszív, Fideszes stílusú imperatívusz. Nehogy má’ mi mondjuk meg a Mindenhatónak, hogy mit, merre, meddig! Ezen a problémán talán lehetne enyhíteni azzal, ha hozzátennénk az első mondathoz: Lécci, lécci, lécci! Az azonban még ennél is keményebb dió, hogy mit csináljunk a mondat kizárólagosságával. Miért csak a magyarokat áldja meg? Hát a szlovákok? Vagy feltéve, de nem megengedve a románokat nem kéne megáldania? És persze aztán ott van a többi nép, amelyik szintén rászorul az áldásra. Hogy nézne ki az alkotmányunk, ha mindjárt az elején felsorolnánk a Föld összes áldásra érdemes nemzetét? Rövidebbre lehetne fogni a preambulumot, ha kizárólagos alapon azzal indítanánk, hogy kit ne áldjon, sőt verjen meg az isten. Ez egyedülálló, tipikusan magyaros megoldás volna. Én tudom, hogy Kölcsey Himnuszának első sora már eleve biztosítaná alkotmányunk fennköltségét. Szerencsére a magyar irodalomból sok-sok más versindítást is lehetne választani az alkotmány első mondatának, amiben szerepel isten. Például: „Ej mi a kő! tyúkanyó kend a szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád!” Szerintem azért a tyúkanyó is eléggé fennkölt. (T.i. a ládára is felszáll, és fenn költ.) Sokat gondolkodtam azon, hogy mi szerepeljen még az alkotmányban, ami megfelel Szájeréknek, ami egyszerű, szerethető és jellegzetesen magyar. Aztán rájöttem. Hát persze! A lecsó! A fene egye meg, írhatom át a preambulumot!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!