Ha egy puzzle egyetlen darabkáját nézzük, abból még nem tudjuk, hogy a teljes kirakott képen végül a Szépség, avagy a Szörnyeteg rajzolódik-e ki. Van, aki a Szépséget, van, aki a Szörnyeteget látja bele ugyanazon kirakósdarabba. Ehhez hasonlít a Fidesz számos törvénye, melyek egyenkénti megítélése sokszor attól függ, hogy kormánypárti vagy ellenzéki szemüveget vett-e fel a nézelődő állampolgár.
Mára azonban egyre több részletét látjuk a puzzle-nek, és az eddig különálló törvények kezdik egy rendszer képét mutatni.
Egy olyan rendszerét, mely minden erejével a 2014-es választások befolyásolására törekszik.
A kirakós legrégebbi darabja a Fidesz közvélemény-befolyásoló fölényének megteremtése, mely egyrészről gazdasági, másrészről törvényi eszközökkel történik. A nem állami hírügynökség ellehetetlenítésével, a közszolgálati csatornák centralizálásával, a kereskedelmi televízióba ültetett intendánssal, az ingyenes napi- és hetilapok elindításával vagy megvásárlásával, a kormány közeli újságok állami támogatásával, az ellenzékhez kötődő rádiók elhallgattatásának kísérletével egyértelműen törekszik a Fidesz arra, hogy a lakosság minél kisebb aránya találkozzon alternatív valóságértelmezéssel. Ráadásul a magyarországi óriásplakátok és egyéb közterületi hirdetések túlnyomó többsége is Fidesz közeli cégek kezében van. Mindez összességében ahhoz vezethet, hogy a 2014-es kampányban alig maradnak olyan csatornái az ellenzéki pártoknak, amelyeken keresztül el tudják juttatni üzeneteiket a választókhoz.
A média mellett a választási kampányokban egyre jelentősebb szerepet játszanak a professzionális módon felépített választói adatbázisok. Ezért érdemes figyelni arra a friss törvénymódosításra, melynek következtében a jövőben az állampolgárok tájékoztatásához és véleményének megismeréséhez neveket és lakcímeket kérhet ki a Miniszterelnökség az ezeket tartalmazó nyilvántartásból. Tehát a miniszterelnök ezentúl ingyen és bármikor, az egyes pártok pedig csak kampányidőszakban és pénzért jutnak hozzá ezekhez a fontos információkhoz.
A jogalkotó gondolt arra is, hogy a választási törvénybe is beépítsen néhány akadályt az ellenzéknek. A törvény legvitatottabb része a választókerületi határok kialakítása, melynek során az eddigi billegő körzetekhez annyi jobboldali beállítottságú települést csaptak hozzá, hogy azok egyértelműen konzervatív többségűvé váljanak. Így akkor is több egyéni képviselői mandátumot szerezhet a jobboldal, ha országosan a baloldal kap több szavazatot. Ráadásul a kormánypárt semmilyen magyarázatot nem adott arra, hogy milyen módszertan alapján és kik készítették el az új körzetbeosztást.
Ennél is súlyosabb befolyásolási kísérlet az Alaptörvényhez kapcsolt – és hamarosan az alkotmány szerves részét képező – Átmeneti Rendelkezések, melyek kimondják, hogy „a Magyar Szocialista Párt (…) osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető”. Mivel az Átmeneti Rendelkezésekben azt is megállapítják, hogy az állampárt hazaárulásért, gyilkosságokért, rablásokért és a demokrácia felszámolásáért felelős, ezért az igazságszolgáltatás jogértelmezésére lett mindaz bízva, hogy mindebből mi következik a legnagyobb ellenzéki pártra, annak jelöltjeire és tagjaira nézve.
A puzzle legfrissebb darabja Orbán Viktor miniszterelnök felvetése az állami pártfinanszírozás ideiglenes felfüggesztésére.
Mivel a mindenkori kormánypárt mindig több pénzforrást tud „szerezni”, mint az ellenzék, ezért az állami pártfinanszírozás a demokratikus versenyt biztosító eszköz. Egyfajta pénzügyi ellensúly arra, hogy az ellenzéki pártok be tudják tölteni az állampolgári érdekek és értékek artikulálásának és érvényesítésének szerepét. Éppen ezért az egész Európai Unióban nincs arra példa, hogy a pártok ne részesüljenek valamilyen állami párt- vagy kampányfinanszírozásban.
Ha egymás mellé tesszük az egyes részleteket, akkor egyre világosabban látszik, hogy a teljes kép nem a Szépséget fogja ábrázolni. Láthatóvá válik, hogy az utóbbi két évben számos olyan szabályozást fogadott el vagy helyezett kilátásba a Fidesz, amelyek együttesen jelentős versenyelőnyhöz juttatják a kormánypártot. Így míg az elmúlt 22 évben a kormány és az ellenzék munkáján múlott a parlamenti választások eredménye, addig könnyen lehet, hogy 2014-ben már a törvényi szabályozáson fog.
A szerző a Policy Solutions Politikai Elemző és Tanácsadó Intézet igazgatója
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
