A régi sláger ugyan nem a Cinege útról szól, de most azért ez a miénk, mert a mi drága miniszterelnökünk ott lakik. És az ő nyugalmát még 10 percre sem szabad megzavarni. Nem fognak ott holmi devizahitelesek hangosbeszélni! A rendőrség szerint ugyanis, ha a kertvárosban engedélyeznék a gyülekezést, a tüntetők, ne adj’ isten, még beláthatnának a kertekbe, a kis kertvárosi gyerekek megijednének, nem beszélve az ott biztonsági szolgálatot ellátó TEK-esekről. Ilyen és ehhez hasonló indokokkal tiltották meg még 2014 decemberében az oda bejelentett tüntetést.
A Kúria előtt meg azért nem gyülekezhettek a dühös devizahitelesek, mert az elnökhelyettes úr szerint jelenlétük „a bíróság működése súlyos megzavarásának veszélyét hordozná”. Mellesleg ez a súlyos megzavarás déli 1 óra és 1 óra 10 perc között esett volna meg. Talán tessenek ebédelni ez idő alatt, az étvágyukat csak nem veszi el egy 10 percig tartó méltatlankodás!
Ezek az események, és az ennek kapcsán hozott rendőrségi és bírósági döntések szolgáltak alapul arra, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) felhatalmazásával, sőt „utasítására” a kormány végre szigoríthat a gyülekezési törvényen. Bár Stumpf István különvéleménye szerint – aki amúgy az egész határozattal nem értett egyet – az Ab döntése „nem értelmezhető úgy, hogy az Alkotmánybíróság a törvényhozónak arra adott volna felhatalmazást, hogy a magánszférához való jog védelmére hivatkozással a békés gyülekezéshez való jogot korlátozza”. Amennyire jogilag korrekt Stumpf alkotmánybíró különvéleménye, éppen annyira naiv is.
A gyülekezési jogról szóló törvény mindössze két olyan okot ismer, amelynek alapján be lehet tiltani egy tüntetést. 1. Ha az „súlyosan veszélyeztetné a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését”, 2. „ha a közlekedés más útvonalon nem lenne biztosítható”. Nincs szükség elmélyült jogi ismeretekre ahhoz, hogy belássuk, e kritériumok alapján sem a Cinege útra, sem a Kúria elé, a Markó utcába tervezett demonstrációt nem lehetett volna betiltani.
A vicc az, hogy maga az Ab is kimondta: a rendőrség és a bíróság alaptalanul tiltotta meg a tüntetést a két említett helyszínen. Ha pedig ez így van – márpedig így van – abból egyetlen logikus lépés következett volna: az Ab-nek meg kellett volna semmisítenie az alkotmány-, bocs, az Alaptörvény-ellenes határozatokat.
Ám nem ezt tette. Ehelyett „hivatalból eljárva” – vagyis úgy, hogy ezt a beadványban a kutya sem kérte tőle – azt állapította meg, hogy „az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény- ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem szabályozta a magánszférához való alapjog és a gyülekezéshez való alapjog kollíziója esetén a kollízió feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit”.
Ez a kacifántos mondat azt jelenti, hogy esetenként összeütközésbe kerülhet a magánélethez és a gyülekezéshez való jog. Ez bizony előfordulhat. Miként más alapjogok ütközése is megeshet. Azért van a rendőrség meg a bíróság, hogy a konkrét esetben, minden körülményt mérlegelve eldöntse, melyik alapjog korlátozható a másik javára. Ha meg rosszul dönt, arra van az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmánysértő döntést megsemmisítse.
De ez a mese nem erről szól. Az Ab döntésének napján azonnal ugrott Trócsányi László igazságügyi és Pintér Sándor belügyminiszter, hogy bejelentsék, új gyülekezési törvényt készítenek elő. Hiszen a jelenlegi gyülekezési törvényt „még a régi pártállami parlament fogadta el” – így Trócsányi. Az meg ugye már eleve csak rossz lehet.
Magas labdát adott az Ab a hatalomnak. Le is fogják csapni. A mi utcáinkon rend lesz, elvtársak!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!