Tudja-e, Tisztelt Olvasó, hogy ki számít katonának? Kérem, ne hagyja itt rögtön abba e cikk olvasását! Mert ön persze tudja. De csak azért tudja, mert ön se nem ügyész, se nem bíró. Vagyis megvan a magához való józan esze.

A bíróságoknak több mint három év kellett ahhoz, hogy ezt a rendkívül bonyolult kérdést el tudják dönteni.

Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium (HM) közigazgatási államtitkára 2006. április 1-jén nyugdíjba ment. A dátum fontos: azt jelenti, hogy ugyanezen év március 31-én katonai szolgálati viszonya megszűnt.

De kezdjük az elején. 2012-ben az ügyészség hűtlen kezelés miatt emelt vádat Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt HM-államtitkár ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) előtt. A vád szerint 2006 nyarán a miniszter döntése alapján Fapál László 22 millió Ft-ért vehetett meg egy 65 milliós lakást, ezzel 43 millió Ft vagyoni hátrányt okozva a HM-nek. Hogy ez a vád mennyire „megalapozott” volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bíró felszólította az ügyészséget, árulja már el, hogy pontosan kit, mivel, milyen tények és milyen jogszabály alapján vádol.

Ám még mielőtt erre sor kerülhetett volna, már kitört a háború a katonai és a civil bíróságok között. A PKKB az ügy iratait elküldte a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának, mondván, ott is folyik egy eljárás, tárgyalják le ők az egészet együtt. Ám a katonai bírák szerint a vádlottak civilek, azaz nem folytatható velük szemben katonai büntetőeljárás. A PKKB ebbe nem törődött bele, ezért egy szinttel feljebb, a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához passzolta az iratokat. De ezzel a passzal sem sikerült gólt rúgnia, a labda még feljebb került: a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához. Akkor még úgy tűnt, hogy ott pont kerül a huzavona végére. Az ítélőtábla ugyanis jogerősen eldöntötte, hogy a PKKB-nak kell tárgyalnia az ügyet, mert a vádbeli cselekmény elkövetésének időpontjában Fapál már nem volt katona. Civillel szemben pedig nem lehet katonai büntetőeljárást folytatni.

A PKKB mindkét vádlottat felmentette. Ítéletében kimondta, hogy a vádlottak minden jogszabályt betartottak, és ezen az utóbb hozott, „lex Fapál”-ként elhíresült törvény sem változtatott. A bíró kifejtette, hogy nem reflektál azokra a perben elhangzott megjegyzésekre, amelyek koncepcióra, politikai indítékokra utaltak. De azt azért megjegyezte, hogy az eredeti jogi szabályozás alapján sem érti, milyen alapon emelt vádat az ügyészség.

A történet már majdnem happy enddel végződött, de az ügyész ezt nem hagyhatta: fellebbezett. Így került az ügy ismét a Fővárosi Törvényszékre. Nem fogják kitalálni, ott mi történt! A törvényszék hatályon kívül helyezte a PKKB ítéletét. De nem ám azért, mert az megalapozatlan, hiányos, téves vagy elhibázott döntés lett volna. Hanem azért, mert szerinte katonai tanácsnak kellett volna eljárnia!

A törvényszék katonai tanácsa megelégelte a cirkuszt, hiszen ők már egyszer leszögezték, hogy a vádlottak – amikor éppen nem követték el a bűncselekményt – civilek voltak. Újabb passz: iratok fel a Kúriához.

És a Kúria – noha az ügyészség még további iratküldözgetést javasolt – végre rendet vágott a civakodó bíróságok között. Megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék fittyet hányt a fölötte lévő ítélőtábla korábbi döntésére, amikor a felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte. Ezért a Kúria most hatályon kívül helyezte a hatályon kívül helyezést. Ez elég jó, nem?

Most már értik, miért húzódnak el olyan sokáig a bírósági ügyek?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!