Orbán Viktor azt mondta: „régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják”. Én meg egyre sűrűbben azt látom, hogy a miniszterelnöknek „sallert” osztogatnak. A legutóbbit – két koki között – éppen tegnap, az Európai Bíróságtól kapta.
A luxemburgi bíróság soron kívül, egy hónap alatt meghozta azt az ítéletét, amellyel kimondta: a magyar állam uniós jogot sértett akkor, amikor – egyik pillanatról a másikra – 70 évről 62 évre szállította le a bírák (ügyészek, közjegyzők stb.) kötelező nyugdíjkorhatárát.
A miniszterelnök frenetikus hasonlatával arra utalt, hogy az Alkotmánybíróság korábban már megsemmisítette ezt a jogszabályt, szerinte tehát az Európai Bíróság olyan törvényről hozott döntést, amely már nem is létezik.
Kedves Miniszterelnök Úr! Ha sűrű elfoglaltsága megengedi, tegye már meg, hogy elolvassa az ítéletet! Annál is inkább, mert a verdikt szövege – méghozzá magyarul – a kihirdetést követő egy óra elteltével megjelent a luxemburgi Curia honlapján. Itthon egy ilyen nyilvános közzétételre akár egy hónapig is várni kell. Már csak azért is érdemes lett volna áttanulmányozni, mert igazán szépen elmagyarázzák benne, hogy miért is nem döglött még meg az a kutya. Az ítélet indokolása félreérthetetlenné teszi, hogy az Európai Bíróságnak arról a helyzetről kell döntenie, ami a per indításakor fennállt. Már pedig amikor az Európai Bizottság Luxemburghoz fordult, bizony nagyon is élt még az a jogszabály, amiről már akkor is lehetett tudni, hogy a diszkrimináció tilalmába ütközik. Ez persze „csak” egy eljárásjogi érv, de bizonyára Önnek is tanították ezt valaha a jogi egyetemen.
A bíróság másik érvének megértéséhez még csak jogásznak sem kell lenni. Ez pedig az, hogy hiába semmisítette meg az Alkotmánybíróság a hazai jogba, a magyar alkotmányba, bocsánat, alaptörvénybe ütköző jogszabályt, azóta sem történt semmi annak érdekében, hogy a jogellenesen felmentett bírák ügyét rendezzék. Korábban Ön nemes egyszerűséggel közölte, hogy „a rendszer marad”. A független Bírósági Hivatal pártfüggetlen vezetője aggódott az ügyben a köztársasági elnökhöz forduló „nagy tekintélyű” bírák presztízsvesztése miatt, a köztársasági elnök pedig értetlenül széttárta karját: ő vajon mit is tehetne az ügyben.
Aztán valahogy mégis rájöhettek, hogy mi a teendő, mert a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium készített egy „az Alaptörvény 2. számú módosítása” című előterjesztést. Az illetékes bizottság megtárgyalta a tervezetet, a parlament lefolytatta a vitát is, valójában már csak a szavazás volt hátra, amikor egy váratlan fordulattal visszavonták a benyújtott tervezetet. Vagyis újfent semmi nem történt. A bíráknak továbbra is egyenként kellett a munkaügyi bírósághoz fordulniuk. Az Országos Bírósági Hivatal valamennyi, a bírákat állásukba visszahelyező elsőfokú ítéletet megfellebbezte. Tette mindezt úgy, hogy a döntések jogalapját, vagyis azt, hogy a kirúgások jogellenesek voltak, maga a hivatal sem vitatta. Mintegy százötven per indult. A mai napig mindössze két ítélet emelkedett jogerőre, de eddig még a pernyertes bírák sem kapták vissza állásukat. Szóval, az a szegény kutya olyannyira él, hogy most már igazán tenni kéne valamit az érdekében. Már csak azért is, mert az Európai Bizottság közleményben tudatta: szorosan nyomon fogja követni a luxemburgi ítélet végrehajtását. Viviane Reding, az alapjogokért felelős uniós biztos kijelentette: „Magyarországnak most minden szükséges intézkedést meg kell hoznia, hogy a lehető leghamarabb megfeleljen az ítéletnek.” Ha ez mégsem történne meg – és ezt már nem Reding aszszony mondta, hanem az uniós jogszabályok rendelkeznek így – az Európai Bizottság ismét a bírósághoz fordulhat és ekkor már pénzbüntetés kiszabását is kérheti az engedetlen uniós tagállammal szemben.
Akár így, akár úgy, ismét a zemberek pénzével hazardíroznak. Ha az államot pénzbüntetéssel sújtják, akkor is, ha a bírákat kártalanítják, akkor is mi fizetjük meg az árát. Mi mindannyian. Beleértve az elbocsátottakat is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!