Milyen kellemes csengése van e szónak egy esküvőn. És milyen rettenetes, amikor azt jelenti: életfogytig tartó szabadságvesztés. Vagyis halálod napjáig bezárva maradsz, történjék bármi is.

A magyar büntetőjog egyre szigorodik. 1996-ig a bíróság 20 év elteltével dönthetett az életfogytiglanra ítélt feltételes szabadságáról. A következő négy évben 15 és 25 év között szabhatták meg a legkorábbi időpontot. 2013-ig ez az idő 20 vagy 30 év volt, és megjelent a „TÉSZ”, ami a szakmai zsargonban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést jelenti. 2013 óta pedig 25 és 40 év közötti időnek kell eltelnie, mire dönteni lehet a feltételesre bocsátásról, és maradt a TÉSZ is.

A fideszes kétharmadú parlament 2011-ben még az Alaptörvénybe is beleírta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Ráadásul közvetlenül a „kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés” tilalmát tartalmazó cikkely után. Igaz, a strasbourgi bíróság akkor még nem fejtette ki, hogy a tényleges életfogytiglan embertelen büntetésnek számít, ha az állam nem teremti meg a későbbi felülvizsgálat lehetőségét.

De az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-ban már Angliával, idén tavasszal pedig Magyarországgal szemben hozott ilyen tartalmú ítéletet. Ez vezetett oda, hogy Trócsányi László igazságügyminiszter a napokban a parlament elé terjesztette javaslatát: a TÉSZ felülvizsgálható, de csak 40 év elteltével.

Az előterjesztés szerint egy öttagú, kúriai és táblabírákból álló „Kegyelmi Bizottság” tesz javaslatot az igazságügy-miniszteren keresztül a köztársasági elnöknek. Ha az elnök nem ad kegyelmet, az eljárást kétévente meg kell ismételni.

Az idősebbek bizonyára emlékeznek még Kunos Péter ügyére. Éppen a napokban van 16 éve annak, hogy az Agrobank akkori elnöke megkezdte börtönbüntetését, azután, hogy Göncz Árpád köztársasági elnöktől kegyelmet kapott, de azt Dávid Ibolya, akkori igazságügy-miniszter nem ellenjegyezte.

Ha csupán erre az egy esetre gondolunk, a Trócsányi-féle előterjesztés már akkor sem tűnik megnyugtatónak.
De más érv is szól ellene. Hiszen most sem derül ki, hogy a köztársasági elnök milyen szempontok alapján dönt egy-egy javaslatról! Az ő kegyelmezési joga ugyanis teljesen szuverén, azt még indokolnia sem kell. Bíróként magam is láttam ilyen döntést, amely mindössze két sorból állt: „Kérem, tájékoztassa az elítéltet, hogy kegyelmi kérelmét a köztársasági elnök elutasította. Aláírás: Köztársasági Elnöki Hivatal”

Jól tudom, sokan vallják, hogy a leggyalázatosabb, legsúlyosabb bűnök elkövetői soha ne szabaduljanak ki. Erre, pontosabban a „nemzeti konzultáció” 90%- os többségére hivatkozott Orbán Viktor is 2011-ben, amikor Alaptörvénybe iktatták a tényleges életfogytiglant. Persze ezen az alapon a halálbüntetést is visszaállíthatnák, hiszen annak is számos híve van.

A strasbourgi bíróság nem magát a tényleges életfogytiglant tekinti emberi jogot sértő büntetésnek. Csupán azt mondta ki, hogy az akkor válik embertelenné, ha utóbb sem lehet soha felülvizsgálni. Az persze kérdés, hogy vajon a minimálisan letöltendő 40 év biztosítja-e a Trócsányi által emlegetett „reményhez való jogot”.

„A bírák kerüljék a bosszút és a populista büntetőjogi intézkedéseket” – mondta a napokban Ferenc pápa. Nagy kár, hogy a mi törvényalkotóinkra nem gondolt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!