Mi védhet meg egy kiszolgáltatott gyermeket a saját szülőjével szemben?
Az első, a gyermekek életének védelméről szóló törvényt a 19. század végén, Angliában fogadták el. Azóta jócskán finomodott a jogi szabályozás. A „Gyermek Jogairól” szóló ENSZ Egyezményt 1989-ben, New Yorkban fogadták el. Ez kiemeli a gyermekek védelmét az erőszakkal szemben. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) definíciója szerint „a gyermek bántalmazása és elhanyagolása magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód… minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi…” Ugyanezeket az elveket Magyarországon a Gyermekvédelmi Törvény szabályozza.
A fenti alapelvek megsértése azonban gyakran túllép azon a határon, amit a gyermekvédelem eszközeivel (szülői felügyelet megszüntetése, intézeti elhelyezés, nevelőszülőhöz adás stb.) orvosolni lehet. Ilyen esetekben a gyermek sérelmére megvalósított cselekmény már büntetőjogi felelősségre vonást tesz szükségessé. Az agárdi történet nyilván ez utóbbi körbe tartozik.
A büntető törvénykönyv szerint már az is bűncselekmény, ha az a személy, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére, vagy gondozására köteles, e kötelezettségének megszegésével „csak” veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, vagy érzelmi fejlődését. A büntetés ilyenkor 1-5 évig terjedő szabadságvesztés lehet.
Ennél azonban lényegesen súlyosabb az, amit az agárdi kisfiú szülei követtek el. A gyanú szerint a meglehetősen jómódban élő szülők tudatosan éheztették a kisfiút és ez vezetett a gyerek halálához. Ez pedig, ha valóban így történt, emberölés. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ilyen esetekben szándékos emberölés valósul meg, még akkor is, ha az elkövetők nem kifejezetten kívánták a gyerek halálát. Kizárt, hogy egy szülő, akinek a másfél éves gyereke négy és fél kiló, ne gondolna arra, hogy a kiéheztetett kisgyerek ebbe belehalhat. Márpedig, ha ebbe a lehetőségbe belenyugszik, akkor mulasztása szándékos emberölésnek minősül. Méghozzá nem is akármilyennek. Az éheztetés – bármi is legyen annak „ideológiája” – lényegesen meghaladja az emberöléssel általában együtt járó szenvedést. Ez pedig azt jelenti, hogy az ölést különös kegyetlenséggel követték el. Emellett súlyosabban minősül az emberi élet kioltása akkor is, ha azt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére valósítják meg. Ezek a minősítések külön-külön is azt eredményezik, hogy a büntetés 10-20 évig vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés lehet.
Természetesen egy nyomozás kezdeti szakaszán nem lehet jóslásokba bocsátkozni. Az eljárás feladata, hogy minden körülményt kiderítsen, az elkövetők elmeállapotának vizsgálatától egészen a gyermek halálának okáig, a tett és a halál közötti okozati összefüggés tisztázásáig.
Az agárdi eset nem egyedülálló. Néhány évvel ezelőtt 15, illetve 13 évet kapott az a házaspár, akiknek 13 hónapos gyereke 4 kilósan halt éhen. A bíróság a vádlottak bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki.
A gyermekjóléti szolgálatoknál 2005 és 2011 között 50 ezerről mintegy 65 ezerre nőtt a családon belüli bántalmazás és elhanyagolás miatti eljárások száma. Még szerencse, hogy ilyen végzetes tragédiák ennél jóval ritkábban történnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!