Én is Eötvös Károlytól idézek a címben, mint az a csaknem száz ügyvéd, akik nyílt levelet intéztek a kormányhoz, az ügyészekhez és a bírákhoz. „A most megalkotott jogszabályok ellentétesek minden, Magyarország által aláírt nemzetközi egyezménnyel, az európai közösségi joggal, az Alaptörvénnyel és az alapvető jogelvekkel” – írják.
A „válsághelyzet” kihirdetése már önmagában is sérti az Alaptörvényt. Az ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat, ellenben konkrétan meghatározza, hogy mikor és miért lehet úgynevezett „rendkívüli állapotot” kihirdetni. De lépjünk túl ezen a jelentéktelen apróságon. Az ügyvédek levele hét pontban sorolja fel a kirívó törvénysértéseket. Kifogásolják például, hogy egy fiatalkorú menekült nem kap ugyanolyan védelmet, mint egy azonos korú magyar. Mi ez, ha nem diszkrimináció? És miféle megengedhetetlen szabály az, hogy egy vádlott sem a vádiratot, sem a vele szemben hozott ítéletet nem a saját nyelvén kapja meg?
De nem mehetünk tovább anélkül, hogy leleplezzük azt a nettó hazugságot, amit ezekre a felvetésekre az Igazságügyi Minisztérium (IM) válaszolt: „A fiatalkorú elkövető a legtöbbször családjával együtt érkezik. Amennyiben a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket ezekben az ügyekben is alkalmazni kellene, akkor az a helyzet állhatna elő, hogy a családtagok az eljárás során egymástól elszakadnának.” Az IM vagy nem ismeri a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat, vagy simán becsapja a hozzá nem értőket. A Büntetőeljárási törvény (Be.) ugyanis így szól: „A fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg”. Vagyis nem kellene elszakítani a családtagokat egymástól. Ha tehát a menekültügyekben a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket nem helyezték volna hatályon kívül, a bíróság ezekben az ügyekben is együttesen bírálhatná el a fiatalok és felnőttek ügyét.
És mit mond az IM arra, hogy a nem magyar anyanyelvű menekült olyan vádiratot és ítéletet kap, amiből egy kukkot sem ért? „A kézbesítendő iratot nem kell lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond” – idézem az IM válaszát. Csak egy apró mellékmondatocska hiányzik, mégpedig az, hogy „ha a törvény eltérően nem rendelkezik”. Márpedig a törvény, no meg a 2010-ben kiadott EU-irányelv is másként rendelkezik. „A tagállamok biztosítják, hogy a büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsítottak vagy vádlottak megkapják mindazon iratok írásbeli fordítását, amelyek lényegesek…” Márpedig „a vádirat és bármely ítélet a lényeges iratok közé tartoznak”. Szerintük ez jelenti, hogy mi mindenben megfelelünk az európai jognak! Csak akkor mondjuk ki gyorsan, hogy ezek a szabályok nem alkalmazhatók, amikor „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” hirdetünk.
„Kérjük bíró és ügyész kollégáinkat, hogy esküjükhöz híven ne csupán jogot, hanem igazságot szolgáltassanak. Hogy észleljék az új jogszabályokban foglalt, törvényerőre emelt törvénytelenségeket… és terjesszék az eléjük kerülő ilyen ügyeket az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága elé” – szól az ügyvédek levele.
Pesszimista vagyok. Még akkor is, ha néhány bíró az Alkotmánybírósághoz fordulna. Ráadásul az ügyek zöme gyakorlatilag el sem jut egy bíróig. Különösen akkor nem, ha a menedékkérőkkel már a belépésnél olyan – magyar nyelvű – papírokat íratnak alá, amely szerint illegális határátlépést követtek el. Ezzel persze automatikusan jogosulatlanná válnak a menekültstátusra.
Abraham Lincoln mondta: „Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig. De mindig mindenkit nem bolondíthatsz!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!