„Újabb etikai vizsgálatban marasztalta el a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága a Versys Clinics botrányhalmozó vezetőjét” – adta hírül a napokban a 24.hu. A döntés: megrovás. Oka: Vereczkey Attila úgy reklámozza önmagát, hogy eközben más orvosokat gyenge minőségű szolgáltatásokkal vádol. Nem kaptam volna fel a fejemet erre a hírre, ha nem tudnám, mitől „botrányhalmozó” Vereczkey Attila, és ha nem tartanám ironikusnak ezt az etikai „büntetést”.
Hosszan kell visszamennünk az időben, hogy felsoroljuk azokat az ügyeket, amelyek e híres-hírhedt nőgyógyász nevéhez fűződnek.
Az a tény, hogy Vereczkeyt már kétszer is elmarasztalta az etikai bizottság, szinte eltörpül a vele szemben lefolytatott büntetőeljárásokhoz képest.
2006-ban a doktor úr meghamisította orvosi működési bizonyítványát, amit azután egy közbeszerzési eljáráshoz fel is használt.
A hamisítás nélkül ugyanis nem kaphatta volna meg azt a posztját a Nyírő Gyula Kórházban, amely utóbb igen jövedelmezőnek bizonyult. A bíróság jogerősen ki is mondta a bűnösségét kétrendbeli magánokirat-hamisításban.
De miért is volt olyan jövedelmező az így megszerzett pozíció? Idézek az egyik asszony történetéből. Vereczkey egy ultrahangos vizsgálat alapján közölte a nővel, hogy daganatok vannak a méhében, de ő azt – kollegiális áron – 200 ezer forintért megoperálja.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy az asszony rájöjjön, a diagnózist egy másik nő lelete alapján mondta ki a doktor úr. A lavina beindult. Nyolcvannyolc sértettje volt annak a büntető ügynek, amelyben ehhez hasonló módszerekkel kért pénzt olyan beavatkozásokért, melyeket amúgy OEP-támogatással ingyen kellett volna elvégeznie. Az elsőfokú bíróság 2014-ben Vereczkeyt 88 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás miatt 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre és 1,8 millió forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett. A másodfokú bíróság – a sértetteknek éveken át okozott több millió forintos kár ellenére – enyhítette az ítéletet, kizárólag a pénzbüntetést hagyta meg, a szabadságvesztést „elengedte”. És miért? Mert „az orvos munkássága társadalmilag és erkölcsileg hasznos volt”. Hát ez aztán tényleg komoly enyhítő körülmény egy orvos esetében!
Vereczkey tehát mentesült, vagyis nem számított büntetett előéletűnek. Semmi sem akadályozta tehát, hogy az időközben megkapott engedéllyel magánklinikát működtessen.
Ott viszont olyan – az Egészségügyi Tudományos Tanács szerint – kísérleteknek minősülő kezeléseket végzett, szintén nem olcsón, melyeket az ÁNTSZ végül betiltott.
De Vereczkey doktor adót sem szeretett fizetni. Neve éveken át fent volt a 10 millió forintot meghaladó (egyes becslések szerint legalább 140 millió forint) adótartozással rendelkező magánszemélyek listáján.
Az igen bátor orvosetikai bizottság a csalások kapcsán indult etikai eljárást – némi jogi csűr-csavar segítségével – megszüntette.
Arra hivatkozott, hogy az új etikai kódex később lépett hatályba, mint hogy Vereczkey a csalásokat elkövette, a régit pedig az új kódex hatályba lépése óta már nem lehet alkalmazni.
A gond csak az, hogy ez egy eljárási kifogás, és nem úgynevezett „anyagi jogi” probléma.
Magyarán, a korábbi cselekményekre az akkor hatályos egészségügyi miniszteri rendeletet (Rendartást), a még korábbiakra pedig az azt megelőzőt lehet alkalmazni. Tartalmilag.
Mert a csalás miatti elítélés mindegyik rendelet szerint egyúttal etikai vétség is. Ehelyett azonban idén nyáron Vereczkey cége 130 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott az államtól „a meddőség hatékonyabb kezelését szolgáló orvos-szakmai protokoll szolgáltatás-fejlesztésére”. De mielőtt engem is – mint sokakat – beperelne, pontosítok, Vereczkey „csak” ügyvezetője a cégnek, a tulajdonos egy másik cég, mely testvéréé és 80 éves édesanyjuké.
Vajon meddig tűri meg tagjai sorában az orvostársadalom és az ő kamarájuk e mindannyiuk hitelét rongáló kollégájukat?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!