Élt egyszer egy jogász, úgy hívták: Csemegi Károly. Az volt az elve, hogy az igazi kodifikációs munka – hasonlóan a nagy művészeti alkotásokhoz – egyszemélyes, egyedüli teljesítmény és felelősség. A Csemegi-kódex – mindössze két módosítással – majd 80 évig volt hatályban. Pedig a világ közben jócskán változott: két világháború, őszirózsás forradalom, tanácsköztársaság, Rákosi-rendszer, 1956-os forradalom, hogy csak a lényegesebbeket említsem.
A 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk.-nak máig 11 „időállapotát” számoltam össze az online jogtárban. Ez azt jelenti, hogy ennyiszer történt valamiféle módosítás a vadonatúj törvényen. A mi törvényhozóink ugyanis azt gondolják, attól lesznek népszerűek, ha minden olyan alkalommal felpattannak a parlamentben és törvénymódosítást javasolnak, amikor valami „népharagot” kiváltó esemény történik.
Az MSZP szerint például „elfogadhatatlan, hogy beteg lelkű felnőttek sport címén ma is szegény sorsú gyermekeket uszíthatnak egymásra, védőfelszerelés nélkül az egyik legkeményebb küzdősportban, a ketrecharcban”. Igazuk van, tökéletesen egyetértek. Az LMP már törvénymódosítási javaslatot is benyújtott a ketrecharcok ügyében. Csak éppen arról feledkeznek meg, hogy ezeket a beteg lelkű felnőtteket a mai Btk. szerint is meg lehet, mi több, meg kell büntetni. Az a szülő, aki kiskorú gyermeke „testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ha pedig a gyerekek netán szülői engedély hiányában harcolnának, akkor a szervező szegte meg foglalkozásának szabályait, amiért viszont őt lehet(ne) felelősségre vonni. Újabb törvénymódosítás nélkül.
Két fideszes politikus, Selmeczi Gabriella és Bánki Erik a „Sipos-ügy” és feltehetően a gólyatábori nemi erőszak hatására azt találta ki, hogy soha ne évüljenek el a 18 év alatti személyek sérelmére elkövetett bizonyos nemi bűncselekmények. A gondolat érthető. Isten óvjon attól, hogy védelmembe vegyem az ilyen erőszaktevőket, de ha végignézem a Btk.-ban a soha el nem évülő bűncselekményeket, akkor azért felmerül a kérdés: vajon tényleg ide kell sorolni ezeket a tetteket is? Tényleg azonos súlyú ez az egyébként megbocsáthatatlan cselekmény a háborús bűntettekkel, az előre kitervelt emberöléssel, a hazaárulással vagy a terrorcselekménnyel? Mert egyebek között ezek a cselekmények azok, amelyek soha nem évülnek el.
Az emberi erőforrások minisztere pedig azt kezdeményezi, legyen az erőszakos közösülés súlyosabban büntetendő esete az, ha a cselekményt oktatási intézményben, illetve intézmény által szervezett programon követik el. Mindig újabb minősített eseteket kell kreálni, ha legközelebb egy játszótéren vagy a Várkertbazárban erőszakolnak meg valakit?
A Btk. eszeveszett módosítása, ami egyúttal mindig a törvény szigorítását jelentette, oda vezetett, hogy az Alkotmánybíróság a Btk. egyik szabályát alkotmányellenesnek ítélte. Emiatt most mintegy 200 ügyet kell újra elővenni és felülbírálni.
És egyet ne feledjünk: az összes módosítás csak a jövőre nézve lehet érvényes. Vagyis mindazokat a cselekményeket, amelyek miatt megpiszkálják a Btk.-t, csak a régi törvény alapján lehet elbírálni. Hát érdemes ezért felrúgni a jogbiztonságot?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
