2014-ben Darák Péter, a Kúria elnöke megdicsérte a Fővárosi Ítélőtábla munkáját azért, mert a táblán – az előző évihez képest – több mint 23 százalékkal csökkent a folyamatban lévő ügyek száma. Vagyis több ügyet fejeztek be, mint amennyi abban az évben érkezett.
Mi történhetett vajon azóta? Mert valaminek történnie kellett, különben Handó Tünde miért rendelt volna ki ez év májusában 15 pécsi és győri bírót a Fővárosi Ítélőtáblához? Persze úgy, hogy a „kirendelt” bírók maradnak a helyükön, azaz Győrben és Pécsett, és ott tárgyalják le a fővárosi ügyeket.
Az igazi kérdés persze az, hogy vajon milyen ügyeket fognak tárgyalni. Erről majd a Fővárosi Ítélőtábla elnöke, esetleg kollégiumvezetője dönt. És ők vajon milyen szempontok szerint fognak dönteni? Az Igazságügyi Minisztérium (IM) rendeletében szabályozott „ügyelosztási rend” szerint? Ez a bürokratikusnak hangzó kifejezés azt a célt szolgálná, hogy ne egy bírósági vagy ne adj’ isten egy hivatali vezető dönthesse el, hogy melyik ügy melyik bíróhoz kerüljön. Márpedig a közelmúltban jócskán megtapasztalhattuk, hogy bizony ez – sajnos – egyáltalán nem mindegy.
A bíróságok mindig is szerették elhitetni a kívülállókkal, hogy az ügyeket „automatikus szignálás” szerint osztják szét a bírák közt. Az említett IM-rendelet fel is sorol számos kritériumot ahhoz, hogy ez így legyen. Lehetne például számcsoportok, vagy kezdőbetűk, vagy települések szerint szignálni (szétosztani) az ügyeket.
Hogy érthetőbb legyek, nézzünk egy példát. A Fővárosi Ítélőtábla jelenleg a Fővárosi, a Budapest Környéki, a Székesfehérvári és a Balassagyarmati Törvényszék ügyeit bírálja felül. A büntetőügyeket négy bírói tanács tárgyalja. Köztük kell pártatlanul szétosztani az iratokat úgy, hogy a munkaterhük is arányos legyen. Nyilvánvaló, hogy a Fővárosi Törvényszékről több ügy érkezik a táblára, mint a balassagyarmatiról. Vagyis, ha csak területi elv szerint szignálnának, a fővárosiak megszakadnának, miközben a balassagyarmati ügyeket tárgyaló tanács vidáman lógázná a lábát. Nem az lenne-e a legkézenfekvőbb megoldás, hogy egy minden szempont szerint beprogramozott számítógépes automatizmus dobná szét az aktákat a négy ítélkező tanács között? Naná, hogy az lenne!
A bírósági vezetők mindig is kézzel-lábbal tiltakoztak egy ilyen program ellen. Arra hivatkoztak, hogy a bírák egy-egy ügytípusra szakosodnak, és ha minden bírónak mindenféle ügyet kellene tárgyalnia, akkor lelassulna az ítélkezés. Hogy ez az érvelés mennyire hamis, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sokat emlegetett „ügyelosztási rend”.
Ha nem lenne sírnivaló, röhejes lenne. A Fővárosi Törvényszéken – négy, speciális üggyel megbízott bíró kivételével – minden első és másodfokon ítélkező bíró úgynevezett „referádája”, vagyis „szakterülete” gyakorlatilag az egész Btk. A törvényszék a honlapján ezt bírókra lebontva hozza a nyilvánosság tudomására. A Fővárosi Ítélőtábla nem lacafacázik ezzel: ők bátran kiírták a honlapra: mindenki mindent tárgyal.
Akkor miről is beszélünk egyáltalán? Ha mindenkinek ugyanaz a szakterülete, akkor a bíróságok vagy a kollégiumok vezetői hogyan is szignálják az ügyeket a bírák „referádája” szerint? Igen, pontosan úgy, ahogy nekik tetszik. Teljesen „pártatlanul”.
És vajon véletlen, hogy Handó Tünde a fővárosi ügyek tárgyalására – mások között – éppen azt a Makai Lajost rendelte ki, aki a bírói egyesület elnökeként 2012- ben a 62 éven felüli bírák törvénysértő eltávolításához ajánlotta fel együttműködését? És aki azóta a Pécsi Ítélőtábla elnöke?
Handó Tünde ma már nem helyezhet át kedve szerint ügyeket. De rendelhet bírókat az ügyekhez. Ez az igazi porhintés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
