Biztosan nem a véletlenek összjátéka, hogy szinte egyszerre több olyan intézkedést is hoztak/hoznak, amelyekkel megnehezítik a fogvatartottak életét.
Tudom, ez sokak számára közömbös, ha éppen nem örömteli hír – de higgyék el, téved, aki így gondolja. Ezerszer ismételt gondolat, hogy a büntetésnek nem az a célja, hogy az amúgy is antiszociális embereket még jobban elvadítsa a „normálisak” társadalmától. Az is cél, hogy szabadulásukkor visszailleszkedjenek a hétköznapi életbe.
A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 18 évi zavartalan együttműködés után hirtelen felindulásból felmondta szerződését a Helsinki Bizottsággal. Igazán meggyőző indokolással: „a megállapodás nélkül is biztosíthatók a fogvatartottak jogai” – írják. Ezzel szinte egyidőben mondták fel a Börtönrádió üzemeltetőjével, az Adj Hangot Egyesülettel is a szerződést, az ő esetükben egy engedélyezési vitára hivatkozva.
Korábban a Helsinki Bizottság számos esetben járta a börtönöket, gyakran orvosokból, jogászokból álló szakértőkkel együtt. Tapasztalataikról – például a börtönök zsúfoltságáról, az orvosi ellátásról, de a börtönőrök leterheltségéről is – jelentést készítettek, melyeket a BVOP-val véleményeztettek is. Mindeddig úgy tűnt, hogy ezek a jelentések nem csupán a raboknak, de a börtön dolgozóinak is hasznosak voltak.
A Börtönrádió pedig, amellett, hogy minden nap több száz fogvatartottnak sugárzott adást, mintegy negyven elítéltet tanított meg rádióműsorok készítésére, számukra ezzel értelmes szellemi elfoglaltságot biztosítva.
A Helsinki Bizottság saját honlapján közzétett értetlenségére a BVOP – hol máshol, mint a Magyar Időkben – reagált. Persze nem pont arra, amire a „helsinkisek” hivatkoztak. Nem vitatták, hogy négy civil szervezettel és a börtönrádiósokkal felmondták a szerződést, de állításuk szerint „folyamatban van az együttműködés megújítása”. Szerény ismereteim és a jogtudomány mai állása szerint a szerződéseket módosítani is lehet, ezért igazán kár volt felbontani őket. (Lám, már most is hiányzik nekik a praktikus jogi tanács.) Azt is „cáfolatként” közölték, hogy „a civil szervezet állításával ellentétben a Helsinki Bizottság a jövőben is elláthatja a fogvatartottak jogi képviseletét, ahogyan egyedi ügyeikben is eljárhatnak”.
Még szerencse. Csak éppen nem erről szólt 18 éven át a megállapodás.
A Magyar Idők írása óvatlanul elárulja a vélhető igazi okot: „A helsinkis jogászok tömegével vittek ki ügyeket Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé, leggyakrabban a börtönök zsúfoltsága miatt perelve a magyar államot. A testület két hónap alatt 465 millió forint kártérítést ítélt meg.” Nyilván emellett az is bűne a „helsinkis jogászoknak”, hogy a BVOP-tól kiperelt közérdekű adatok alapján nehezményezték, hogy a foglyok a lebutított börtöntelefonokat 93 forintos percdíjjal használhatják, és súlyos pénzeket fizetnek a javításukért is.
Egyelőre még csak törvénytervezet a foglyoknak küldhető csomagokkal kapcsolatos szigorítás. Ennek lényege, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a jövőben a beküldött csomagban nem lehet élelmiszer, tisztálkodási szer, dohánytermék. Ezeket a cikkeket a börtönben lévő „kantinban” lehet csak beszerezni. Ez ügyben hajlamos vagyok elhinni a tervezethez fűzött indokolást: „az új szabályok a tiltott tárgyak bejuttatásának megakadályozását szolgálják”. A BV közleménye szerint ugyanis „a hozzátartozók által küldött csomagokban preparált dohányba, kávéba, teába, krémbe, tusfürdőbe rejtik a tiltott anyagokat (kábítószereket) és a csempészmobilokat. 2016-ban 1459, az idén pedig már eddig 780 illegális mobiltelefont foglaltak le”.
Bár tanult kollégám, Magyar György a blogjában – számomra érthetetlen módon – valamilyen összefüggést vél látni a csomagküldés szigorítása és Mészáros Lőrinc meggazdagodása között. Csak nem azt, hogy ha ők lopnak, ti csempészhettek?
Persze a sok disznóság mellett nehéz felismerni, ha valaminek reális oka is lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!