Kellene végre egy igazi jogász a Médiatanácsba.

Olyan ember, aki nem pusztán elvégezte a jogot, aki képes megérteni, mi több, értelmezni is egy ítéletet, esetleg még egy törvényt is. A Médiatanács Sajtóirodája – mindig őket rakják a kirakatba – blogol, méghozzá nem is akárhogyan. „A Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján a helyzet a következő: a Budapest 95,3 MHz-es frekvenciára kiírt pályázat eredményes, de a versenyben maradt Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen, mert nincs aláírva a pályázat minden oldala.” Most az említett perből idézem a Médiatanács indokolását: „az Autórádió ajánlata formailag megfelelt a pályázati feltételeknek. Az alá nem írt oldalak érdemi nyilatkozatot nem tartalmaznak. A pályázati felhívás nyelvtani, logikai értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a pályázati ajánlathoz benyújtott, annak részét képező dokumentumokat kell aláírással ellátni, vagyis az üres lapokat szükségtelen külön aláírni.” Ez ám a következetesség! Ha az Autórádió nem írja alá az üres oldalakat, az rendben van, ha a Klubrádió teszi ugyanezt, a pályázata érvénytelen.

De lépjünk tovább. Azt írja az ítélőtábla, hogy „a bíróság sem új pályázati felhívás közzétételére, sem új pályázati eljárás lefolytatására nem kötelezheti a Médiatanácsot”. A bíróság annyit tehet, hogy kimondja: a Médiatanács az Autórádiót nem nyilváníthatja a pályázat nyertesének. Mi következik ebből? Két pályázó volt: az Autórádió és a Klubrádió. Új pályázatot nem írhat ki a Médiatanács, a kiírt pályázati eljárást nem ismételheti meg, csak eredményt hirdethet. Ha tehát az Autórádiót nem nyilváníthatja nyertesnek, vajon ki lesz a kétszereplős pályázat nyertese?

Ebben az úgynevezett jogállamban a Médiatanács igen jól fejlett jogérzékétől vezérelve úgy döntött, hogy a Klubrádió pályázata is érvénytelen. Igaz, hogy korábban érvényesnek nyilvánította, de most rádöbbent arra, hogy mégsem az. Nem baj, hogy ezt nem teheti meg, nem baj, hogy a törvény tiltja ezt, nem baj, hogy egyetlen bíróság sem mondta ki a pályázat érvénytelenségét, őfőméltóságú Médiatanácsossága mégis úgy ítéli meg, hogy ehhez néki joga van. Indítványozza, hogy az ügyészség „mérlegelése szerint” hivatalból indítson vizsgálatot és terjesszen elő „ügyészi felhívást” az ítélőtábla döntése következtében kialakult jogszabálysértő állapot megszüntetése érdekében.

Hoppá, elfelejtettem volna, hogy mi az ügyészség feladata és hatásköre? Fellapoztam gyorsan a mi szeretett Alaptörvényünket. „Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben stb. stb.” Mégis csak jól emlékeztem. De hátha az ügyészségről szóló törvény változott! Előkaptam hát azt is. „Az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességét.” Akkor lefordítom mindezt embernyelvre: az ügyészség nem avatkozhat bele egy olyan ügybe, amelyről a bíróság jogerősen döntött. Őszintén remélem, hogy ha a Médiatanács nem is, az ügyészség legalább ismeri a reá vonatkozó jogszabályokat.

Valaki azt írta egy kommentben, hogy szerinte is lenne dolga az ügyészségnek. Eljárhatna például hivatali visszaélés miatt azok ellen, akik nem hajtják végre a bíróság jogerős ítéletét. Attól tartok azonban, hogy ha ezt tenné, annyi dolga lenne ennek a szerencsétlen ügyészségnek, amennyire legnagyobb igyekezete mellett sem futná a kapacitásából.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!