Mondják, hogy a futball más! Egyszerű! És ez benne a jó! A legjobb (meg nem a legjobb) szakemberek mégis máig vitatkoznak azon, hogy jogos volt-e a világbajnoki döntő büntetője. Rengeteg kameraállásból, lassítva százszor megnézhették. Mégsem értenek egyet, mert a játék logikáját értelmezik másként. Százféleképpen. Mert százféle.
A bíró viszont döntött. Ez minden másnál fontosabb. Addig van játék ugyanis, amíg van bíró, aki szuverén módon ítél. Ha rosszul, az élet majd korrigál.
A magyar közélet igazságpártja is csak ezt a jogot szeretné fenntartani a bíráknak – a tárgyalótermekben. Egyre kevésbé könnyű ez, de a horvátok megmutatták, mi a módja. Épp, amikor a futballistáikat ünnepelhették, jogász bíráikat is a levegőbe dobálták volna, ha tehetik.
Egy újabb és valószínűleg már végleges, mert minden lehetséges fórum egybehangzó értékelését kifejező ítélet mondta ki Horvátországban, hogy a svájcifrank-alapú devizahitelezés feltételei tisztességtelenek voltak, ezért e szerződések érvénytelenek. Euróban és a hitel felvételekor érvényes kamatszinten el kell számolni.
Túl merész? Romániában néhány éve hasonló ítéletet hoztak, csak az árfolyamot is a felvétel időpontjára tekerték vissza. Nem dőlt össze semmi. Igaz, ott és Horvátországban arányosan kevesebb embert érint az ügy, mint itt, ahol most foghatják a fejüket az adósok. Máshol megtörténik, amit lassan tíz éve követelnek, s amire szinte minden autentikus intézmény azt mondta, hogy lehetetlenség. A terheket úgymond közösen kell viselnie banknak, adósnak és az államnak. A bankok különadókkal együtt kibírták. Az állam pláne. Az adósok eddig több mint negyvenezer lakást – és még mi mindent! – vesztettek, s félő, túl sok az is, ami még hátra van.
Hogy lehet ez? Jórészt ugyanazok a bankok hiteleztek itt is, mint ott, bizonyára azonos feltételekkel. Ezekről az egyik ország igazságszolgáltatása kijelenti, hogy tisztességtelenek, a másik nem.
Ha már itt tartunk… A horvát futballsikerek a mi kutyánk kölykei is mérvadó értékelés szerint, de a mi kutyánk kennelje körül nem fordulhat elő olyasmi, mint ott, ahol az eszéki bíróság néhány héttel a világbajnokság előtt szabott ki a Dinamo Zagreb futballklub egykori vezetőjére, Zdravko Mamićra első fokon hat és fél év börtönt. A vád szerint a politikailag is finoman beágyazott vezető óriási pénzeket sikkasztott el a külföldre eladott játékosok árából és béréből. A világbajnokság futballistájának választott Luka Modrić is érintett, még ha nem is a sikkasztásban.
Az ítélet a legkényesebb pillanatban mégis megszületett.
A bíróságok becsülete pedig nőtt.
Nálunk viszont feltehetően nemcsak a kárvallottakat háborította fel, amikor a Magyar Bankszövetség főtitkára néhány napja azt mondta, hogy a devizahitelek által okozott súlyos nehézségek korszaka véget ért, miközben csak a napokban egy ismert énekesnő nyilvános segítséget kért a rá váró kilakoltatás miatt, Inárcson pedig egy sarokba szorított devizahiteles a lehető legártatlanabb emberen, egy családsegítőn áll gyilkos bosszút.
Sok százezer család szenvedi az irreálisan magas törlesztőket, rajtuk keresztül pedig az egész társadalom. Mégsem mernék állást foglalni a devizaalapú hitelek jogi kérdéseiben, de abban biztos vagyok, hogy akármi is lesz a végső megoldás, az emberek akkor tudják elfogadni, ha biztosak lehetnek benne, hogy csakis a törvényeknek és az igazságosságnak elkötelezett bíróságoktól kapták.
Nem véletlen, hogy épp térségünkben értékelődik fel az igazságszolgáltatás (lásd a napokban a román Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjének leváltását) ügye. A mindenhol egyre erősebb hatalom és a hétköznapok kiszolgáltatottjai között nincs szinte már más ütközőzóna, védőrendszer, csak ez. Ezért lehet igaza az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának, amikor azt állítja nyilatkozatában, hogy amikor a bírósági rendszer változtatásai Lengyelországban és Magyarországon is fenyegetik az ágazat függetlenségét, ennek a járványnak a terjedése alááshatja a demokráciát az egész Európai Unióban.
Nagy szavak? Egy téves bírói ítélet mámorba vihette Párizst, gyászba, dühbe hajthatta volna Zágrábot, ha nem hisznek benne, hogy aki meghozta, az igazságot kereste. Zágrábban ezt most könnyű volt elfogadni – ünnepeltek ők is felszabadultan. Azért is, mert játékról van szó, ahol hamarosan jön a következő osztás, az új Európa-, utána a világbajnokság. A történelem azonban nem játék. Sokkal ritkábban osztja újra a lapokat. Nagyon meg kell becsülni azt a keveset, amit ad.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
