Csak jelentős késéssel tudja kiegyenlíteni tartozásait az Országos Rendőr-főkapitányság – derül ki az ORFK gazdasági igazgatóságának leveléből. A rendőrség arra hivatkozik, hogy azért nem fizetnek, mert tovább kell húzniuk a nadrágszíjat. Kérik partnereik türelmét, s azzal vigasztalják őket, hogy megértésükkel hozzájárulnak a költségvetés egyensúlyához.

A költségvetés egyensúlyának megtartása pedig a gazdaság valamennyi szereplőjének érdeke – szögezi le a levél.

Érted nem fizetek, nem ellened – ezzel hárítja el tehát a rendőrség szerződéses partnereinek anyagi követeléseit. Neked is érdeked, hogy az ország költségvetése egyensúlyban legyen, s lám az ORFK hozzásegít, hogy teljesíthesd hazafias kötelességedet. Légy büszke rá, hogy az állam az adósod, mert így tolhatod a nemzeti együttműködés mozdonyát!

Arról nincs információnk, hogy az érintettek hogyan fogadták a levelet, arról viszont bőven van ismeretünk, hogy az országvédelmi terv keretében az egyszerű honpolgároknak is bőven lesz lehetőségük annak bizonyítására, mennyire szívükön viselik hazájuk sorsát.

A jövő évi költségvetés törvényjavaslata például a legapróbb részletességgel sorolja fel, hogy az egyes közigazgatási szerveknek mennyi bevételt kell produkálniuk az állampolgárok megbüntetéséből. Ezen a címen összesen 32 milliárd 991 millió egyszázezer forint bevételre számít a költségvetés 2012-ben. Ez azt jelenti, hogy egy lakosnak éves szinten átlagosan 3300 forint értékű szabálysértést kell elkövetnie, hogy teljesítse a nemzettel szembeni állampolgári kötelezettségét. Az index kiszámolta, hogy egy négytagú családra átlagosan havi 1100 forintnyi büntetés esik.

A legtöbb bírságot a belügynek kell beszednie. Közúti közlekedési szabálysértésből például 16 milliárdot muszáj majd bevasalnia. Mivel a költségvetés egyensúlya a nemzeti együttműködés keretében az állampolgárok elemi érdeke, joggal várható el minden hazájának elkötelezett lakostól, hogy egyéni lehetőségeihez mérten hozzájáruljon a tervezett összeg előteremtéséhez. Nagy szerencse, hogy az ország­védelmi költségvetés teljes szabadságot biztosít az egyéni kezdeményezésnek. Ha valaki jobban szeret például tilosban parkolni, akkor ily módon róhatja le a hazával szemben kötelezettségét, mások egy-egy húzósabb gyorshajtással egyenlíthetik ki a nemzet velük szembeni elvárásait. És természetesen akadhatnak olyan nemzeti hősök is, akik vállalják a felhajtást, s az autópályára forgalommal szemben is felhajtanak, vagy vállalják a piroson való áthajtást, hogy ezáltal bizonyítsák felelősségérzetüket az ország sorsa iránt.

Akinek nincs autója, az még mindig építkezhet szabálytalanul, pancsolhat bort vagy szemetelhet az utcán. Tartózkodhat életvitelszerűen aluljáróban vagy köztéri padon, horgászhat, vadászhat orvul. Gondolom, az illetékes szervek nyomon követik majd a bevételek alakulását és a nyilvánosság segítségével orientálhatják a polgárok szabálysértési aktivitását. (Pl. állatkínzással kapcsolatban elég jól állunk, de lennének még teendők a hatósági személyekkel szembeni erőszak terén.)

Más módjai is vannak annak, hogy valaki tevőlegesen járuljon hozzá nemzete felemelkedéséhez. A kormánynak eddig szinte egy ígérete se teljesült, kivétel ez alól a Fidesznek az a fogadalma, hogy adóparadicsomot csinál az országból. Ami most alakul ugyanis, az az adóknak paradicsom. Az adózóknak pokol.

Adózója válogatja persze, mert az igazán elkötelezett nemzeti érzelműeknek az újabb és újabb adó nem teher, hanem újabb és újabb lehetőség, hogy hozzájáruljanak a haza felemelkedéséhez.

Ha én jobber lennék, most nagyon élnék. Egész nap csak chipset zabálnék (chips, chips hurrá!), ráadásul lekváros chipset szörpsűrítménnyel leöntve, hogy sűrítve növeljem a költségvetés adóbevételeit. Közben pornót néznék és alacsony alkohol-, viszont magas adótartalmú kommersz kevertet kortyolgatnék.

Ha én jobber lennék, visszaszoknék a dohányzásra, de nem szivarra ám, mert annak maradt az adója régiben. Legjobban a pipadohányé nőtt, talán, mert rájöttek odafönn, mennyire pipásak ma már az emberek. Cukros ételekről álmodnék, meg nagy telekről, hogy kivegyem részem a korlátlan mértékű ingatlanadóból. Autóba csak részegen ülnék, ha én jobber lennék, s ha összetörném, nem bánkódnék, mert ezzel is csak a baleseti adóhoz történő hozzájárulásomat növelném. Ha mégsem törném össze, akkor legközelebbi játékterembe mennék, hogy elverjem a család utolsó vasát is, mert a hatszorosára emelt játékadón keresztül így tehetnék legtöbbet a nemzetért. Persze, csak ha jobber lennék. Így viszont igyekszem valahogy túlélni ezt a rémálmot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!