Erőszakosak. Gátlástalanok. Zsákmányszerzők. Önérdek­ve­zé­reltek. Rövidlátók. Túlter­jesz­ke­dők. Kiskirályok – szedte tőmondatokba Török Gábor politológus azokat kormánnyal kapcsolatos kritikákat, amiket jártában-keltében tapasztal manapság. (Ebből is látszik, milyen visszafogott úri társaságban forog.) A blogjára érkezett reakciókban a netpolgárok újabb jelzőkkel színesítették kritikagyűjteményét. Csak a példa kedvéért néhány mérsékelt meglátás: arrogáns, pökhendi, bosszúálló gazemberek; gátlástalan tolvajok (bocsi, a gátlástalan már volt); csaló, rabló, hazug maffia banda.

A politológus azon elmélkedik, hogy ha az embereknek valóban ez a véleményük a regnáló hatalomról, akkor vajon miért nem tesznek ellene gyakorlatilag semmit? Sírnak az alkotmánybírók, az érdekszervezetek, a kamarák, a szakmák, az iparágak, a cégek, a tudósok, az egyetemek, a kórházak, de mindenki csak széttárja a karját, hogy kétharmaddal szemben tehetetlenek.

Csodálkozom a politológus értetlenkedésén. Ha valaki, akkor ő nyilván tudja, hogy az a kormány, amelyiknek halványlila segédfogalma sincs a gazdasági-társadalmi folyamatokról, amelyik az ország szekerét a napi ötletelés szintjén rángatja egyik árokparttól a másik szakadék széléig, milyen hatékonyan kezeli a hatalomtechnika eszközeit. Viharos gyorsasággal elfoglalt minden hatalmi posztot, s kíméletlenül felszámolja azokat a zugokat, ahová mégsem tudott befurakodni. Azon dolgozik gőzerővel, hogy a társadalom szövetét darabokra szaggassa és minden foszlányát egzisztenciálisan hatalomfüggővé tegye.

Az állampolgár államosítása zajlik. Alattvalógyártás.

Az „Oszd meg és uralkodj!” elvet követve a rezsim egymással szemben álló kasztokra trancsírozza a társadalmat. Legalul vannak az érinthetetlenek. Alcsoportjaik a hajléktalanok, a munkanélküliek, a rokkantak. India elmaradottabb vidékein a páriáknak a homlokukon jelet, nyakukban csengőt kell viselniük, nem használhatják a felsőbb kasztbeliek útjait, tereit, mivel a puszta jelenlétükkel tisztátalanná teszik azokat. Ezeket a tradíciókat honosítja meg lépésről lépésre nálunk a főváros és néhány kerület vezetése a hajléktalanokkal szemben. (Szeretném leszögezni, a nyakba akasztott csengő és a homlokra rajzolt sárga jel nem az én ötletem, ha Tarlósék bevezetik, mosom kezeimet!) Az érinthetetlenek kasztjai balsorsunk bűnbakjai, a társadalom szolidaritásra érdemtelen ballasztjai – ezt sulykolja a kormány propagandagépezete.

Indiában a súdrák, nálunk a minimálbéres hűbéresek képezik az érinthetetlenek feletti kasztot. Indiában a Manu törvénykönyve (Dharmashastra), nálunk a készülő Munka törvénykönyve foglalja össze jogaikat és kötelezettségeiket, ügyelve arra, hogy esélyük se legyen följebb kapaszkodni a kasztrendszer lépcsőfokain. Még feljebb a középosztály és a gazdagok csoportjai igyekeznek elkülönülni egymástól, de leginkább az alsóbb kasztok lúzerjeitől, míg a piramis csúcsán a kétszer születettek (az indiai kultúrában árják), azaz a kétszer megválasztottak kasztja, a jelenleg uralkodó politikai osztály foglal helyet. Ők a törvényhozó törvényfelet­tiek. Mentelmi jogaik és lézerblokkolóik lehetővé teszik számukra, hogy a jogszabályok béklyóitól mentesen, elfogulatlanul uralkodhassanak alattvalóikon.

Nem igaz, hogy a magyar genetikailag születik alattvalónak. Történelmi tradíciók, állami intézmények, írott-íratlan szabályok egész rendszere szocializálja azzá, s tartja meg ebbéli státusában a bölcsőtől a koporsóig. A hatóságok politikai megszállása, az iskolák államosítása, az igazságszolgáltatás elfoglalása, az önkormányzatok önállóságának felszámolása most tovább erősíti az állam közvetlen hatalmát polgárai felett. Hoffmann Rózsa oktatási törvényéből valószínűleg csak a kapkodás miatt maradt ki, hogy órán hátratett kézzel kell ülni és a szünetben a rosszak nevét a táblára fel kell írni. A kórházak államosítása után az állam bácsi kezébe kerül életed-halálod, de legalább is a vakbeled.

A hatalom ma már magánélet legintimebb bugyraiba is beleturkál mohó mancsával. A segély feltételeként feltúrhatja a gatyásszekrényeket. De ha van állásod, ráadásul nem is az állami szektorban, akkor is a jóindulatára szorulsz, hogy kompenzálja-e bornírt gazdaságpolitikája miatt csökkenő béredet. A közigazgatás nem egyszerűsödik, hanem bonyolódik. A kivételek a szabálygyártókat erősítik, mert ők döntenek arról, kiket részesítenek előnyben, kiket meg nem. Egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat. Vállal­kozói, magánéleti terveidet pillanatnyi politikai érdekei alapján bármikor felrúghatja a regnáló rezsim. Sőt. Míg az előző kormányok idején csak a jövő volt bizonytalan, addig a Fidesz-érában már a múltat se lehet kiszámítani.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!