Hazánkban sok éven át sikerágazatnak számított a külpolitika. Nemzetközi elismerést aratott a nyolcvanas években az akkor még a szovjet blokkhoz tartozó Magyarország nyitása a Nyugat felé. A rendszerváltás után az Európa Tanácshoz, az OECD-hez, a NATOhoz, majd az EU-hoz történt csatlakozás és a harmonikus beilleszkedés tovább erősítette nemzetközi pozíciónkat és tekintélyünket.
Az elmúlt két évben viszont egymást érték a kudarcok. Magyarország nemzetközi kapcsolatai érezhetően beszűkültek. Csak elvétve került sor kétoldalú miniszterelnöki találkozókra hazánk és szövetségesei között. Az Orbán-kormány rendszeresen megsértette az EU értékrendjét és szabályait, emiatt vizsgálatok és eljárások sora indult Magyarországgal szemben. A feszültséget tovább élezték Orbán Viktor sértő nyilatkozatai, a szabadságharc meghirdetése az EU úgymond gyarmatosító törekvéseivel szemben. Pár hete újból megromlott a magyar–román viszony, a Nyirő-ügy és Orbán Viktornak a romániai népszavazás ügyében tett beavatkozó nyilatkozata miatt. A nemzetpolitika kudarcát jelzi a romániai és szlovákiai magyar pártokban bekövetkezett szakadás, ami választási kudarcokat eredményezett. Kedvezőtlen megítélésünket jelezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsába nem állandó tagként történő bekerülésért folyó versenyben hazánk alul maradt Azerbajdzsánnal és Szlovéniával szemben. Érdemes lett volna mindebből levonni a tanulságokat, és az elmúlt héten lezajlott magyar nagyköveti értekezleten kiigazítási szándékot jelezni.
A problémák okait vizsgálva nyilvánvaló, hogy a kiigazításnak a kormány demokráciaellenes belpolitikai gyakorlatában, gazdaságpolitikájában és az európai integrációhoz való viszonyában kellene megtörténnie. Ilyen szándék azonban egyáltalán nem volt érzékelhető. Orbán Viktor ugyan ezúttal nem intézett durva kirohanásokat az uniós intézmények ellen, de gúnyosan hangsúlyozta, hogy Magyarország sokkal jobban kezeli a válságot, mint az EU régi tagállamai. A nagykövetek egy részében bizonyára felmerült, hogy a magyar gazdaság siralmas eredményei egyáltalán nem ezt bizonyítják. Azt sem hiszem, hogy ne kételkedtek volna Matolcsy György előadásában, aki a szerinte világszerte csodált és irigyelt nem ortodox gazdaságpolitikáról beszélt.
A tagállamok kormányai, az EU tisztségviselői és a legnagyobb európai parlamenti pártcsaládok körében egyre egyértelműbb az igény a szorosabb integrációra, a „több Európára”. Orbán Viktor viszont ezúttal is a nemzeti megoldások mellett foglalt állást, elvetve bármiféle egységes modellt. Miközben egyre szélesebb körben érezhető az ellenérzés a magyar különutas megoldásokkal szemben, Orbán Viktor az uniós összefogást, a válsággal szembeni közös fellépést minősítette veszélynek Magyarország számára.
Az Orbán-kormány hivatalba lépése óta a miniszterelnök már többször kifejtette, hogy szerinte kialudt a Nyugat fáklyája, Keletről fúj a szél. Oroszországot és Kínát nem csupán gazdasági partnernek, de szövetségesnek minősítette, és Kelet felé történő nyitást szorgalmazott. Ez jelszóként most is hangsúlyt kapott, de konkrét eredményekről ilyenek hiányában nem esett szó.
Orbán Viktor a nagyköveteket a különutas magyar megoldások melletti kiállásra buzdította. Kijelentette, hogy ha állomáshelyükön szóvá teszik a külföldi nagyvállalatok különadóval történő sújtását, ne védekezzenek, ne érveljenek ezek átmeneti jellegével, hanem határozottan jelentsék ki, hogy a különadók legalább 20 évig a magyar gazdaságpolitika fontos elemét fogják képezni. A nagyköveteket ezzel nyilván zavarba hozta, hiszen az elmúlt hónapokban éppen ő tett többször is ígéretet a különadók kivezetésére.
A nagykövetek, akiknek a feladata Magyarország nemzetközi megítélésének javítása, a kapcsolatok erősítése az őket fogadó országgal, most azzal a tudattal térhetnek vissza állomáshelyükre, hogy Orbán Viktor és kormánya nem kíván változtatni az elmúlt két évben követett irányvonalán. Ez persze elsősorban hazánk lakosságának nagy többsége számára jelent rossz hírt. De jelzi a magyar külügyi szolgálat tevékenységének korlátait, szinte reménytelen helyzetét is. Ahogy az elmúlt években sem a külügyi szolgálat hibájából vált feszültté Magyarország és a világ legfejlettebb, demokratikus országainak viszonya, ezután sem a diplomatákon, hanem Orbán Viktoron és politikustársain fog múlni, ha nem következik be javulás. A jelenlegi politikát ugyanis a legjobb diplomaták sem tudják „eladni”.
Külügyminiszterként, majd az Európai Bizottság tagjaként szerzett tapasztalataim alapján, és érzékelve azt, hogy az EU legtöbb tagállamban már beható gondolkodás folyik az integráció válság utáni jövőjéről, a nagyköveti értekezleten felvetettem, hogy szükség lenne erről egy széles körű és rendszeres véleménycserére a kormányoldal, az ellenzék, valamint a szakmai és civil szervezetek részvételével. Ha ezt elmulasztjuk, ha nem alakítunk ki közösen egy széles egyetértésre támaszkodó álláspontot, és ezt az uniós intézményekkel kialakult sajnálatos feszültség miatt nem tudjuk eredményesen képviselni, hazánk kimaradhat az integráció megreformálásából adódó előnyökből. Márpedig Magyarország jövője nem az egyébként fontos keleti kapcsolatokon múlik, mert ezek nem pótolhatják, csak kiegészíthetik azokat az előnyöket, amelyek uniós tagságunkból és a világ legfejlettebb, demokratikus országaival bővülő kapcsolatainkból adódnak.
A szerző volt külügyminiszter és európai biztos, az MSZP országgyűlési képviselője
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
