Kormány nincs. Van politikai túlkormányzás és igazgatási alulkormányzás. Nincs kormányzati stratégia és stratégiai döntés. Vannak politikai döntéshozók. Már nincs egyetlen csúcsközpont: nem Orbán hozza egyedül a döntéseket. Központok vannak, tartunk egy policentrikus rendszer felé.
1998 és 2002 között se a kormányban születtek a stratégiai döntések, hanem hat vezető politikus/jó barát heti ülésein. A titkosszolgálatokért, a személyzeti politikáért felelős Kövér László, a parlamenti munkát irányító Áder János és a kormányzati bürokráciát irányító Stumpf István még komoly ellensúlyt jelentettek Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök mellett. A kormányzati bürokratikus gépezet szerkezete, hatáskörei, alá- és fölérendeltségi viszonyai, belső kommunikációja ki volt találva és fel volt építve. A politikai lojalitás mellett még volt igazgatási szakmai ethosz. Az első két és fél évben a rendszer bürokratikusan szabályozott, jogállami szisztéma volt, benne szakmai képességekkel rendelkező miniszterekkel és államtitkárokkal: Járai Zsigmond, Chikán Attila, Stumpf István, Martonyi János, Pintér Sándor, Dávid Ibolya befértek volna bármely kormányba.
2010 és 2014 között a kormányt Orbán Viktor tudatosan felszámolta. Látszatra korlátlan hatáskörrel ruházta fel Navracsics Tibort és a hatalmasra növelt kancelláriaminisztériumot, komoly jogokkal látta el az óriásminisztériumokat. A gyakorlatban teljesen kivonta a központi bürokráciát a döntések előkészítéséből, a kormányt a döntésekből, és még a technikai végrehajtást is különleges intézményekre, kormánybiztosokra hagyta. A döntéseket kizárólagos egyszemélyi, vezérdöntésekké tette, minden előkészítést és a végrehajtásról szóló beszámolást magának követelt. Párt- és állami rangok és címek nélküli, felelősséget nem viselő szereplők szűk körével folytatott négyszemközti beszélgetésekben – Simicska, Nyerges, Habony – hozott döntéseket, amelyeket a parlamenti frakció vezetőjével és a kabinetfőnökével vezérelt le. A pretoriánus típusú, személyi hatalmú rezsimben a főhatalom birtokosához való fizikai közelség határozza meg a hatalmi helyet: ki, hányszor és milyen körülmények között találkozik a vezérrel. A kormányt egészében, a minisztereket külön-külön megkerülő politikai rendszer keretében, a nyers politikai döntéseket ügyvédi irodák fordították le a jog nyelvére, majd a parlamenti képviselőkön keresztül váltak törvényjavaslatokká. A Lázár, Rogán, Szijjártó, Simicska, Habony stb. ifjabb-vénebb pretoriánusokkal szemben, kormánynak egyetlen bürokratikus és politikai hatalmat egyaránt egyesítő minisztere volt, Pintér Sándor, a rendőrséget és a titkosszolgálatokat irányító belügyminiszter. A 2014-es kormányzás elindítása rendkívüli mészárlással kezdődött a központi igazgatásban. A Belügyminisztériumon és részben a Nemzetgazdasági Minisztériumon kívül valamennyi minisztériumban és háttérintézményeikben több vérfürdő játszódott le egymás után. Mindennek nem politikához, hanem a személyes pretoriánus kormányzáshoz van köze. Lázártól Szijjártóig kizárólag személyükhöz lojális barátokkal, üzletfelekkel, kliensekkel kormányoznak. Aki látta az elődöket, sofőrtől titkárnőig, ügyintézőtől államtitkárig, nagykövettől konzulig – mennie kell. A második vérfürdő Simicska embereinek vagy vélt embereinek kiiktatása. Ennek a Nagy Kormányzati Mészárlásnak áldozatul estek négy év ciklusának közigazgatói és maga a közigazgatás. És megroppant a jobboldali ideológiai lojalitás.
Lázár János kormányt épített ki a kormányban. Annak a kampánykormányzásnak, amely minden ügyet egyedileg kezel, és mindig az éppen felmerülő ügyre összpontosít, a lázári kancellária a középpontja. Igazi nagyáruház. Kezeli a válságot, amelyet csinált. Majd válságot teremt a kezeléssel. Egyik napról a másikra él. De képes erőt, erőszakot koncentrálni: alkalmas az Orbán elleni belháborúra. Pillanatokon belül megjelenik Rogán Antal az igazgatási térben, Orbán mellett. Birkózhat Lázárral. A Pintér Sándor, Polt Péter, Csányi Sándor konglomerátum önálló szikla a háborgó Fidesz-tengerben. Balog Zoltánt súlyos felelősség terheli, hogy az ő ideje alatt vonják ki a legtöbb pénzt és a legtöbb szimbolikus hatalmat az egészségügyből, oktatásból, szociális rendszerből és a kultúrából. Ő engedte be a farkaspofájú államkapitalizmust a bárányok közé. Már politikai halott, csak még nem vette észre. Szijjártó Péter mosolygó udvariassággal végzett ki mindenkit, s járhat elégedetten a magyar diplomácia halálvölgyében. Bizonyította, hogy a tökéletes jelentéktelenség nem egyenlő a veszélytelenséggel: minisztériumával és új diplomáciai karával aktívan hozzájárul Magyarország teljes elszigetelődéséhez.
Az Orbán-kormány súlyos emberhiánnyal küzd. Egy személyes lojalitáson, kölcsönös bizalmon alapuló rendszerben, amelyet a paranoia mozgat, egyre nehezebb olyan szereplőt találni, aki megbízható. 2014-ben a személyes bizalom repedt meg. Nincs senki, aki megbízna a másikban. Nincs senki, aki megbízna Orbán Viktorban: bárkit elveszejt. Nincs senki, akiben Orbán Viktor megbízna: bárki elárulhatja. Nincs birodalom. Hatalmi kisállamok vannak. Milyen nehéz lesz mindebből felelős kormányt csinálni Pesten.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
