Mindeddig szinte visszhangtalan maradt a határon túli magyar vezetők részéről a múlt heti Magyar Állandó Értekezlet-tanácskozás. Az érdemi kommentárok hiányából, az érintettek némaságából csakis két dologra lehet következtetni: vagy nincs mit kommentálniuk, vagy olyasmiket hallottak a Parlament Vadásztermében, amelyeket azóta sem sikerült megemészteniük.
Ez is, az is elképzelhető – ám az összejövetel dokumentumai alapján inkább az első verzió látszik valószínűbbnek. Ezekből ugyanis – a fideszes állítások ellenére – egyáltalán nem az derül ki, hogy a felújítására valóban elengedhetetlenül szükség volt a határon átnyúló nemzetegység erősítése szempontjából. És ezt a benyomást látszik erősíteni Orbán Viktor felszólalása is, amelyet a külhoni részvevők többsége rezzenetlen arccal, emóciók nélkül (mondhatni unottan) hallgatott végig. Alighanem azért, mert a kormányfő tulajdonképpen nem is nekik beszélt, gyakran leragadt őket kevéssé érdeklő témáknál. E jórészt hazai fogyasztásra szánt fejtegetésekből a határon túliak olyasmikről értesülhettek például, hogy a budapesti kormány Európában párját ritkító módon stabil, vagy hogy a kormányzáshoz nagy-nagy lelkierő kell. Továbbá arról is, hogy manapság keleti szelek fújnak a világban. Arról viszont egyetlen szó sem hangzott el, hogyan is képzelik el Orbánék az együttműködést a külhoni magyarok szervezeteivel újabb országlásuk éveiben. Netán úgy, mint az előző Orbán-kabinet idején? Némely határon túli magyar pártok most alighanem leginkább ettől tartanak. Merthogy a szóban forgó időszak sok mindennek mondható a magyar-magyar kapcsolatok szempontjából, csak kiegyensúlyozottnak, partnerinek nem. Hiszen Orbánék előző kormányzati ciklusa a külhoni magyar pártok esetében a megosztás, a kézi vezérlés jegyében telt el. A fideszes politikusok folyamatosan beavatkoztak az ottani magyar közösségek életébe, döntőbíróként próbáltak fellépni belső vitáikban és figyelmük jelentős hányadát ottani kedvenceik menedzselése kötötte le. Ennek megfelelően az anyaországi támogatások elosztása is gyakran „pofára ment”. Vagyis a Fideszközeli szervezeteknek, csoportosulásoknak több pénz jutott, azoknak pedig, akik nem paríroztak, értelemszerűen kevesebb (mindkét dologról sokat tudnának mesélni például az RMDSZ akkori és mai vezetői, ha éppenséggel olyan kedvükben lennének; de szemmel láthatóan nincsenek). E megosztó politika fóruma lett az egykori MÁÉRT is – máig emlékezetesek az akkori tanácskozásokat kísérő botrányok, sértődések és kioktatások. Miután a 2004-es kettős állampolgársági népszavazást követően befagytak a magyar-magyar kapcsolatok, Gyurcsány Ferenc úgy döntött, szünetelteti a MÁÉRT-et. Máig eldönthetetlen, menynyire játszott szerepet ebben az elhatározásban a puszta személyes sértettség. Ugyanígy az is vitatható, mennyire volt racionális e lépés az akkori helyzetben. Mindenesetre a MÁÉRT jegelését sok bírálat érte – köztük szocialista politikusok részéről. Viszont az ma sem vitatható, hogy a MÁÉRT helyébe lépett mechanizmus elégségesnek bizonyult a kialakult támogatási rendszer működtetéséhez, a határon túliaknak jutó pénzek szinten tartásához. Nem kétséges, hogy a támogatások ügye a MÁÉRT felújítására érkezett külhoni magyar vezetőket igencsak érdekelhette. De az is, milyen szerepet is szánnak a jövőben Orbánék e fórumnak és milyen eszközök révén akarják majd gyakorolni az együttműködést szervezeteikkel: ismét a kézi vezérlés évei következnek, vagy e tekintetben netán tanult valamit a Fidesz a korábbi botrányokból? Mindebből magán a MÁÉRT-en nem sok minden derült ki. Viszont a szuverenitásukra kényes külhoni magyar pártok vezetőinek vélhető szorongásait ez a tanácskozás aligha oldotta. Nyilván nem kerülte el ugyanis figyelmüket Orbánék néhány olyan lépése, amelyek számukra nagyon is beszédesek lehetnek. Így például a masszív budapesti beavatkozás a szlovákiai és a kárpátaljai magyar pártok választási kampányába. Talán még ennél is többet árulhat el nekik az Orbánkormány nemzetpolitikai szándékairól a szlovákiai Híd törlése a külhoni MÁÉRTmeghívottak listájáról. Így történhetett meg aztán az a szégyenletes botrány, hogy a nemzeti egység demonstrációjának szánt felújított MÁÉRT-en nemkívánatosnak és nem magyarnak nyilváníttatott az a szervezet, amely nemrégiben a szlovákiai magyarság túlnyomó többségének akaratából jutott be a pozsonyi törvényhozásba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
