A saját fegyver veszélyesebb az ellenségénél. Több amerikai katona lett öngyilkos, mint ahányan életüket vesztették az afganisztáni harcokban.
2001 óta 2600-nál is több katona vetett véget önkezével az életének, az afganisztáni háborúban 1950 katona halt meg. Az amerikai Time Magazin cikke szerint az öngyilkosság immár a második leggyakoribb halálozási ok az amerikai seregben: tavaly például a szolgálatban lévő katonák negyede halt meg harc közben, 20 százalék lett öngyilkos, míg közlekedési balesetben 17, rákban, illetve szív- és érrendszeri betegségekben 11 százalékuk hunyt el. Mindez azért megdöbbentő, mert a 17 és 60 éves koruk között meghalt civil férfiaknál az esetek mindössze 7 százalékában beszélhetünk öngyilkosságról.
Logikus lenne a következtetés, hogy a katonák azért hajlamosabbak krízishelyzetekben az öngyilkosságra, mert az eszköz kéznél van, ezt azonban Győrffy Ágnes százados, katonapszichológus cáfolta. Győrffy, aki a Honvéd kórházban az Egészségügyi Hatósági Haderőnemi Igazgatóság osztályvezető- helyettese, azt mondta, hogy „a fegyver jelenléte önmagában nem növeli az öngyilkosság esélyét, hiszen a fegyver használata rendkívül kontrollált folyamat”.
Az állandó ellenőrzés alatt élő katonák esetében sokkal nehezebb felismerni, ha öngyilkosságot fontolgatnak. A fokozott szakmai terhelés – például ha a katona más beosztásba kerül, tűzharcban kell részt vennie vagy konfliktusa adódik a felettesével – önmagában még nem jelentenek problémát. Ám ha ezekhez magánéleti események is társulnak, amelyeket nehezebben kezel, mert katona mivoltával nem egyeztethetőek össze – ha válságba kerül a kapcsolata vagy anyagi gondjai adódnak –, megnő az öngyilkosság kockázata. Az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy ha lelki gondjaival szakemberhez fordul, a társadalom bolondnak fogja bélyegezni. Ez egy fegyveres testületben, ahol a katona a megélhetését is elveszítheti pszichikai problémák esetén, fokozottan igaz. „Noha az öngyilkossági kísérlet katonai alkalmasságot kizáró tényező, nagyon fontos megértenünk azt, hogy – akárcsak a testi betegségek esetében – az oda vezető folyamatok visszafordíthatók. Ha időben kezelik őket, akkor újra elérhető a teljes szolgálatképesség és bevethetőség” – hangsúlyozta Győrffy Ágnes.
A Magyar Honvédségnél a katonák gyakran találkoznak pszichológus szakemberrel, emellett a külföldi miszsziók előtt, alatt és után külön ügyelnek a katonák pszichés állapotára. A vezető beosztású katonáknak és azoknak, akiknek sok társukkal kell kapcsolatot teremteniük – például az egészségügyiek, személyi ügyekkel foglalkozók, humán segítő foglalkozásúak vagy a vezénylő zászlósok – el kell, hogy elsajátítsák az úgynevezett krízisintervenciós ismereteket is. „Fontos, hogy a felettes mindenképpen tájékozott legyen a beosztottjai pszichés állapotáról, mert adott esetben emberélet múlhat rajta” – magyarázta a katonapszichológus. Ha a vezető észleli, hogy a beosztottja válságban van, tehermentesítenie kell a katonát, majd a társak segítségével folyamatosan felügyelnie az illetőt. A legfontosabb pedig az, hogy olyan egyszerű, könnyen végrehajtható feladatokat adjon neki, amelyek segítségével el tudja terelni a figyelmét a problémájáról, miközben megmarad a hadseregnél elengedhetetlen feladatorientáció és a katona megéli azt is, hogy fontos a közösség számára.
Ha mégis megtörténik a baj, akkor csoportos foglalkozásokkal igyekeznek megelőzni azt, hogy a viselkedésmintát a többiek is kövessék, és egy öngyilkossági hullám indulhasson el. A magyar törvények értelmében a honvédség nem szolgáltathat ki a „harcképességgel összefüggő adatot”, így nincs megfelelő összehasonlítási alapunk. Az elgondolkodtató szám tehát ismét csak Amerikából származik: 2012 első felében 18 százalékkal többen követtek el öngyilkosságot az amerikai hadseregben, mint tavaly.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
