New York csendes, újra csendes – parafrazálhatnám Petőfit is, csakhogy itt minden hangos, újra hangos. És ez az igazán jó jel. Helyszíni benyomásaim alapján a New York-iak lélekben már túl vannak Sandyn, vagy ha nem, hát evésbe-ivásba menekülnek előle. Négy nappal a hurrikánból poszttrópusi ciklonná minősített tombolás és rombolás után kezd visszazökkeni az élet a rendes a kerékvágásba. De az emlékezés még bizonyosan sokáig eltart a városban, ahol 41 halálos áldozatot követelt és több tízmilliárd dolláros kárt okozott az időjárás pusztítása.
Az egyik nagy versenyt már eltörölte Sandy: lemondták a hétvégére tervezett New York-i maratont. De a természet a másik nagy maratonba is csúnyán belerondított. Éppen az amerikai elnökválasztás finisére érkezett a vihartölcsér, magasba ragadva egyeseket, és örökre földhöz vágva másokat. Obama vagy Romney? Tetszik vagy sem, a természet dönt a szabad világ első emberéről. Érzek valami biblikus eleve elrendelést Sandyben.
A kampánynak nincs vége, csak a forgatókönyv változott. Most már új helyzetben folytatódik a versengés, új munícióhoz jutott a kampánygépezet. Nem a tv-reklámból, aktivisták telefonhívásaiból győződhetünk meg emberünk nagyságáról, hanem valóságosan is drámai helyzetben. Ki a hitelesebb főparancsnok? Ezt a kérdést eddig csak elnökjelölti vitában hallottuk. Most lehet, sőt kell bizonyítani. Innentől azonban nem egyenlő a verseny. Obama valóban ura az eseményeknek, tévedhet, hibázhat, de képes magáról bebizonyítani, hogy erős vezető. Romney csak egy képzeletbeli kormányrudat rángathat, és minden tettet kénytelen szavakkal helyettesíteni. Olyan ez, mintha valakinek a színház előtt egy pantomimben kéne előadnia azt, ami bent a színpadon egy királydrámában folyik.
Egyre nyilvánvalóbban Obamának áll a zászló. És nem csak azért, mert minden természeti katasztrófa a hivatalban lévő elnöknek kedvez, pszichológia egyes tétel: bajban a vezető, bármily alkalmatlan is, felértékelődik. Obama megfelelt. Romneyt viszont meg sem mérte senki, és súlytalan szavai is sziklaként zuhantak rá vissza. Tavaly a katasztrófavédelem privatizációjáról nyilatkozott, és még a konvención is a klímaváltozással, valamint Obama ezzel kapcsolatos ígéreteivel viccelődött. Akkor még jót nevetettek ezeken a poénokon a republikánus hívek, Sandy most lemosta a vigyort az arcokról.
Mindkét jelölt súlyos tízmilliókat tett félre a finisre – izzanának a telefonok, dübörögne a reklám a tv-ben. Ha tudna. A meggyőzésre ítélt csatatérállamokban az emberek döbbentek ülnek a televízió előtt és nézik, hogyan támad a katasztrófa az országukra. És látnak egy cselekvő, hiteles elnököt. Milliók maradtak sötétben áram nélkül, náluk nem szól a telefon, és nincs mit nézni a tv-ben sem. Ők a bőrükön érzik.
Sandy pusztítása megmérette a küzdőket. És hogy tisztább a kép, az talán nem is akkora katasztrófa.
New York, 2012. november 3.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!