Olyan távoli ez mitőlünk, gondoljuk sokszor, amikor az amerikai belpolitika zúdul ránk a hírekből. Ám ha megértenénk a gyökereket, mindjárt közelebb lépnénk egy kicsit. George Lakoff a Berkeley egyetem világhírű nyelvész professzora segít nekünk az elindulásban. A CEU, azaz a Közép-európai Egyetem csordultig telt termében hallgattam meg a fehér szakállas tudós elképesztő előadását.

A két meghatározó politikai blokk Amerikában az utóbbi húsz évben társadalompolitikai kultúrharcot indított, bizonyos kérdéseket ideológiai határvonallá tett. Ilyen az egyneműek házassága, az abortusz kérdése, a hadsereg, az illegális bevándorlás, de a válságkezelés kérdése is. Ezen sarkalatos ügyekben egyértelmű a liberális és a konzervatív álláspont, mindenki tudja, melyik a maga ügye. Az viszont kevésbé átlátható, hogy a liberálisok és a konzervatívok miért alakítanak ki egyes esetekben teljesen összefüggéstelen politikai véleményeket. George Lakoff erre kereste a választ.

Lakoff kimutatta, hogy a magyarázat a családi élet testi-érzelmi tapasztalataiból fakad. A „Szigorú apa” modelljében a család egy erős, domináns autoritás – a politikában a kormány – köré épül, és azt feltételezi, hogy a „gyerekeket”, vagyis az állampolgárokat meg kell fegyelmezni. De amint a gyermekek felnőtté váltak, az apa már nem avatkozhat bele az életükbe, azaz a kormány sem gondoskodhat tovább azon tagjairól a társadalomnak, akik már bizonyították felelősségtudatukat. Ezzel szemben a „Gondoskodó szülő” családmodell áll, amelyben az „anyák” és „apák” arra törekednek, hogy az eredendően jó „gyerekeket” távol tartsák a „negatív behatások”-tól, Tehát ha valaki a „Gondoskodó szülő” modellt követi, inkább liberális felfogásúnak tekinthető, míg a „Szigorú apa” képével szimpatizálók a konzervatív politikai gondolkodás hívei. Hogy jobban értsük, Lakoff egy kérdésbe sűríti elméletének lényegét, a konzervatív és a liberális gondolkodás között feszülő ellentétet: ha éjszaka sír a gyereked, felveszed, hogy megnyugtasd, vagy hagyod sírni, hiszen előbb-utóbb úgyis abbahagyja?

Hallgattam az előadást és próbáltam átültetni a mi viszonyainkra. Egy olyan országra, ahol a politikai palettán már rég összekeveredtek a színek. Keresztény-konzervatív, liberális, szociáldemokrata? Ki kicsoda itt? És a szülők? Kik sokszor minden választáson más pártra szavaznak – Amerikában van olyan család, amelynek tagjai száz éve nem váltanak pártot. A stabilitást könnyű átörökíteni. Nálunk az állandó bizonytalanságot nem is érdemes. Hiszen itt, mikor a síró szavazók fölé hajolnak a politikusok, nem azon vitáznak, mit tegyenek velünk. Inkább arról győzködnek: de hiszen ez nem is sír, csak így nevet. Lakoff nagy bajban lenne minálunk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!