„Magyarország nem koldul, nem könyörög, hanem teljesít, és elvárja azt, ami jár neki.”

Azért jobb lenne most mégis kérni Miniszterelnök úr, mert járni ott nekünk Brüsszelben nem jár semmi. Az a kérdés már csak, hogy jut-e. Még az is lehet, hogy kuncsorogni kéne. Letörni ezt a pökhendi büszkeséget, és esedezni, nem pedig harcolni. Mert szegények vagyunk. És még szegényebbek leszünk, úgy 1800 milliárd forinttal kevesebbek. Még nincs megegyezés. Az Európai Unió minden veleszületett problémája ott tornyosult a tárgyalóasztalon a megoldást várva, de az egymásnak feszülő hatalmasságok alkudozása nem hozott eredményt a következő hét év költségvetéséről. Jövőre újrakezdik. Pedig Európának nem kellene összevesznie. Nem tesz jót.

Herman Van Rompuy tudta ezt. Készült a nagyjelentre a színfalak mögött, a társulat tagjait egyesével kikérdezve, okosan lavírozott a sok fő és még több mellékszereplő között. A siker mégis elmaradt. A mi dárdavivő statisztánk szorgosan magolta az egymondatos szerepet, amit úgyse hagynak neki elmondani. Majd mi itthon meghallgatjuk. Ne vesszen kárba a gondos felkészülés. Nem nagy szerep ez, gyenge kis bérrel, amolyan napidíjas fizetéssel. Kevés és bizonytalan forintok ezek. Pedig legutóbb extra gázsi járt. Most pont anynyival kedvesebb a juss, mint amennyi elég lenne a reményhez, hogy valaha (a Nyugathoz,) a főszereplőkhöz tartozzunk. Itthon kizárólag állami pénzből már hosszú évek óta nem mutattak be semmit. A csillogó díszletek, a nagy költségvetésű darabok, de még a kis falusi társulatok is mind, mind külföldi segítséggel készültek. Most más idők járnak. Mi, és a hozzánk hasonló egymondatos statiszták, kik soha nem voltak képesek valódi szerepekre, igen rosszul járnak. Elege lett a húzóneveknek. Inkább a hazai közönségüket szórakoztatják. Azzal senki sem törődik, hogy ez nekünk mit jelent. Az utolsó felvonást. Mert mi lesz a statisztából, ha elbocsátják? Még súgó sem.

A mi dárdavivőnkkel a rendezők nem nagyon barátkoznak, tudják, hogy tündérmeséjét lehetetlen színpadra állítani. Ők levetették volna a műsorról még a premier előtt. De aki kint statiszta, itthon még próbálkozhat az egyszemélyes királydráma főszerepével. Attól tartok, nekünk kötelező lesz jegyet váltani. Ruhatárra nem érdemes költeni, a második felvonás reményeink szerint elmarad. Ha meg nem, úgyis kalap-kabát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!