Ménest nagy dolgokra teremtette az Úristen. A mi gólyánk, a magyar gólya, miközben csak tette a madárdolgát, szépen – annak a rendje és módja szerint – délre költözött, egyúttal rendet is tett a külföldi fejekben, bemutatkozott magyar furfangból, iskolát adott fifikából, az itthoni korszellemből.

Ménest Egyiptomban fogták el. A polgárháborútól zajos ország felett vitt az útja, ő persze erről mit sem tudott, madártávlatból még a bomba füstje sem látszik. Tehetetlen volt, amikor levadászták. Ménest bemérték a légtérben. Megbélyegezték, mint meganyiunkat. A Magyar Madártani Egyesület jeladója lakozott benne, szolgáltatva az információt az itthoniaknak. Jobb tudni, ki hova rohangál a világban. Ám a jeladó komoly dolog, főleg háborúban. Így Ménest perbe fogták, leültették. Kémkedéssel vádolták a mi gólyánkat. A tollas kvadrokopter, így került be a titkosszolgálati szakzsargonba. Ült morcosan az egyiptomi nemzetvédelem, előttük az értetlen Ménes, és nem bírtak megküzdeni a gondolattal, hogy a magyar gólya nem egy amerikai drón, költöző madárba applikált szuperpoloska. Hát így nőttünk fel Amerikához. Gólyalábon.

Ám Ménest nem hagytuk magára, politikai fogolyként verdesni egy fénytelen kalitkában. Az ENSZ, a Zoológiai Intézet, a WWF, a nemzetközi madártani szervek mind, egyemberként siettek a magyar gólya segítségére. Az igazságtalanság hegyeket tud megmozgatni. Lám, végre megkaptuk, amire hosszú évtizedek óta vágytunk: a világ szolidaritását. Az összefogás létrejött. Miértünk. Újabb siker. Mivel a nemzetközi helyzet fokozódott, Ménes szabadon elrepülhetett. Igazságot szolgáltatott nekünk.

Haitham Ibrahim, a gólya mentésében oroszlánrészt vállaló Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa csütörtök éjjel rettenetes hírről tájékoztatta a hozzátartozónak tekinthető Magyar Madártani Egyesület programvezetőjét: Ménest megették.

A mi madarunkat felzabálta egy sziget törzsi családja. Éhesek voltak. Húst meg rég láttak. A gondosan lecuppogtatott csontok közül került elő a jelölőgyűrű, amely még mindig aktív. A madártani egyesület nagy erőkkel igyekszik a falánk családtól visszaszerezni. Ám a zsákmány, úgy néz ki, nem alku tárgya. Ménesben két kövérke combot, nem a nemzeti jelképet látták. Pedig tragikus holtában lett azzá. A meg nem értett, igaztalanul meghurcolt, szabadságvágytól fűtött, mégis tragikus sorsra ítélt magyar lélek szimbólumává. Ezen kell rágódni! Ezt kell megemészteni!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!