A vonat keresztülfutott a kórházon, az állomásból toronyház lett, a repülőtéren zebrák legeltek, bajszos rendőr szoknyában végződött. Nekem ilyen volt Legoland. És az egész gyerekkorom.
Színes forgatag, rengeteg megmagyarázhatatlan furcsa szereplővel, egészében bájos, részeiben hajmeresztő. Apró elemekből építettem fel, piciny kettes, négyes, hatos kockákból és döbbentem néztem, mit tudok teremteni. A héten belém hasított a régi érzés, olyan volt, mint amikor beletérdeltem egy kettes kockába. Csontig hatolt a kis vacak.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, tündér kisdedek alkothatnak csak szürreális világot. De lám, a miniszterelnököt is megihlette a kettes kocka: Magyarország a Lego mintájára, jóformán teljesen azonos alapelemekből egy külön világot épített ki – mondta Orbán Viktor pénteken, Nyíregyházán, a dán világcég új gyárának alapkőletételén. Egy külön új világ. Ízlelgetem, nézegetem, szokom ezt az új világot. Az én kedvenc játékomból rossz még nem sült ki. Lehet, hogy ez sem lesz rossz, de nem nekem való. Én nem ilyenben szeretnék élni.
Igaz, a miniszterelnök szinte nap mint nap felvázolja a jövőt, annak megfelelően, ahol éppen beszédet tart. Nemrég a vas és acél országát (vagy inkább Wass és Aczél) látta kibontakozni maga előtt a vagongyárban, ma meg kis műanyag emberkék kerekded arcai állnak össze benne vízióvá. Jó példázat a Lego, politikai beszédbe való. A Legót mindenki szereti. Azért, mert a képzeleten, nem a kéz, hanem a lélek tehetségén múlik, kinek kastély, kinek rozoga vityilló emelkedik az elemekből.
A dánok építési mintarajzát a jobbak a sarokba dobják, nem kell az előírás, ha buggyanni vágyik a kreativitás. No, ez tényleg közös. A miniszterelnök is kihajítja régóta már mindazokat a terveket, amelyek Európában éveken, évtizedeken, évszázadokon át sikerre vittek egy országot. De hát az unió mégiscsak közösséget jelent, és ha bekéredzkedünk egy közösségbe, azért tesszük, mert vonzóak elvei, értékei, lehetőségei. És ha már elfogadjuk a forintmilliárdokban mérhető építőkockákat, belenézhetnénk a tervekbe is kicsit.
A Legóval az a baj, hogy szétszóródnak, összekeverednek a darabjai. Tenyerek, térdek sajdulnak az elkevert kockáktól. Ha nem vigyázunk az alkotóelemekre, félő, hogy torzók épülhetnek belőle. A figurákon még könnyen le lehet cserélni a fejeket, ha nem illik a bajszos rendőr strandigazgatónak, ha a megtörik a sínpár, ha oda a párhuzam, azon már sosem jutunk előre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!