Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána új mentséget kell találnunk – mondja Oscar Wilde. Tán ilyesmit gondol José Manuel Barroso is, ha a fiatalok munkanélküliségi kérdése van az uniós terítéken. Pedig most tényleg nem rajtunk múlott, hogy nagy a baj. Immár akkora, hogy felelőst, akit hibáztatni lehetne, keresve sem találni. A válság szót meg elnyűtte már rég ez az évtized. A helyzet megoldásért kiált, és örömmel jelenthetem, úgy tűnik, végre komolyan vesznek minket. Odafent.
Izzasztó tortúra volt, de megszületett az EU 2014-2020-as költségvetése, amelyben 960 milliárd euró kötelezettségvállalással, és 908 milliárd tényleges kifizetéssel számolhatunk a következő 7 évre nézve. Jut is marad is, dörzsölhetnék elégedetten a jó húsban lévő németek ápolt kezeiket, ám az Európai Parlament idén elérte, hogy pénzeket át lehessen csoportosítani, ha valami fontos ügy kerülne elő. Itt is van rögtön egy: ma az Európai Unióban minden negyedik fiatal munkanélküli. A déli államokban még elkeserítőbb a helyzet, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában a fiatalok több mint felének nincs jobb dolga, mint a láblógatás. Reményvesztve és fáradtan, a nihil is lehet kimerítő. Ám a Bizottság tőle szokatlan hirtelenséggel, megoldási programtervvel állt elő, ami kísértetiesen hasonlít az Ausztriában már működő modellre. Ha a fiatal az iskola elvégzése után nem talál munkát, az állam hivatott kézbe venni a sorsát, és gyakornoki helyet, továbbképzési lehetőséget, netalántán munkahelyet biztosítani a számára.
Elképzelem, ahogy a hűvös osztrák legelők kis faluiban egyengetnek egy osztrák életet, és azt, ahogy majd a magyar kormány egyengetni kívánja a miénket… Csak nehogy meg akarjon védeni a munkanélküliségtől, mert abból nagyobb bajok szoktak itt következni. Az unió mindenesetre legkevesebb hatmilliárd eurót különít el a költségvetésből erre a programra 2015 végéig. Nem elég, mondják. A magyar kormány is kiszámolta, hogy szerintük hat helyett hatvanmilliárdra lenne szükség ahhoz, hogy a mi 25 éven aluli magyarjaink is részesedhessenek a támogatásban. Az unió erre emígy válaszolt: senki nem korlátozza a nemzeti kormányokat, hogy kiegészítsék a támogatási összeget.
A héten ismét elhangzott, hogy csak tanulhat tőlünk Európa, sőt akár gondolkodás nélkül másolhat, hiszen mi jobban tudjuk, mi sikeresek vagyunk, ők meg sikertelenek. Vita lezárva. Ebben a témában, példának okáért, akár az élen is járhatnánk, mi is színültig vagyunk pályakezdő munkanélkülivel. Igaz, pénzünk, az nincs. Csak amit a sikertelenek adnak nekünk, sikereseknek, annyi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!