A rózsaszín kanapé beindította a mémgyárat. Körkép a kampánylázban égő Facebookról.
Túlzás lenne azt állítani, hogy megálmodták. Látomásféle lehetett. Egy nagy rózsaszín kanapé. Ragadós műbőr, bántja a szemet. Magányosan a szoba közepén. A rikító szörnyedvény egy egész országot felizgatott. Hogy mégis miért? Aztán megtörtént az elkerülhetetlen, és maga a miniszterelnök telepedett rá, nemes egyszerűséggel, ám hatalmas méltósággal. Majd fokozatosan maga mellé kanyarintotta népes családja szépen kisminkelt tagjait, hogy aztán együtt terpeszkedjenek a csillogó műbőrön a miniszterelnöki Facebook-oldalon. És a mémgyár beindult.
Bukott és reménybeli miniszterelnökök, guggoló pandák, zöld almahegyek és megannyi köz- és mellékszereplő nyújtózott a világ talán legrandább kanapéján pár ügyes vágásnak hála.
Hát igen, a politikában a hülyeség nem feltétlenül hátrányos helyzet. Annak nem, aki ismeri a természetét. Az örök elegáns kék öltönyében megkedvelt volt miniszterelnöknek furán áll a karikás ostor. Hát még a tweedmintás sapka rezes okuláréval. Remegve kattintott át az ellenzéki szavazó az oldalára, ahol még nagyobb félreértésekbe ütközött. Bajnai mint Popeye, Bajnai mint Sherlock Holmes. Az ember zavarában ki is lép, de az újraindításnál már egy hatalmas zöld almába ütközik, a sokktól egy kedves pandás kép ment meg, míg ki nem derül, hogy a szélsőjobb legcsúnyább szekciója használta ki rejtett szerelmünket a fekete-fehér puha medvék iránt.
Gyorsan elhatárolódtunk, de már küldhettük is az SMS-t a parlamentbe, és ülhettünk le egy újabb, igaz, most szürke kanapéra, hogy meghallgassuk Seres Máriát az egészségügy rettenetes helyzetéről egy szomorúra rendezett kampányvideóban. A támogatási pénzek professzionális felhasználását dicsérve kattintottunk tovább, hogy pár magára talált liberális értelmiségi szóljon hozzánk a szélsőjobb vállalhatatlan mibenlétéről, legalább örömmel konstatáltuk, hogy nincs egy ismerősünk sem, aki a Jobbikra szavazna vasárnap.
Rövidke mélymerítés egy magyar facebookozó 20 percéből. Hol vagyunk már attól, amikor pár éve még így szólt egy titkárnő parlamenti főnökéhez: Képviselő úr, az internettől keresik!
Az online térben politikai nézetekre nem feltétlenül van szüksége az embereknek, ha választani akarnak. Elég csak izgatottan bámulni a képernyőt, és hagyni magunkat sodorni a hírfolyammal. Ki tudja, hol tesz le. Lehet, hogy egy kanapén, lehet, hogy az állatkertben. De mindenképpen a szavazófülkében. Ott internet nélkülmagunkra maradunk a valódi értékrendünkkel és a lelkiismeretünkkel édes hármasban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
