Havi 47 ezer forint jövedelemből kétféle módon próbálhatunk megélni: vagy beosztjuk a pénzünket, vagy beszorozzuk. Mint ismeretes, először Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter hozta elő a témát a költségvetési bizottság január végi ülésén, ahol a Start programban résztvevőket biztatta azzal, hogy szerény, de biztonságos megélhetés felé vezet a nekik járó 47 ezer forint.

Mivel Matolcsyval kapcsolatban a közvélemény már régen megszokta, hogy nem tudja, mit beszél, a kijelentés alig fodrozta meg a közvélemény felszínét. Ügy ezen a héten lett belőle, amikor Zsiga Marcell miskolci alpolgármester, fideszes országgyűlési képviselő egy kérdésre válaszolva immár a kereskedelmi tévék kamerájába mondta bele, hogy szerinte is meg lehet élni 47 ezer forintból. Ez viszont már erős hullámokat vetett a közvélekedés állóvizében. Nem csak azért, mert Zsiga havi jövedelme meghaladja a 1,6 millió forintot, hanem azért is, mert ő volt azok egyike, akit korábban még a Fidesz etikai bizottsága is megrótt, mert törvénytelenül több helyről vett fel havi százezer forint feletti költségtérítéseket.

Zsiga Marcellel és társaival sorozatunk egy további darabjában, a Hogyan legyünk könnyen gyorsan sikeres politikusok? című elemzés Primitívek, Pofátlanok, Pökhendiek és Pojácák alfejezeteiben foglalkozunk majd részletesebben. Most csak annyit róla, hogy ő tipikusan a beszorzós megoldás híve, hiszen a 47 ezer forint 34-szeresét teszi zsebre havonta. Ekkora szorzattal pedig könnyű osztani az észt.

Publicisták és bloggerek kattantak rá Zsiga nyilatkozata után a 47 ezer forintra és próbálgatták kiszámolni, hogy mégis, mire elég ez az összeg. Kajára mondjuk elég, ha valaki csak kenyeret és krumplit eszik, sőt néhanapján még egy-egy bögre tejre is futja – számolta ki a Blikknek a Menhely Alapítvány szociális szakértője – de ez olyan egyoldalú táplálkozás, hogy még az egészséges ember is hamar belebetegszik. Így viszont gyógyszerre már nem fog maradni egy fillér se a 47 ezerből. Mások a rezsi felől közelítették meg a minimálbér felének megfelelő közmunkás bért és arra következtetésre jutottak, hogy albérletre elég ugyan, de fűtésre, villanyra már nem telik belőle. Vagy lakik az ember, vagy eszik, de enni és lakni is, az nem megy együttesen.

Akárhonnan indultak, akárhová jutottak az elemzések, a vége mégis csak az lett: fogalmunk sincs, hogy százezrek miből élnek ma Magyarországon. Sokaknak még a hivatalos létminimum is Mount Everest-i magasságokban van. Vidéken pedig egyáltalán nem ritka a korosztályunk által csak népköltészetből hallott mesebeli szegénység, amikor már hamuban sült pogácsa se jut, legfeljebb hamuból sült, mert csak arra telik.

Vannak azért jó hírek is. Hírlik, tavasszal legalább ötven százalékkal nő majd a legszegényebbek életszínvonala. Most ugyanis éheznek és fáznak, tavasztól viszont csak éhezni fognak. Másik jó hír, hogy a hivatalos kormánypropaganda szerint most már bárki érezheti magát a középosztályhoz tartozónak. Ez igazán nagylelkű ajánlat azoknak, akiket utolért a „Munkáért segélyt” Fidesz-program. A 47 ezerért ugyanis – ami 20 ezerrel tényleg több, mint a 28 ezer forintos szociális segély – napi nyolc óra kemény fizikai munkát kell végezni. Ennél még a távol-keleti bérrabszolgák is többet kapnak, viszont ők nem tartoznak bele az ottani középosztályba. Nem úgy, mint a magyar közmunkások, akik a panelburzsujok, és a tanyaarisztokraták után lapátpatríciusokként halhatnak éhen a nemzet kellős közepén.

Címkék: MSZMP, költségvetés

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!