A KSH szinte naponta hoz nyilvánosságra egyre elkeserítőbb adatokat a gazdaság állapotáról, egész iparágak bedőléséről, a munkanélküliségről, a fogyasztás- és a növekedés stagnálásáról. Mindezekkel kapcsolatban erősödnek a Matolcsy-ellenes bírálatok.

Már azok is mind gyakrabban fejezik ki kétkedésüket, akik eddig vakon hittek Orbán Viktor jobbkezeként görcsölő miniszter unorthodox gazdasági elképzeléseiben. Nos, lehet, hogy a matolcsyzmusra tényleg rámegy az ország, ami nekünk elég rossz lesz, de egyszer talán belátjuk, hogy a világtörténelem évszázados távlataiból ez a kár eltörpül majd globális előnyeihez képest. A matolcsyzmus ugyanis alkalmas arra, hogy visszaadja az emberiségnek a közgazdaságtudományba vetett hitét, ami már-már elenyészni látszott a világválságok egymást követő hullámaiban.

Műszaki ember lévén eddig sem voltam elájulva a közgazdaságtudománytól. Sőt. Röhögnöm kellett, amikor azt olvastam, hogy a magyar értelmiségen belül a fő törésvonalak a népiesek és az urbánusok között húzódnak. Egy frászt! Akik ilyet állítanak, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mekkora a szakadék mondjuk a vegyészek és gépészek között. Arról nem is beszélve, hogy a csendes-óceáni Mariana-árok csak kanálisnak tűnik azokhoz a mélységekhez képest, amelyek a műszakiakat és a közgazdászokat választják el egymástól.

Az ellenérzések már az egyetemi évek alatt beépülnek a jövő értelmiségébe. Emlékszem például egy kalorikus gépek üzemtana előadásra, ahol tanár a gőzkazánok falvastagságának méretezésével kapcsolatos számításokat vezette le. Teleírt négy óriási táblát, elhasznált vagy tíz krétát és három friss, még ropogós differenciálegyenletet. Amikor már azt hittük, hogy végleg elveszett az egyenletek tengerében, akkor egyszer csak a negyedik tábla legaljának jobb sarkában kibuggyant a végeredmény: az adott feltételek mellett két centi az optimális kazánfalvastagság. Se több, se kevesebb. Akkor és ott egy pillanatig úgy éreztük mindannyian, hogy az emberi elme lehetőségei korlátlanok, hogy markunkban tartjuk a világegyetemet.

Közvetlenül utána közgazdaságóránk volt. Azt a katyvaszt! Izmusok, iskolák, ideológiák, hitek, nézetek, rögeszmék. Ezekből van lazán összetapasztva mindaz, amit közgazdaságtudománynak hívnak. A matek, a fizika, a kémia kőkemény racionalitásához képest ez színtiszta ezotériának tűnt, s valahová az asztrológia és a kártyavetés közé pozícionáltuk be. (Most nem térek ki arra, hogy a közgazdász hallgatók milyen indokok alapján nézik le a sárga földig a műszakiakat. Erről hitelesebben mesélhetnek ők.)

Előítéleteimet azóta a valóság buzgón alátámasztotta. Most mondjátok meg, lehet tudománynak nevezni azt a közgazdaságtant, amelyik egy nappal a világgazdaság összeomlása előtt sem látja, hogy mi fog bekövetkezni?

Na, itt tartottam az ökonómia lenézésében, de jött Matolcsy, és mindent megváltoztatott. Amikor például bevezették Orbánék az egykulcsos adót, akkor az ország közgazdász-társadalma, izmusoktól, iskoláktól, politikai kötődésektől függetlenül egy emberként hördült föl: nem lesz ez jó, sokan rosszul fognak járni. Nem fognak rosszul járni! – csaptak le Orbán Viktor jobbkezének öklei. Erre az ökonómusok leírták a számításaikat: igenis rosszul fognak járni, ezek ennyivel, amazok meg annyival.

A közgazdáknak lett igazuk, mint ahogy nagyon pontosan meg tudták jósolni azt is, hogy a bankadó mennyire veti vissza a pénzintézetek hitelezési hajlandóságát. Hitel hiányában pedig leállnak a belföldi beruházások, bedől a már amúgy is megroggyant építőipar, tömegesen dobják be a törülközőt a kkv-k. Bejött. Kiszámolták, hogy mennyire irreálisak Matolcsyék GDP-növekedéssel kapcsolatos elképzelései. Itt vannak a legújabb statisztikai adatok: tényleg irreálisak. Matolcsyék azt jósolták, hogy az egykulcsos adó miatt a gazdagoknál maradó százmilliárdok lecsurognak majd az alsóbb néprétegek közé, és ezáltal növekszik a fogyasztás, ami lendületet ad a gazdaságnak. Nem csurog le, nem ad lendületet, megmondták előre a közgazdák. Hangsúlyozom: izmusoktól, iskoláktól, párthovatartozástól függetlenül. Ez a józan racionalitás, precizitás és következetes előrelátás már nagyon kezd hasonlítani a kazánméretezés tudományosságára.

Úgy látom tehát, a matolcsyzmus új, szilárd alapokra helyezi az eddig eléggé ezoterikus közgazdaságtudományt, s hitektől, izmusoktól és rögeszméktől függetlenül egységesíti nézetrendszerét azon a közös nevezőn, hogy közösen hülyeségnek nevezik Matolcsy hagymázas elméleteit. Erről a szilárd alapról elrugaszkodva pedig idővel a közgazdaság is elfoglalhatja majd méltó helyét a természettudományok Pantheonjában.

Csak nehogy elfelejtsük addigra jó mélyen eltemetni a matolcsysta alapokat!

Címkék: MSZMP, Orbán Viktor, KSH

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!