Legyünk méltányosak! Még akkor is, ha tudjuk, hogy Orbán egy pillanatig sem volt az elődeivel. De mi legyünk azok, mert Oroszországgal tárgyalni – lássuk be – sohasem könnyű feladat. Kiváltképp akkor nem, ha meggondolatlan nyilatkozatokkal tovább rontunk egyébként sem erős pozícióinkon.
Eközben több mint feltűnő az az érdektelenség, ahogy a minőségi orosz politikai sajtó követte a magyar miniszterelnök minapi moszkvai útját. Csak egyetlen lap akadt, amelyik érdemben foglalkozott a kérdéssel, mégpedig a Kommerszant, amelyik még a tárgyalást megelőző napon hosszú összeállítást közölt a találkozó várható témáiról. A cikk részletesen és tárgyszerűen ismertette a MOL-részvények körül kialakult helyzetet, és a MALÉV ügyét. A lap idézte Martonyi Jánost is, aki szerint van esély a megállapodásra és ennek kapcsán a magyar külügyminiszter mindenekelőtt a MOL-pakettre, illetve a MALÉV-re utalt, illetve azt sejtette, hogy akár még másról is megegyezhetnek. Ehhez képest – legalábbis abból, ami a tárgyalásokról tudható – semmiben sem sikerült megállapodniuk. Egyetlen dolgot tudunk, ezt is csak Dmirij Peszkovtól, Putyin szóvivőjétől, aki a találkozót követően röviden azt nyilatkozta, hogy „a tárgyalások a jövőben tovább folytatódnak”. Hát ez aligha komoly fejlemény. Így aztán a megbeszélések eredményét már a Kommerszant se kommentálta, beérte azzal, hogy közölte az orosz miniszterelnök honlapján olvasható, a tárgyalás kezdetén kölcsönösen elhangzó udvariassági mondatokat.
A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a fentieken túl akadt még két anyag, amit a Regnum hír- és elemzőportál adott ki még a látogatást megelőző napon. A Regnum sajátos – az elnöki adminisztrációhoz közeli – státusza az általa közölt írásoknak különös, félhivatalos súlyt kölcsönöz. Közleményeiket ennek tudatában érdemes olvasni. A két szóban forgó anyag közül az egyik a 30-i miniszterelnöki találkozó előzményeit tekintette át, illetve a kapcsolatokért felelős magyar politikusok pályaképét mutatta be. Figyelmet érdemlő, hogy Fellegi Tamás kapcsán kiemelik: Orbánhoz hosszú évek óta nagyon közel álló személyiségről van szó, aki noha a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot irányítja, mégsem közgazdász. Ebből a Regnum arra a következtetésre jut, hogy Orbán a két ország kapcsolatait nem annyira gazdasági, mint amennyire politikai oldalról próbálja megragadni. A Regnum másik elemzése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán 2011 első felében az EU soros elnökeként nem tesz majd mást, minthogy azon a színtéren is kormányának eddigi politikáját folytatja majd. És ez a politika – legalábbis a Regnum szerint – számos radikális elgondolást tartalmaz, olyan gondolatokat, amelyek az „új Európa” országaira jellemzők, és amelyeket megpróbál majd a „régi Európa” országaira, mindenekelőtt az EU legfőbb donorjaira, Németországra és Franciaországra ráerőszakolni. Ilyen eszmének gondolja a memorandum eme országok azon igyekezetét, ahogy megpróbálnak egyenlőségjelet tenni a nácizmus és a sztálinizmus közé, vagy, ahogy erőteljesen élnek az „energetikai biztonság” retorikájával, amely tulajdonképpen nem szolgál mást, mint a bürokratikus-korporatív érdekek védelmének elfedését. A dokumentum más, magyar belpolitikai vonatkozásokra is kitér, így többek között az „etnikai nacionalizmus” új keletű térnyerése. Majd pedig összegzésképp megállapítja, hogy az orosz tárgyaló fél egyik feladata épp az lesz, hogy visszautasítsa eme „lelkiismeretlen demagógiát”. Mi tagadás, mindez aligha volt jó előjel, függetlenül attól, hogy miként vélekedünk a Regnum által fölrajzolt képről.
De miből is táplálkozik e kép? Nyilván Moszkva is figyeli a magyarországi fejleményeket, és a magyar kormányfő megnyilatkozásait. És néhány hete – szemben a mostani moszkvai látogatást övező látványos sajtóközönnyel – fel is kapta a fejét nem egy orosz lap. Mindez történt annak kapcsán, hogy a magyar kormányfő a párizsi nemzetközi kapcsolatok intézetében (IFRI) arról beszélt, hogy Közép-Európának – miután közeledik a történelmi jelentőségű EU-orosz stratégiai megállapodás aláírása – további garanciákra van szüksége Oroszországtól. E garanciáknak Orbán szerint – többek között – a katonai biztonság, a gazdasági infrastruktúrák, valamint az oroszországi piacokra jutás méltányos feltételeinek biztosítására kell kiterjedniük. Nos, erre aztán odafigyeltek Moszkvában. A most teljes közönyt mutató, a német Handelsblatt közreműködésével megjelenő üzleti napilap, az RBC Daily, például, azzal a címmel közölt akkor hosszabb írást, hogy „Az EU-orosz megállapodás útját Közép-Európa zárja el”. Mindezek ismeretében talán már nem is olyan meglepő, hogy alig egy héttel az orbáni garanciakérés után Putyin a német gyáriparosok előtt elmondott beszédében – más példák mellett – rosszallóan szóba hozta a Szurgutnyeftyegaz ügyét is.
Magyarország nincs könnyű helyzetben. Mi sokkal inkább rá vagyunk utalva Moszkvára, mint ők ránk, ha egyáltalán ránk vannak utalva bármiben is. A megoldatlan ügyek rendezése is sokkal inkább nekünk sürgős, mint nekik. Már csak ezért is érdemes realistának és körültekintőnek lenni. Mert szép dolog a magyar virtus, de a valóság ennél jóval prózaibb…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!