VASÁRNAPI HÍREK – A KÜLÖNVÉLEMÉNY. - Nagy B. György vezércikke.
Kidobták és véresre verték az Index újságíróját a KFC Király utcai üzletében, miután – információhiány és modortalan, flegma kiszolgálás okán – a panaszkönyvet kérte. A KFC az atrocitásért felelős műszakvezetőt felfüggesztette, a biztonsági őrt eltávolította, illetve a szétütött Szabó Zoltán kérésének megfelelően hajlandó félmillió forinttal támogatni egy szegényeket segítő alapítványt. Tisztességes kárminimalizálás – ez a kifejezés írja le a gyorsétteremlánc eljárását. És ebben az esetben a kármentés szó a lényeg: a KFC nem sunnyoghatta el az ügyet, némasága érdemben roncsolta volna imázsát. És bevételeit.
Ha úgy tetszik, a KFC függő helyzetben van.
De hogy alakul a történet, ha nincs – például egy olyan helyzetet modellezve, amikor az országban nincs másik gyorsétteremlánc, illetve a cafeteriautalványokat csak itt lehet beváltani. Ebben az esetben is ilyen plasztikusan kér bocsánatot a vendéglátó-ipari egység? Aligha. Ugyanis a minta adott: ami az étteremben lezajlott, az kísértetiesen hasonlít az állam problémakezelési módszereire.
Itt van például Horváth András esete.
A NAV egykori munkatársa azt állította, az adóhatóság bizonyos cégek áfafizetési kötelezettségeitől eltekint. Válaszképpen a hatalom beperelte, majd évekig vegzálta. Éttermi példára lefordítva: egyes vendégek a sor elejére furakodhatnak, 80 százalékos áron kapják a menüt, és a számukra biztosított különbözetet a többi vendég fizeti meg. Az igazságtalanságot szóvá tevő alkalmazottat kirúgják, azonnal ki is penderítik az étteremből, majd a biztonsági őr még hosszan rugdossa.
Szintén érdemes felidézni az esetet, amikor a nemzetgazdasági miniszter nyilvános fórumán a fideszes önkormányzati kabinetfőnök-helyettes lerángatta a lépcsőn a 444.hu-nak tudósítani próbáló újságírót (történetesen egy törékeny lányt), aki ráadásul a teremben hagyta kameráját. Az esetet úgy lehetne éttermi szituációra átültetni, hogy a biztonsági őr kipécéz egy vendéget, durván kidobja, és a helyiségben ragadt táskájáért/ pénztárcájáért sem mehet vissza.
Végül pedig következzen a legdurvább és legfrissebb példa: a kormányzat úgy döntött, hogy kitiltja a börtönökből a segítő civil szervezeteket, és elhallgattatja a börtönrádiót. Semmi más célja nincs ennek az intézkedésnek, hogy megölje a reményt, az emberséget. Mert nem kérdés, hogyha a jogvédők nem tehetik be a lábukat a büntetés-végrehajtási intézetekbe, akkor senki nem emel szót a méltatlan körülmények, a gyilkos bánásmód, egyszóval semmilyen túlkapás ellen. Ha ezzel párhuzamosan a külső ingerek (lásd börtönrádió) sem érik a foglyokat, akkor csak az erő marad, és a hatalom azt csinál a zárt intézményeken belül, amit akar. Nem vitás, hogy a börtönöket elítéltek lakják, bűnt követtek el – ám ez nem írja felül alapvető emberi jogaikat. Ahogy – maradva az éttermi hasonlatnál – egy csirkecombtolvajt sem zárhat be semelyik gyorskajalánc a hűtőkamrába, hogy naponta kétszer megrugdossa, és csak sötétedéskor engedje ki mosogatni.
Senki nem tehet olyasmit, ami a fenti példákban szerepel, mert az egész egyszerűen erőszakos önbíráskodás. Csakhogy a kormány és holdudvara rendre megteszi. Mert nincsen függő helyzetben. És nemcsak azért, mert a kabinet uralja és működteti az erőszakszervezeteket. Hanem azért, mert az emberek egy gyorsétteremlánc személyzetének túlkapása esetén hajlandók megmozdulni (sőt még önkorlátozásra is kaphatók – akadt például, aki megígérte, hogy többet nem eszik az inkriminált étteremben), míg az állami szívatásokra nem reagálnak. Pedig pont ugyanaz az alapszituáció. Az éhes polgár, illetve a választópolgár hoz egy bizalmi döntést (melyik étterem, melyik párt), majd finanszírozza elhatározását.
A különbség annyi, hogy a vendéglátó-ipari egységben egyértelműen cserél gazdát a termék és a fizetség, míg az állami szolgáltatások esetében áttételes a kapcsolat. De a lényeg ugyanaz. Hogy mégis mi a közéleti restség oka, arról csak találgatni lehet. Hacsak az nem, hogy egy étteremláncot ki lehet váltani, van másik, ahol lehet fogyasztani. A közéletben pedig nincs. A jelenlegi hatalom beszedi a pénzt, és aki kritizál, arra „ráküldi a biztonsági őrt”. Az ellenzék felelőssége lenne, hogy egy olyan rendszeralternatívát mutasson fel, ahol nem az erőszak az úr. De egyelőre nem teszi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!