A választásokhoz egyre közelebb kerülünk, a Fidesz távozásához még nem. Az emberek agyába nem láthatunk, ott még bármi lehet, de a közvélemény-kutatók jelentéseibe igen. Ott nincs semmi, ami a változásra reményt adna.
A helyzet annyira kilátástalannak tűnik, hogy mind gyakrabban merül fel a Jobbik bevonása egy kormányellenes választási szövetségbe. Egy technikai koalícióba, ahogy elsőként Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke fogalmazta meg. Kornis Mihály író nemcsak a saját nevében reflektált, mondván, ha csak a Jobbikkal való összefogás és a halál között lehet választani, akkor a halált választja. Medgyessy Péter szerint viszont nincs más megoldás, és aki ezt nem látja, annak a „nép felé kell elszámolnia”. A volt baloldali kormányfő sem különc e véleménnyel. Sok komoly
ember veti fel ezt a lehetőséget.
Eszerint drámai választási helyzet lenne. A Jobbik teremtette. Azt állítja, bejött a szélről, néppárttá vált. Korábbi rasszizmusát (ők nem így fogalmaznak persze), radikalizmusát, amely miatt még az európai szélsőjobb pártszövetség sem fogadta be, elhagyta. Az Orbán ellen fellázadt Simicska Lajossal a háttérben mindez még hiteles is lehet.
Csakhogy ezzel még nem kerültek szembe a Fidesszel, amely az esszenciája mindannak, amit a Jobbik tervezett. Akkor meg miért akarnák bármi áron, akár a baloldallal is összefogva leváltani a Fideszt?
Vona Gábor a 2009-es kampányban azt mondta: a gyerekszülés kizárólag a megélhetést szolgálja. Három gyerek után nem kellene családi pótlékot folyósítani nekik csak akkor, ha munkából tartják el a családot. A magyar társadalommal eltartatják őket. Meg sem nevezte, kikről van szó, hallgatósága tudta.
A Fidesz sem nevezi meg, kiket szorít ki az életből azzal, hogy a családi pótlékot nem emeli, a gyerekek után járó állami segítség csak jó fizetésből leírható adójóváírással érhető el. (Esetleg masszív munkaviszonyhoz kötött más formában.) Nincsen megnevezve a cigányság, csak éppen úgy elzárják őket a gyerekek utáni kedvezményektől, mint a Jobbik tenné. A cél is hasonló. Ha végigpásztáznánk az élet alapvető jelenségeit, azt találnánk, a Jobbik ugyanúgy látja őket, mint a Fidesz. Miért fordulnának ellenük? Persze, a hatalomért. De ahhoz számukra még mindig rövidebb út vezet a kormányzó párton, mint mai, valóságos ellenzékén keresztül.
A DK és az MSZP is deklarálta már, hogy a Jobbikkal nem, de tudjuk, van az a helyzet… A Fidesz is úgy ment neki ’98-nak, hogy a kisgazdákkal semmiképpen, majd egyszer csak ott állt Orbán Viktor egy nagy csokor virággal Torgyán József háza előtt.
Érezhető, hogy a demokratikus oldal lelke szakad meg ebben a konfliktusban, mert immár nem is politikai, hanem erkölcsi küldetésnek tartják, hogy megszabadítsák az országot a Fidesztől, másrészt a Jobbikkal összeállni éppen erkölcsi alapon tűnik elviselhetetlennek.
Pedig sajnos nem kellene emészteni magukat. A Jobbikot nem kérdezte még senki. Márpedig ők maguktól is hidegen, keményen közlik, hogy a szerintük az országot tönkretevő balliberálisokkal soha, semmit. Hihető.
A realitás az, hogy a Jobbik szavazóit az esélylatolgatásnál össze kell adnia a Fidesz-hívekkel, mert meghatározó kérdésekben hasonlóan gondolkodnak. Az összeadás végeredménye a humanista szemlélet számára a hideg rettenet. Innen nem jöhet segítség. A demokratikus pártoknak ezzel kell számolni, s azzal, ami mindezt okozza. A magyar emberek esendőségével, azzal, hogy egyelőre kevéssé tudnak ellenállni, ha a hazaszeretetük felől kísértik meg őket. Nem tehet mást a baloldal és a centrum, mint hogy segíteni próbál nekik diadalnak megélt elesettségükben, még azon az áron is, hogy tőle ez most inkább csak áldozatokat kíván, hálát – vagy új szövetségest – nem várhat. Mégis, ezzel tartoznak most az országnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
