VASÁRNAPI HÍREK – A KÜLÖNVÉLEMÉNY - Nagy N. Péter vezércikke.
Orbán Viktor 28, nyilvánosságban eltöltött év után az őcsényiek agressziója kapcsán először lépett el az erőszaktól való elhatárolódás kultúrájától. Mi történt?
A rendszerváltás folyamatában alig-alig kísértett az erőszak, nem volt nehéz mérsékeltnek maradni. Az 1990-es taxisblokád viszont komoly kihívás volt. A kormány a rendőrséget és a katonaságot is be akarta vetni a hidak megtisztítása érdekében, a taxisokat a fél város támogatta, az ellenzék fel volt ajzva. A Fidesz nem. Azt mondták, a kormány hibázott, de a hidak lezárása nem megengedhető.
Amikor 1992. október 23-án a tömeg belefojtotta a szót Göncz Árpád köztársasági elnökbe a Parlament előtt, az ellenzéki Orbán Viktor a helyzetet rendpártian értelmezte: „a rendőrségnek fel kellett volna lépnie a Kossuth téren. (…) Azt pedig mind ez idáig senki sem cáfolta a sajtóban, miszerint a Kossuth térről a Magyar Televízió elé vonulóknak lett volna bejelentésük és engedélyük az MTV előtti rendezvényre. Egy engedély nélküli rendezvény volt, amivel szemben a rendőrségnek fel kellett volna lépnie.” (Ezzel az érveléssel 14 évvel később, a tv-székház ostroma kapcsán már nem találkozunk Orbánnál.) Következetes maradt a Fidesz akkor is, amikor 1995-ben, a Bokros-csomag kapcsán a kisgazdákat vezető Torgyán József a Harag napjával fenyegetett, féregirtást és patakvért vizionált. A Fidesz elítélte mondván, ez a különbség a szélsőséges ellenzékiség és az érett jobbközép politizálás között.
A gondolkodásmód egyre agresszívebb lett, de a forma erőszakmentes maradt. Még az elvesztett 2002-es választások után is – Orbán ugyan jogtalan hátratételről beszélt és arról, hogy a haza nem lehet ellenzékben, de a választások eredményét megkérdőjelező Erzsébet hídi demonstrációt Deutsch Tamás elítélte a Fidesz nevében, nyugalomra intette a tüntetőket és a rendőröket.
Még négy év múlva, az újabb választási vereség, majd az őszödi beszéd kiszivárgása után kitört véres zavargásokban is meg tudott maradni a Fidesz a törvényesség védelme és az eldurvuló demonstrációk támogatása közötti keskeny sávon. Orbán másfél napig kivárt a megszólalással, majd azt mondta, elítéli az erőszakos cselekményeket, bár a hazugság ellen ki kell állnia mindenkinek.
„A felháborodás jogos, de nem az autók, nem a rendőrök, nem a tűzoltók és nem a tévé épülete tehet a Gyurcsány-csomagról” – mondta. A heteken át tartó zavargások során a Fidesz megőrizte a látszatot, hogy nem hergeli a tüntetőket, miközben számtalan gesztussal jelezte – rendre kimentek a Kossuth-tériekhez –, hogy mellettük van. A legvéresebb nap, október 23-a is másként alakulhatott volna, ha a Fidesz a nagygyűlését nem az Astoriához, a radikális tüntetők gócának közelébe viszi. (Ide tartozik, hogy a WikiLeaks által megszerzett diplomáciai iratok szerint a budapesti amerikai követség úgy tudta, a Fidesz kapcsolatot tart fent „az erőszakos tiltakozókkal”. Sőt, azt írják „bármennyire is a legjobb oldalát láttuk a nagykövetekkel a nemrég tartott találkozón Orbán Viktornak, ez a kaland azt bizonyítja számunkra, hogy Orbán még mindig hajlandó a tűzzel játszani.”) Ez a kettősség jellemzi a Fideszt a Magyar Gárda ügyében. Orbán Viktor így nyilatkozik 2007-ben a Le Mondenak:
A Fidesz elnöksége (…) elítélte a Magyar Gárda megalapítását. Ugyanakkor (…) nem kívánjuk eltitkolni az általános elégedetlenség tényét sem.
Hosszú ideig nem mutatkozott hiba az erőszakmentesség retorikája és az erőszakos politizálás kettőssége körül, ami biztosan kézben tartott hatalom idején viszonylag könnyen megvalósítható. Természetes, hogy a rendet védik.
Ennek nevében az utóbbi hetek kormánynyilatkozatai Soros-csapatokat láttatnak közelgő véres zavargások mögött. Ez már jelzi a bajt. Ha valaki folyamatosan véres zavargások környékén ólálkodott, az a Fidesz volt 2006 után.
Gátlástalanság ilyesmit jogvédő szervezetek tevékenységébe belelátni.
Ez a leépülés már fordulatként nyilvánult meg Őcsény kapcsán. Befogadott menekülteknek adott volna néhány napnyi nyugalmat egy panziós, válaszként a település lakói halálosan megfenyegették, kiszúrták autójának kerekét, dühös hangulatú gyűlésen tiltakoztak.
Megszólalt a kormányfő is: Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket, mondta. Sehol már a megszokott, formailag békebarát gesztus. Nem csoda, hiszen Magyarország így bánik a menekülőkkel is, kegyetlen, szégyellnivaló körülmények között tartja azt a néhány embert, akit beenged. Az ide tartozó retorika pokoli, nem ad a látszatra sem.
Orbán mint az erejétől megmámorosodott bokszoló, már nem védekezik. Lent a keze, csak ütni emeli fel, és az ellenfél szemébe vigyorog. Bokszolók tudják, hogy ilyenkor közel a kiütés. Nem a gyengének látszó félé. Aki ennyire elveszti a gátlásait, védtelenné válik. Csakhogy ezt a versenyzőt már nem lehet úgy kiütni, hogy ne egy egész ország kerüljön a padlóra. Addig viszont szórja a fájdalmat szerteszét, meglehet, a verekedéstől megrészegülő közönség örömére. Őcsénybe nem mehetnek menekültek. De Cserdi fogadja őket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!