S.O.S., avagy a népszavazással megint megmentjük a népet...

A kormánypropaganda magyaráz
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Ma, amikor minden magyar állampolgár tudja, hogy mi a teendőnk október 2-án, kormányunk még mindig nem nyugszik. Egy évvel ezelőtt százmilliókat dobtak ki olyan plakátokra, amelyeknek semmi értelmük nem volt. „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”, ez állt az egyiken. Kifüggesztettek Záhonytól Szombathelyig, Szarvastól Salgótarjánig. Nem tudom, hány migráns vette el akkor a magyarok munkáját, de gondolom, hogy egy sem, mert mint abban az időben, úgy ma sincs olyan menekülő, aki itt szeretne maradni szép hazánkban. Ezt tudja jól a kormány, tudják jól azok, akiknek nem számít az adófizetők pénze, és akik elherdálnak mindent csak azért, hogy minél közelebb férkőzzenek miniszterelnökünk szívéhez.
Nézem a statisztikát. 2010-ben a parlamenti választásokon szavazásra jogosultak 8 millió 200 ezren voltak országunkban. 2014-ben ez a szám a Választási Bizottság szerint körülbelül ennyi volt megint. Most meg ez az iroda azt jelenti, hogy 8 millió szavazatra jogosult állampolgár van. Kérdezem: ha azt propagálják a nemzeti erők, hogy külföldön már lassan egymillió új magyar állampolgár lesz, hol vannak a statisztikában ezek az új honfitársaink. Emlékeznek, hogy 2010-ben még nem volt egy sem?
Akkor hol lehet megtudni, hogy hányan szavazhatnak ténylegesen, vagyis hányan vagyunk? Az úgynevezett nemzeti köztévében a propaganda sokszor beszél 15 millió magyarról a világban. Hol vannak ezek az emberek, hol élnek, ha eddig összesen alig tízmillió magyart tudunk összeszámolni. Az olcsó kormánypropaganda természetesen ezt is meg fogja nekünk magyarázni.
A gond csak az, hogy nem lesznek nagyon sokan, akik el is elhiszik.

Nosztalgia egy elavult világ iránt
Hegedűs Sándor
A csehek áttörni igyekeznek a dualizmus körüli szemérmes hallgatást. Lehetséges, hogy kezd kikopni a Masaryk–Benes-féle polgári demokrácia hatása? Úgy látszik, megunták a hatalom körüli instabilitást, a monarchikus intézményrendszert garanciának látják az állandósult bizonytalansággal szemben. Minderre számtalan jel utal.
A Cseh-Morva-dombságon található kis Pohled település lakói úgy határoztak, hogy Ferenc József egykori k. u. k. uralkodónak mellszobrot állítanak, a boldog békeidőkre gondolva. Ám nem csupán passzív visszaemlékezésről van szó. A falu polgármestere, Jindřich Holub az alábbiakat nyilatkozta a kérdésről: „…az egykori uralkodó különös nagy szeretetnek örvend a falu lakói körében”. A polgármester nagy ügybuzgalmában az osztrák császárról egyesületet hozott létre, hogy a királykérdést napirenden tartsa. Ferenc József császár és király iránt régebben is voltak és ma is vannak nálunk meg nem szűnő szimpátiák bizonyos körökben. Ez a rokonszenv nem indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy őfelsége nem mutatott őszinte békülékenységet a rebellis magyarok iránt. Szerény kompromisszumkészségét nem tekinthetjük a jószándékú közeledés jelének, inkább a Monarchia nemzetközi tekintélye fogyatkozásának, mind szorongatóbb helyzete kényszerének. A századforduló után csökkent Bécs ereje, lazult a központi hatalom szorítása, melyet a magyar uralkodó osztályok nem igyekeztek a maguk javára kihasználni. Ezért tűnhetett az öregedő uralkodó magatartása az engedékenység szimptómájának. Lassan megbocsátották neki Aradot, Haynaut, Bach Sándort, Schmerlinget, sok magyarellenes intézkedését, mellyel kimutatta vérszomját az általa leigázott népek iránt. Egy szobor a királynak meghamisítaná az igazi Ferenc Józsefet, s vele együtt az egész dualizmus félgyarmatosító világát.

Korrupció volt, van és lesz
Békesi Dániel, Budapest
A magyar embereknek már kétharmada tartja éppen olyan korruptnak a Fideszt, mint valamikor a szocialista pártot. A Fideszben a korruptság természetesen nem azt jelenti, mint azt egy átlagember gondolja, hanem azt, hogy mindent megtesznek a nemzetért. Mert a Fidesz forradalmi párt, és mint Lenin, mindent meg tud magyarázni, mindenre van egy meséje. És van egy hatalmas propagandagépezete, melynek tagjai az ügyeletes sajtótájékoztatókon, az MTI-nyilatkozatokban éjjelnappal magyaráznak. Sajnos az emberek elhiszik, ezt mutatja az, hogy ma is ez a korrupt párt vezetne a választásokon. A minap megtudtuk, hogy tíz, hét és öt posztja van egyszerre az MNB-alapítványok rekordereinek. Ezt józan ésszel rendelkező magyar ember megérteni nem tudja, mert fel nem foghatja, hogyan lehet mindennap tíz, hét vagy öt poszton működni. Méghozzá az adófizetők pénzén. Ki az a zseni, aki Kalina Gábor névre hallgat és tíz helyen hősiesen dolgozik? Ki ő? Nobel-díjas közgazdász vagy egy miniszter veje?
Az egyik „fontos” miniszter szomszédja megint milliárdokat nyert a miniszterelnökség kommunikációs közbeszerzésén. Ez a zseniális „üzletember” egymás után nyeri a közbeszerzéseket, mert mázlija van a Pasa parkban, a miniszter úr szomszédságában lakni, és nem itt Rákospalota környékén, ahol még egy miniszteri titkárné sem él.
Korrupció volt, van, és sajnos lesz. Ezért nem kell felháborodni, ha Kósa frakcióvezető nekünk mint gyerekeknek magyarázza: a Fidesz mindent megtett, hogy az országban ne legyen korrupció. Biztos vagyok benne, hogy álmában.
 

Amíg csurran-cseppen
Kutnyik Pál, Szeged
Ha valaki, hát akkor Orbán Viktor népszerű a külföldi (leginkább romániai) kettős állampolgárságú magyarok körében. A bálványosi nyári szabadegyetem hallgatói, ahogy Hollósi Zsolt szegedi újságíró is írja: „Mint a pápa Urbi et Orbi áldását, olyan ájtatos rajongással várják hívei…” Nem véletlenül, mert maholnap már több közpénzt oszt szét a kinti magyaroknak, mint az anyaország elszegényedett millióinak.
A hatalomban maradásért persze mindent meg kell próbálni, akár a jó erkölccsel ellentétes dolgokat is. E vonatkozásban a Fidesz nem ismer határokat. Kormányfőnk tusnádfürdői beszédében a nagy általánosságokon kívül elhangzott egy-két figyelemre méltó mondat is. A baj csak az, hogy nem Brüsszelnek, nem az illetékes nyugati politikusoknak adresszálta kijelentéseit. Azt például, hogy nagy bajban és bizonytalanságban van Európa, a nyugati világ. Az európai elit vezetés, nem kevésbé a demokrácia, válságban van. Persze feszegette a migrációs problémákat is.
Orbán „ellenzi a demokrácia építését”, amit már az osztrák kancellárnak jegyzett meg július 26-i megbeszélésükön. Christian Kern rögvest meg is jegyezte: Orbán „vezérelvű állami berendezkedést” készül kialakítani Magyarországon a migrációs ügy takarásában. Miniszterelnökünk továbbra is vívja a maga kis szabadságharcát, s közben azt sugallja, hogy az Európai Unióban lenni nyűg. Az szinte bizonyos, hogy ameddig csurran-cseppen valamennyi euró, Orbán addig nem szánja rá magát a drasztikus lépésre, az unióból való kilépésre. És ha esze van, márpedig úgy látszik, van, akkor a későbbiekben sem történik meg a szakítás. Hacsak ki nem löki Magyarországot magából az EU, mint idegen és fertőző testet.
Remélem, hogy nem!
 

Más és más mércével
Jakab Jenő, Budapest
Olyat nem lehet elképzelni, hogy miniszterünket csak úgy két férfi egyszerűen megpróbálta leönteni joghurttal a Parlament előtt. Szerencsére a leöntés nem történt meg, csak a próbálkozás, és Rogán miniszter mindent szárazon megúszott. Nem úgy a két „bűnöző”. A kemény magyar bíróság elítélte a joghurtos támadókat „erőszakos, kirívóan közösségellenes magatartásuk miatt”. Az egyik „bűnöző” 240 óra közérdekű munkát kapott, a másik „csupán” 150 ezer forint pénzbüntetést. A Pesti Központi Kerületi Bíróság hatalmas gyorsasággal hozott ítéletet. Minden bűnözőnek ez legyen a sorsa, és ilyen gyorsasággal legyenek elítélve.
El a kezekkel Rogán Antaltól! Szégyen és gyalázat, amit ez a két ember el akart követni. Eszembe jutott, hogy ugyanazon a helyen több mint két évvel ezelőtt egy elvetemült asszony a Jobbik uszítására leköpte Pásztor István vajdasági pártvezetőt. A rend bátor őrei a mai napig, amennyire tudom, az asszonyt nem találták meg. Pedig mondták, hogy nagyon keresték. Érthető, Pásztor István nem olyan magas rangú politikus, mint Rogán Antal, de mégis! Ő is ember. Mint Gyurcsány Ferenc, akit tavaly négyszer leköptek a bíróság bejárata előtt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!