Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek június 3-án megjelent számában.
Beérett a gyűlölet vetése
Bokros Lajos elnök, Modern Magyarország Mozgalom
Mocskos hazaáruló, ordította ki a kocsiból egy borízű hang, miután letekerte az ablakot. Ballagtam haza pénteken az Astoriánál, nem néztem oda. Sohasem teremtek szemkontaktust őrjöngő állampolgárokkal.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jólesik az átkozódás. Meg lehet-e szokni a mocskolódást?
Beérett a gyűlölet vetése, írtam nemrég. Pártunk és kormányunk 1000 decibelre húzta a sorosozást, az antiszemita idegengyűlöletet. Megkezdődött a választási kampány – vallotta be a Fidesz. Vajon milyen lesz a folytatás, ha már a kezdet ilyen méltatlan? És mit tehetünk ellene?
Múlt szombaton barátaimmal Székesfehérváron osztottuk a MoMa szép szórólapját a piac előtt. Új beszólás: „Sorostól van pénz a szórólapra, ugye?” – mondta egy jól öltözött idősebb hölgy. Nem válaszoltam, hiszen sértésekre sohasem szoktam.
Fölösleges és megalázó lenne.
Fontos azonban tudni, hogy a nép egy része hamar megtanulja a vezér gonosz szólamait és előszeretettel alkalmazza velünk, másként gondolkodókkal szemben.
Miután nincs már sajtószabadság, a hazug kormányzati propagandát nagyon nehéz halk szóval és józan, szép üzenettel ellensúlyozni. Hova, kihez jut el a mi humanista gondolatunk?
Ezért kérem minden jó ízlésű és emberséges érzelmekkel megáldott honfitársamat: lépjen föl minden eszközzel és tudatosan a kormány által a mi pénzünkből támogatott szellemi és lelki kútmérgezés ellen. Ismerjük föl, hogy a Fidesz-kormány ordas eszmék és érzelmek terjesztője, a fasizmus szálláscsinálója, Európa és a világ szégyene. Ne hagyjuk, hogy az eltorzult arcú üvöltésről ismerje fel a világ a magyar embert!
A tények mit sem számítanak
Fried Ferenc, Budapest
Orbán Viktor kormánya kormányzás helyett egyre inkább pillanatnyi sikereket céloz meg. Döntéseik, nyilatkozataik nem elvek szerint történnek, nem is az ország távlati érdekeit szolgálják, meg sem próbálnak némi elemi logikára támaszkodni, inkább vélt hatalmi érdekeik határozzák meg azokat.
A manchesteri tragikus terrortámadás után – Európában egyedüliként – nem együttérzésüket és részvétüket nyilvánították, de migránsozni kezdtek, a bevándorlók tömegét téve felelőssé néhány ember rémtette miatt.
A szegedi lézerközponttal büszkélkednek, elfelejtve, hogy a projektet a Gyurcsány-kormány fogadta el, ám nekimennek a CEU-nak, amely éppúgy a korszerű tudomány és oktatás intézménye, mint amaz.
Évek óta támadják a szocikat a 13. havi nyugdíj megszüntetéséért, amely a 2008-2009. évi válság miatt történt. Az MSZP újra elővette e témát, erre demagógiával vádolják őket, s pénzhiányra hivatkoznak, holott száz dologra értelmetlenül szórják a közpénzt.
Simicska Lajos a Fidesz hatalmát megalapozó közgazdász volt, amíg Orbánnal össze nem vesztek. Ma elmondják őt mindennek, ám, ha ő gazember, azok mik, akiket hatalomra segített? Teli szájjal hirdetik önnön dicsőségüket a gazdasági mutatók javulása miatt, az EU-t meg támadják, miközben az uniós támogatás nélkül folyamatos recesszióban lennénk.
A Fidesznek a tények mit sem számítanak, fő iparáguk a propaganda. Amíg akad, aki elhiszi állításaikat, addig nyomják a sódert. Sajnos hazánk lakosságát már száz éve ennek befogadására nevelték, s ez ma is működik.
Semmi elítélendő nincs benne
Jakab Jenő, Budapest
Amikor a tévénéző csütörtökönként megnézi a Lázár-féle kormányinfót, megérti, hogy ebben az országban csak nekik, vagyis a hatalmon levő mamelukoknak van igazuk. Figyeljük meg a lenéző mosolyt, amikor Lázár válaszol az ellenzéki média képviselőinek, és rögtön megértjük, ki melyik oldalhoz tartozik! Nem nagyon érdekel az egész, mert látni, hogy minden előre megrendezett, és úgy lesz, ahogy a kormánynak vagy Lázárnak jó.
Múlt héten volt egy kérdés arról: van-e összefonódás abban, hogy újabb családtaggal bővült a jegybank személyzete.
Mint tudjuk, Polt Péter legfőbb ügyész kisebbik lánya kitűnő beosztást kapott a Magyar Nemzeti Bank jogi osztályán. Az MNB személyügyekért felelős vezetője nem más, mint Polt Péter felesége, Polt- Palásthy Marianna, aki a bankban ötmillió forintot vesz fel minden hónapban a munkájáért.
A kérdésre Lázár János miniszter kijelentette, hogy ebben a dologban semmi elítélendő nincs, minden rendben van, mert a gyermek nincs kapcsolatban mint munkavállaló a személyügyekért felelős vezetővel, vagyis anyukával.
Tapsolni kellene, hiszen minden rendben van, mindenki nagyon tisztességes, aranyos és kedves. Ezért is szeretném megtudni, hogy nincs-e a Nemzeti Bankban még egy ilyen jó beosztás. Én is örömmel elhelyezném a lányomat oda dolgozni.
Mi szükséges hozzá?
Talán még ki is tüntetik
Boros Károlyné, Dunaújváros
Hónapokig nem volt róla hír. A lapok találgatták, mi történt Farkas Flóriánnal, merre van, miért nem látni őt. Ám fontosabb kérdés, hogy mi van azzal a több mint egymilliárd forinttal, amit a roma vezető kapott a kormánytól azzal a céllal, hogy segítse a roma fiatalokat a munka világába vezető útra.
Civilizált, demokratikus országban ilyen esetben már gőzerővel dolgozna az egész rendőrség. De nálunk? A hatalom biztosan tudta, hol bujkál Farkas, hol lehet a parlamenti képviselőt megtalálni és felelősségre vonni azért, amit tett. Pár napja tudjuk: Farkas Flórián börtönbe nem kerül, tiszta, mint az újszülött gyerek könnye. Nincs kizárva, hogy még egy állami kitüntetést is felvehet.
A múlt héten, pénteken újabb stratégiai(?!) megállapodást kötött kormánypártunk Farkas Flóriánnal. Most már biztos, hogy a miniszterelnöki megbízottat nem gyanúsítja meg az ügyészség azokban az ügyekben sem, amelyekben egészen nyilvánvaló a felelőssége. Orbán még tavaly kijelentette, hogy Farkas az ő embere, és minél inkább támadják, annál biztosabb a pozíciója. Mint a kisvasúté: minél több embernek nem tetszik, annál többet fognak tenni azért, hogy ne csak Felcsútig járjon.
Borzalmas időket élünk, az egyik embert a semmiért kikészítik, a másiknak meg jár egy baráti ölelés Kövér Lászlótól, a Fidesz választmányi elnökétől. Ezek után melyik rendőrség meri megkérdezni Farkast, hogy mi van a rengeteg eltűnt pénzzel?
Szemben a fél világgal
Hegedűs Sándor, Budapest
Orbán Viktor politikai-ideológiai pályája gyorsuló tempóban tolódik jobbra. Fő hajtóereje a haszonelvűség. Nagy utat tett meg a KISZ eszmeiségétől pillanatnyi állomásáig, az illiberalizmusig. Neki, mint az angol diplomáciának, nincsenek barátai, csak érdekei. Valójában Orbán elvtelen kalandor, akinek nem esik nehezére váltani. Ám olyan messzire jutott a jobboldali úton, hogy visszafelé már nem menekülhet, csak „előre”, a célja felé. Mi ez a cél? Bizonyos vagyok abban, hogy erre vonatkozólag nincsenek konkrét elképzelései.
Annyit azonban tud, hogy a hatalmat nem adhatja ki a kezéből, ha álmait meg akarja valósítani. Egy demokrata már rég lemondana, ha látná a ránehezedő nyomást, ám ő erre nem gondol. Ellenkezőleg: ő a további jobbra tolódásban látja céljainak eszközeit. Veszélyes ember, mert lépései kiszámíthatatlanok.
Egyelőre ott tart, hogy szembeállította magával a fél világot. Marad a másik fél, de talán még azt is kihívja maga ellen. Tartani lehet attól, hogy a növekvő és erősödő népi ellenállás okán, már csak presztízse megóvása miatt sem választhatja a jó taktikai visszavonulást, hanem „előre” menekül a diktatúra radikalizálása felé.
Ez a logikája egy kompromisszumokra képtelen politikusnak. Nem azt látja, ami van, hanem azt, amit szeretne látni. Az ellenzék legnagyobb tragédiája, hogy egyelőre Orbánnak nincs vele egyenrangú alternatívája. Meggyőződésem, hogy miniszterelnökünk nem végzetszerűen leválthatatlan. „Csak” az erőviszonyokat kell –hátrányára – megváltoztatni.
A kormánynak nincs több pénze?
Répássy Péter, Budapest
Tuzson Bence minapi sajtónyilatkozatában egyértelművé tette, ha az M3-as metró felújítása az eredetileg tervezett összegnél többe kerül, akkor azt a fővárosnak kell állnia. A kormánynak nincs rá több pénze. Igaza van! Mégiscsak felháborító, hogy plusz 15-20 százalék kiadás jelentkezik egy ekkora beruházásnál vagy a beruházó ennyivel akarja lehúzni a csak értünk dolgozó kormányunkat. Felháborítónak tartom, hogy 20-30 milliárd forinttal többet fizessünk ki egy vacak metrófelújításért.
Gondoljunk csak bele, hogy a sorra épülő stadionjaink (melyek mind magántulajdonú labdarúgó kft.-k tulajdonai) beruházásai rendre 30-50 vagy még több százalékkal többe kerültek, mint a tervezett költség.
Lássuk be, előbbre való annak a néhány ezer hetente (kéthetente) meccsre látogató drukkernek a kényelme, biztonsága, mint a naponta félmillió ember által igénybe vett metró. Egyébként meg látott már valaki metróalagútban rendezett kupadöntőt?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!