'Szégyen, drága honfitársaim, az egész!' - Vélemények a kormánypropagandáról

Saul fia
Fried Ferenc, Budapest
Fantasztikus sikert ért el a Saul fia, Nemes Jeles László filmje a cannes-i fesztiválon. A szélsőjobb fanyalgása azonnal megkezdődött: elég a holokausztfilmekből, miért támogatja a magyar állam az ilyesmit? Megismétlődik, ami Kertész Imre Nobeldíja esetében történt: hiába szerez magyar alkotó kiemelkedő nemzetközi elismerést, ha az illető zsidó és/vagy pláne az 1944-es népirtással foglalkozik, az nem lehet jó egyesek szemében. Kertész szerint a holokauszt az emberiség legnagyobb traumája a kereszt óta. Ez akkor is igaz, ha egyesek tagadják a megtörténtét, mások unják ezeket a történeteket vagy nem hajlandók szembenézni a magyar állam felelősségével. Minden népirtás gyalázat, az emberiség szégyene, akár zsidókról, akár romákról, örményekről, khmerekről vagy tuszikról van szó. Ehhez kapcsolódik: a miniszterelnök szerint sosem voltunk multikulturális társadalom – ezzel mintegy kormányzati megerősítést ad nemcsak külföldiek, menekültek vagy bevándorlók kirekesztésének, de a fajgyűlöletnek, a rasszizmusnak, a múlt tagadásának is. Számára a magyar történelem csupa dicsőségből áll, ami mégsem illik ide, az nem volt, azt nem ismerjük, arról nem beszélünk. Ha mégis, hazug emlékművet állít annak a múltnak, amely sosem létezett, legfeljebb Orbán és a hasonszőrűek fejében. Én azt hiszem, kultúra csak sokoldalú lehet, ha csak azt ismerem, és ismerem el, ami nemzetiszínű, az nem kultúra, nem műveltség, hanem bezárkózás. A magyarság ezer éven át folyamatosan kapcsolatban volt a külvilággal, jöttek ide külföldről katonák, kereskedők, szerzetesrendek, mentek világot látni diákok, iparosok, értelmiségiek, hozták-vitték az információkat, a tudást. Az egykor volt magyar birodalomban mindig éltek más nemzetek, néptöredékek, s az ország, a Szent István-i elvek alapján, mindenkit befogadott, s minden bevándorló a hasznára vált.

Szép jövő előtt állunk
Záháriasz Manosz, Balatonfüred
Elolvastam a családommal az index.hu-n közölt cikket, melynek címe: „Teljes fordulatszámra kapcsolt a kormány menekültellenes kampánya”. Minden olyan szép és csodálatos, mint általában a kormánypropagandában lenni szokott. Csak egy dolog bánt engem: a plakátokon, amiket az utcákra szándékoznak kitenni, azt írják: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”. Kérdezem csendesen: ki akarja a magyarok munkáját elvenni? A szerencsétlen szír mama négy pici gyerekkel vagy a jordán nagyapa, aki alig áll a lábán a betegségektől és a fáradtságtól? Netán egy líbiai nagymama unokával az ölében? Sokféle utálatos dolgot láttam életemben, rengeteg nehézségen mentem keresztül, de mindig hittem abban, hogy a világ legtoleránsabb emberei a magyarok. Így volt ez a mai napig, amíg el nem olvastam a kormánypropaganda újabb fejezetét. Szégyen, drága honfitársaim, az egész!

Menjenek haza – de hová?
Munkácsi Tibor, Sárospatak
Amikor meghallgattam Kovács Zoltán sajtótájékoztatóját
– ahol szó volt a „gazdasági
bevándorlókról”, akik azért érkeznek
ide, hogy „itt maradjanak” –, szerettem
volna megkérdezni a nagy tudású csinovnyiktól,
hogy hová menjenek haza azok a
nagyon szegény és szerencsétlen emberek,
akik megérkeztek Európába, és akiket
senki sem akar befogadni? Vissza Szíriába,
ahol terjeszkedik az iszlám terrorállam, és
ahol igazi középkori kalifátus jött létre?
Ahol embereket nyakaznak le naponta az
elvetemült iszlám gyilkosok? Vagy Irakba,
ahol az úgynevezett ISIS-harcosok tűzzelvassal
irtják azokat, akik nem hozzájuk
tartoznak?
Néztem a tévében, hogyan érkeznek
ezek az emberek gumicsónakokon, lélekvesztőkön
Európába, és arra gondoltam:
hálásnak kell lennünk minden áldott napért,
hogy nekünk, gyermekeinknek és
unokáinknak ez még rossz álmunkban
sem jön elő. Ezért is jó lenne, ha kormányunk
és propagandistái kicsit csendesebben,
kicsit toleránsabban, kicsit okosabban
kezelnék ezt a tragikus témát. Azok,
akik az öreg kontinensre érkeznek, nem
gazdasági bevándorlók, hanem emberek,
akiknek nincs sehol semmi jövőjük, nálunk
sem.

Ez már súlyos diagnózis
Szallai Judit szociológus, Szolnok
Nézzük a férjemmel a híradót, a fideszes szóvivő, Tuzson Bence beszél egy nagyon hirtelen összehívott sajtótájékoztatón. Az előzmény: Gyurcsány Ferenc is tartott sajtótájékoztatót a bevándorlásról. A volt miniszterelnök elmondta, hogy emberiességi, keresztényi és európai uniós tagországi kötelessége Magyarországnak, hogy befogadja azt a rá jutó hétszáz menekültet, akiknek a befogadását az unió kérte országunktól. Eltelt pár óra, és a sajtó munkatársai előtt megjelent Tuzson Bence. Miről is beszélt? Arról, hogy a Fidesz szerint „Gyurcsány Ferenc és pártja, a DK nem a magyar emberek, hanem a bevándorlók oldalán áll”. Továbbá azt mondta: „nem szeretnénk, ha Magyarországnak sok tízmillió forintot kellene elkölteni a gazdasági(?) bevándorlók eltartására”. Igazi történelmi, fideszes szavakkal fejezte be: „szerintem Gyurcsány Ferenc DK-elnök a gazdasági bevándorlókat támogatja, szemben a külhoni magyarokkal”. Nos, kedves honfitársaim, ez már igazi diagnózis. Tuzson jókat hazudik, hiszen a gyurcsányi oldalon senki sem beszél a határon túli magyarokról. A szóvivőnek fogalma sincs arról, amiről beszél. Megint összekeverték a magyarokat a határon túli helyekről a szerencsétlen emberekkel. Hajrá, Fidesz! Hajrá, Felcsút!

Senkinek ne legyen illúziója
Csernus Károly, Göd
A hír tömören: az Alkotmánybíróság megakadályozta, hogy az állam közvetlenül rátegye a kezét a nemzeti parkokra. Más szóval: alkotmányellenes az a nem régi – természetesen fideszes kezdeményezésű – törvénymódosítás, amely lehetővé tette (volna), hogy a természetvédelmi területek (nemzeti parkok) vagyonkezelői joga a parkok igazgatóságától a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez, a kormányzati haverokhoz kerüljön. Örüljünk tehát a „jogállami” döntésnek. Ismerve és tapasztalva egy ideje az „oszt’ jó napot” fideszes törvénykezési alapvetést, nincsenek kétségeim, és nagy pénzben le is fogadnám, hogy ez nem marad ennyiben. A kedves vezető pártja és kormánya egyszerűen nem tud veszíteni. A következő a vízióm: kis pauza után egyéni képviselői indítvány alapján a kormány életbe léptet egy olyan törvényi rendelkezést, amellyel arra kényszerítik a természetvédelmi területek és a nemzeti parkok vezetőit, hogy kérve kérjék, de legalábbis felajánlják mindenféle egyéb igény és kártérítés nélkül és azonnal a kezelésük alatt álló területek kezelői jogát az erre kijelölt kormányzati szervezetnek. Mindenre van eszköz. Az Alkotmánybíróság pedig ezúttal majd, és nem először, Bálám szamara lesz, mi pedig, a zemberek szintén. A csókosok pedig megint röhögnek egy jót. Rajtunk múlik, vízióm igazolódik-e.

A párttal, a néppel…
Márton András, Budapest
Egyre többen vélik úgy, hogy valami alapprobléma van a politikával, mint sajátos társadalmi jelenséggel, és nem csak nálunk. A politikusok hihetetlen módon képesek relativizálni a valóságot, sokszor megidézve egy zártosztály szellemi színvonalát. A zártosztályhoz kapcsolódik, egyben önmagát minősíti az az egyszerre anakronisztikus és antagonisztikus abszurditás, hogy a politikusok önálló osztályba sorolják önmagukat. Világ politikusai, egyesüljetek! Jól illik ez a Mercedesből hátrafelé nyilazó, nyugat felé keleti irányban haladó mentalitáshoz, avagy a főkapitalisták által vezetett balos párt kardalához, midőn az Internacionálét zengik. Honfoglaló eleink még mindig zavarodottan bolyonganának a Kárpát-medencében, ha a folyóknak mondjuk csak a jobb oldalán lettek volna hajlandók letelepedni. Van-e annak még realitása, hogy a nagy francia forradalom idején ki melyik oldalon ült és mit képviselt? Bizony van! Különösen azóta, mióta bezárták a Lipótmezőn azt a nagy épületet, így tágítva ki annak falait az országhatárokig, de globalizáltan Arktisztól Antarktiszig. Zártosztályt bezárni annyit jelent: kinyitni. Talán ezzel van rejtett együttrezgésben az a fanyalgás is, amivel a hivatalos pártok, hol-állástól függetlenül, fogadták az őszi-téli tüntetések civil amatörizmusát. Szalagcím: „A demagógiától és a korrupciótól megfáradt hiteltelenek bírálják a még őszinte, de nyilvánvalóan kontár spontánokat”. Körülbelül ez a valós nemzeti együttműködés ma, 2015-ben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!