Hamburg nem akar olimpiát. A város lakói egy népszavazáson úgy döntöttek, hogy inkább lemondanának arról a nagyszerű lehetőségről, amely a következő sikereket hordozza magában: fellendül a gazdaság, tartós munkahelyek teremtődnek, az amúgy is szükséges infrastrukturális fejlesztések megvalósulnak, a nemzeti büszkeség csúcsokat dönt, valamint gyönyörű és gazdaságosan üzemeltethető sportlétesítmények örvendeztetik meg a következő generációkat.
Legalábbis ezt mondják a budapesti olimpia hívei. A nyáron Boston lépett vissza az indulástól, mert az Egyesült Államok olimpiai bizottsága azt érzékelte, hogy az ötletet nem támogatta eléggé a társadalom. „Nem sikerült meggyőznünk a bostoniak többségét” – ismerte be az előkészítő bizottság vezetője.
Itt szúrták el. Valamiért azt gondolták, hogy megkérdezik az embereket arról, akarják-e az adójukat kórházak és iskolák helyett tollaslabdacsarnokokra és vadvízi evezős pályára költeni a következő 30 évben. Budapesten nem lesz a tárgyban népszavazás – közölte Tarlós István. Elméletben demokrácia van, a gyakorlatban a budapestiek nem elég okosak ahhoz, hogy ilyen bonyolult kérdésben döntsenek. A budapestiek csak ahhoz elég okosak, hogy a főpolgármester személyéről döntsenek, a többit ő elintézi.
Ami az elméletet és a gyakorlatot illeti, az olimpiai láng fénye olyanokat is elvakít, akik Tarlósnál sokkal nagyobb szakmai felkészültséggel rendelkeznek. A minap egy konferencián Jaksity György hihetetlenül érdekes előadást tartott. Arról beszélt, hogy az uniós támogatások – abban a formában, ahogy Magyarországon költik el – ártanak a gazdaságnak, mert a korrupt módon értelmetlen beruházásokra fordított pénzek torzítják a piacot. Amikor viszont nem ilyen előadást tart, ő is támogatja a budapesti olimpiát.
És én ezt tényleg nem értem. Elméletben, ideális körülmények között, egy másik országban lehet, hogy egy olimpia beváltja a reményeket. A gyakorlatban ez az a hely, ahol a miniszterelnök kisvasutat épít a stadionja mellé a falujában, és éppen ezen a héten fogadta el a parlament, hogy nem összeférhetetlen, ha a saját lábon álló kedves rokonság is indul a közbeszerzéseken. Elméletben rendezhetnénk sikeres olimpiát, a gyakorlatban a Szent Imre Kórházban hat altatóorvos mondott fel a nyolcból, és a Széll Kálmán tér átépítése egy évig tart. Innen kell nyerni.
Elméletben persze bármi megtörténhet. Magyarországon a gyakorlatban is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!