Mike Tyson vegetáriánus lett. Ezt jelentős változásnak tekinthetjük, lévén a korábbi nehézsúlyú bokszbajnok néhány éve még a ringben harapott ki egy nagyobb darabkát ellenfele füléből.
Szeretett kormányunk mintha egy általa ásott gödör felé tántorogna. Mivel ebbe a dolgok természete miatt egyedül beleesni nem tud, csak az országgal együtt, ezért egy szerény javaslattal élnék, amely segíthet elkerülni a nagy fejre állást. Vegyük a rokkantnyugdíjasok ügyét, amelybe, mint cseppben a tenger jelenik meg a gödör szinte minden alaktani sajátossága.
A mindig erőtől sugárzó, lendületes kormányfőnk vizionárius jobbkeze márciusba hirdette meg Széll Kálmán-tervet, melynek egyik legfontosabb eleme volt a rokkantnyugdíjasok tömegeinek visszavezetése a munka világába. A forradalmi hevület mázát kapargatva persze ismerős portékát találunk: az aktivitási ráta növelése már a 2006-os Nemzeti Fejlesztési Terv fő célkitűzései között volt. Az újszerűséget a mértékben és forradalmi módszerekben hozta a bejelentés. Matolcsy nehezen utánozható stílusában egyenesen azt állította, hogy „728 ezren kapnak itthon rokkantsági nyugellátást, akik ha dolgoznának – még akkor is, ha feleakkora mértékben járulnak hozzá a termeléshez, mint a 3,7 millió foglalkoztatott – közel 10 százalékkal növelnék a magyar GDP-t”. Ezért jelentette be a gazdasági miniszter, hogy 2012. január 1-jéig elvégzik az érintettek felülvizsgálatát. Cinikus elmék már ezen a ponton aggódni kezdhettek: egy ilyen revízió talán nem lehetetlen, de csak abszolút prioritásként kezelve, komoly erőforrás-koncentrációval lenne teljesíthető. Mivel az NB I-es bajnokság vége júniusra csúszott, majd jöttek a BL-selejtezők, nem csoda, ha végül nem sok minden történt az őszig. Ahogy a kormánykritikával, mondjuk így, takarékosan bánó Magyar Nemzet termelési riportjából néhány napja megtudhattuk: „a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal több mint 1500 ember leszázalékolását vizsgálta eddig felül, 130 esetben kell rendkívüli eljárást lefolytatni. Pósfai Gábor, a rehabilitációs hivatal főigazgatója elmondta, az eddigi vizsgálatok alapján már három esetben látták indokoltnak, hogy megváltoztassák a korábbi minősítést.” Három esetben.
Ez elég sok szempontból problémás. Jól példázza annak a voluntarista, forradalmi, nonortodox politizálásnak a veszélyeit, amelyet a kormányfő ismerősei a kormányfő személyiségéből vezetnek le. Ebben az esetben egy politikai szükséghelyzetben született improvizatív döntés súlyos és szomorú következményeit látjuk. A Széll Kálmán-terv a bejelentése pillanatában megnyugtatta a piacokat és az elemzőket. Ugyanis egy normális országban nem fordulhat elő – és az elemzők is nyilván így számoltak –, hogy egy ilyen terv néhány nappal korábban pattan ki valakinek a fejéből, nem előzik azt meg komoly egyeztetések, hatástanulmányok. Hatástanulmány alatt ez esetben nem a Gazdasági Minisztérium szép, fekete-fehér emlékeket ébresztő propaganda kiadványait kell értenünk. Ebben az esetben, a kínos következményeket elkerülendő legalább két dolgot alaposan fel kellett volna mérni. Először is, hogy milyen erőforrások – idő, pénz, paripa, ember – kellenek ahhoz, hogy elvégezzenek egy ilyen felülvizsgálatot, és akár egy nagyobb mintavétel segítségével képet kellett volna kapni arról, hogy a rokkantnyugdíjasok valójában milyen egészségi állapotban vannak. Ehelyett a kormány kackiás döntéssel kitűzte célul, hogy lesz, ami lesz, „220 ezer embert kell visszavezetni munka világába”, ami 320 milliárddal csökkentené jövőre a szociális kiadásokat. E jelen pillanatban szürreálisnak tűnő számok alapján készült a jövő évi költségvetés – és árválkodik a három leleplezett átminősített a mérleg másik serpenyőjében. Nem csak a nemzetközi piacok turbulenciái és a függöny mögött ólálkodó recesszió teszi nehézzé a nemzetgazdaság helyzetét, hanem a kormány ilyetén kontárkodása is.
A törvény-előkészítés, a hatástanulmányok készítése nem tartozott az előző adminisztrációk erősségei közé sem. Mégis, ma a helyzet annyival aggasztóbb, hogy a „forradalmi, nem ortodox” ügymenet esetén az egyeztetések, a korábbi rutinok, gyakorlatok nem korlátozzák a baklövések esélyeit. Kevesebb bombasztikus bejelentés, „speciális magyar megoldás”, „eredeti elem” sokkal több előkészítés, szakpolitikai aprómunka, szakmaiság kellene a gazdaság- és társadalompolitikában. Talán be lehetne fejezni a forradalmat, a különböző háborúkat, a szimbolikus hadviselést az ellenfelek hajkurászását – és el lehetne kezdeni lassan dolgozni. Orbán Viktor Mike Tyson-i fordulatára lenne szükség ahhoz, hogy a nemzet elkerülhesse a Nagy Buktát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!